Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-05 / 18. szám

18. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 159. oldal. is inkább, ment ez a helyzet az 1600 koronás fizetés melletti a protestáns papságra nézve tarthatatlan és megszégyenítő. Külömben csatlakozik az előadói javas­lathoz, amely haladást jelent az eddigi eljáráshoz képest az energia felé. Dr. Kenessey Béla püspök megköszönte az elnök­ségnek buzgalmát és előzékenységét, amelylyel a kon­­vent üléseit vezette. Dr. Antal Gábor püspök, egyházi elnök, imájával és gróf Degenfeld József világi elnök rövid záró­beszédével az ülést berekesztették. (A Magyar Szó után.) A református kántorképzés. A ref. kántor-képesítés tanítóképző-intézetekben történik, hol a képzésre — a sok reális tárgy tanítása mellett — igen kevés idő és gond fordítható. Innen van az, hogy egyházi zenénk általában hanyatlik, pedig templomi és temetési istentiszteleteinknek s szertartásainknak az éneklés és orgonálás képezi egyik lényeges részét. Tanítóképző-intézetekben a zenetanár a legjobb akarat mellett sem képezhet olyan zenész sereget, kik széllyel menvén az országba — nehány kiváló képességű egyén kivételével — mint kántorok vagy mint kántortanítók megállanák helyüket. R. kath. testvéreink már régebben belátták azt, hogy ezen pályára külön tanulmánnyal és jártassággal biró egyé­nek kellenek, beállították, a „Nemzeti Zenedében“ a Lyturgia tanszakot, mely régebben 2 éves, újabban 3 éves tanfolyam, s kath. egyh. karnagyokat, org. kántorokat képesít. Németországban külön önálló (regenschor) kántor-képezdék vannak, melyek ered­ményes működése meglátszik a német protestáns zene fejlődésének magas fokán. Ezt mi is megcsinálhatnánk magyar reformátusok, s meg vagyok arról győződve, hogy egyházi zenénk egy évtized alatt annyit fog fejlődni, mint eddig 100 év alatt. Régi tervem nekem a kántor-képzés reformja, melyet most igen szépen meg lehetne valósítani. A vezetésem alatt álló „Czeglédi Zeneiskola“ keretébe a Főtiszt. Egyházkerületek igen kis anyagi hozzájáru­lásával, inkább hathatós erkölcsi, támogatásával — beállítható lenne. Én magam ambicionálnám magam­nak, hogy képességemmel s minden tudásommal ezt az ügyet szolgálnám, a tárgyak tanítására — a Mélt. és Főtiszteletü konventi elnökségnek jóváhagyásával csakis elsőrendű és képesített egyéneket alkalmaznék. Egyházközségünk, a czeglédi ref. egyház, alkalmas arra, hogy itt ifjúsági istentiszteleteken, vallásos össze­jöveteleken, templomi és temetési szolgálatoknál a kellő jártasságot s önállóságot megszerezhessék. S a cél csak úgy nyerhetne megoldást, ha egy szabályzat életbeléptetésével tanítóképző-intézeteink ezután nem képesíthetnének kántorokat. Kérem a Főtiszteletü Egyházkerületi és Egyház­­megyei gyűléseket, hogy szerény indítványomat tár­gyalni kegyeskedjenek, mely indítvány az erdélyi egyházkerület kihagyásával, a magyarországi egyház­­kerületeknek szól. Gzegléden, 1912 március hóban , i Míhó Ernő ref. orgonista kántor, a „Czeglédi Zeneiskola* igazgatója. Vegyes közlemények. Gyászhirek. A testvér dunántöli evangélikus egyházkerületet mély gyász érte. Felügyelője, Ve'sséy Sándor, akit alig három éve iktatták be boldog emlékű Ihász Lajos örökébe, s működése elé méltán tekintettek nagy várakozással e hó 2-án elhunyt. Elhunyta