Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-14 / 2. szám
Huszonharmadik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1912 január 14. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs cimére küldendők. A kerületi segélyek felosztása. Az indítványok között, melyek egyházkerületi közgyűlésünk határozatát provokálták, sem többször ismétlődő, sem több gondolkozásra felhivó nincs, mint a segélyek kiosztásának ügye. Sokan nincsenek, nem vagyunk megnyugodva abban, hogy kerületünk a rendelkezésre álló segélyeket az egyházmegyék között lélekszám arányában osztja fel, kétségkivül azon alapon, hogy az egyházkormányzati járulékok lélekszám után fizettetnek ; és mert a konvent így osztja fel a kerületek között az államsegélyt. Kijelentjük, hogy ezen segélyosztási kulcsot méltánytalannak, sőt igazságtalannak tartjuk az egyházak érdekéből, melyre a segélyek eredetileg rendelvék. A segély, akár az államtól nyert egyházkerületi segély, akár a Baldácsialap segélye legyen, az egyházakat van hivatva segíteni nagy szükségeikben. A nagy szükségek pedig nem a nagy lélekszámú egyházakban vannak, hanem az ugyanazon intézmények fentartási terheit viselő csekély népességű egyházakban. A múltról, mint egy rósz álomról emlékezünk. Üdv érte azoknak, kiket illet! Ez a múlt azt mutatja, hogy az állami adó tízszeresét is felülhaladó egyházi rendes adók nem a nagy népességű egyházakban voltak. Azt mondhatjuk, hogy az egyéni egyházi adó és a lélekszám, fordított arányban állottak. Minél nagyobb ez, annál kisebb az. Minél kisebb ez, annál nagyobb az. Éppen ez az óriási aránytalanság a teherviselésben volt egyik alapoka a feljajdulásnak s nagyjaink ama tevékenységének, melynek eredményeként az egyetemes adóalap megszülemlett s lehetővé lett a rendes egyházi terhek egyenlősítése. Ez egyenlő teherviselés mellett könnyebb szívvel nézzük, ha kerületünk a rendes államsegély jelentékeny részét elvonja eredeti rendeltetésétől, a szegény egyházak és lelkészek segélyezésétől. A fennmaradó rész felosztási módját azonban meg kell változtatni. A mindennapi szükségletekről az egyetemes adóalap gondoskodván, midőn a segély kiosztását szóvá tesszük, a rendkívüli szükségletekre irányul tekintetünk. Iskolát kell építeni egy nagy és egy kis egyháznak. A nagy egyházban megépül az állami adó egyszereséből ; a kis egy - egyházban tízszereséből sem kerül ki. Melyiknek van joga segélyre ? Erre a kérdésre nem kell felelnünk. Állítjuk azonban, hogy a jelen felosztási mód mellett a segélyre jogosult egyház nem kaphatja meg a neki szánt segélyösszeget. Kis lélekszám után kis percent jut. Pedig a kis egyház épen olyan egyed, mint a nagy. Megtartása, virágzása eminens érdeke a közegyháznak. Ez azonban csak úgy érhető el, ha törekvéseiben kellő támogatást nyer. Ennek a felfogásnak helyességét, jogosságát egyházkerületi gyűlésünk el is ismerte már, (A zsinat is ezen elven létesítette a közalapot: az erősebb segítse a gyengébbet. Szerk.) 1906* évi szeptember 18-án tartott gyűlése jegyzőkönyvének 14. pontja alatt (a 24. lapon) ,,a pápai egyházmegye indítványozza, hogy kerestessék meg az egyetemes konvent, hogy az államsegély felosztásának eddigi módját változtassa meg akként, hogy az államsegély ezentúl ne lélekszám arányában, hanem a gyülekezetek számaránya szerint osztassék fel az egyházkerületek között“. És ,,a kerületi közgyűlés ez indítvány nyomán megkeresi az egyetemes konventet, hogy az államsegély eddigi felosztásának módját megváltoztatni és kimondani méltóztassék, hogy az államsegély ezentúl a kerületek között, ne a népesség arányában, hanem a gyülekezetek száma arányában osztassék fel. Ily irányú felterjesztés tétele végett megkeresi egyházkerületünk a többi testvéregyházkerületeket“. Igaz, hogy a konvent az indítvány felett napirendre tért; de kétségtelen, hogy egyházkerületi közgyűlésünk itt közölt vég~ zésével az egyházközségek számaránya szerinti