várat­lanul jött, mert hisz még két hét előtt látszólag jó egészségben hivatalos ügyekben városunkban időzött. Az elhunyt felügyelő 74 évet élt. A hetvenes években Somogy megyének tisztikarában működött, majd vissza­vonult a hivatali pályától s nagy birtoka kezelésének, valamint az egyházi ügyeknek szentelte minden idejét. Kerületi felügyelői állásában mondott beszédei mély vallásos érzés mellett erős szociális érzékről tettek bizonyságot. Temetése tegnap — szombaton — délután volt Szőcsényben. A gyászszertartást Gyurátz Ferenc püspök végezte. — Haláláról az egyházkerület a követ­kező gyászjelentést adta ki: „A dunántúli ág. hi tv. ev. egyházkerület mély fájdalommal jelenti, hogy hőn szere­tett, felejthetetlen felügyelője, méltóságom vései Véssey Sándor egyházkerületi felügyelő úr, a magyar főrendiház tagja életének 74-ik évében, f. évi május hó 2 án, rövid szenvedés után az Urban elhunyt. Temetése folyó évi május hó 4-én délután 3^2 órakor lesz Szőcsényben. Pápán, 1912. évi május hó 3-án. Az igaznak emlékezete áldott !“ — Mély megilletődéssel közöljük az alábbi gyászjelentést, mely főiskolánk egyik kedves, derék tanítványának elhunytát tudatja: „Alulírottak úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevében mélységes gyásszal, de Isten szent akaratában alázatos szívvel nyugodva tudatják, a legjobb testvér, illetve sógoruk, unokatestvérük Kovács Dezső tanárjelöltnek Budapesten, folyó hó 25 én délelőtt 9 órakor, életének 25 ik évéuen, hosszas szenvedés után bekövetkezett csendes elhunytát. A kedves halott földi anradványai folyó hó 27-én délelőtt 10 órakor fognak a kerepesi-uti temető halottas­házában a református egyház szertartása szerint meg­­áldatni és az új köztemetőben siri nyugalomra helyez­tetni. Budapest, 1912 április hó 26-án. A szeretet lelke v.irrasszon siri álma felett! Kovács Kálmán, Kovács Géza testvérei. Kovács Kálmánná szül. Érmei Erzsébet sógornője. Ifj. Érmei Gyula sógora. Kovács József, Kovács Zsigmond unokabátyjai.“ A belsösomogyi egyházmegye gondnokjelöltje. Miután a belsősomogyi egyházmegye nagyérdemű gond­noka, Szabó Kálmán tisztségéről lemondott s leinon­­♦dásának visszavételére a f. é. március 29 én Kaposvárott tartott egyházmegyei közgyűlés meleg ragaszkodásról tanúskodó felkérése sem birta rávenni, a kaposvárvidéik lelkészegyesület t. é.. április 23 án Kaposvárott a küszö bőn álló gondnokválasztás ügyében bizalmas értekezletet tartott, melyen az egyesület nagy számmal megjelent tagjain kívül nemcsak az egyházmegye vezetősége volt képviselve, hanem a többi lelkészkörök, sőt a világi elem is és számosán bejelentették levélben csatlakozá­sukat az értekezlet folyamán megnyilvánult hangulat­hoz. A gondnoki tisztségre impozáns többséggel Kovács Sebestyén Gyula kir. tanácsos, egyházkerületi- és megyei tauácsbiró, kaposmérői földbirtokos személyében állapod­tak meg, mint aki egyházias buzgóságánál, áldozat­­készségénél, tapasztalatokban s érdemekben gazdag múltjánál és független helyzeténél fogva a megtisztelő állásra ez idő szerint a legalkalmasabb s megválasztása az előjelekből következtetve egyhangúnak látszik. —ó —t. A genfi reformációi emlékszoborra a magyar­­országi református egyetemes konvent 50.000 koronát szavazott meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom