Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-31 / 13. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. 110. oldal. nős tiszteletet, szeretetet s mi a legfőbb : az áldott békességet! Tehát pro et contra lehetne itt és így vitatkozni eleget, s végül is az áldott békesség helyett a gyűlölködés magvai vettetnének el ! El kell venni a mérgét lehetőleg mindennek s a feszegetések helyett keresnünk kell a módokat a bajok orvoslására. Első, hogy példával hassunk bármelyik részről. Második, amit már oly gyakran hangoztattam tanítótársaim között is, hogy minden tanítótól megkövetelendő volna, (egyházkerületi törvénnyel is) hogy évenként 2—3 iskolát, vagy mondjuk: tanítótársát iskolájában meglátogasson s ott 1—2 órát — mint hallgató és figyelő — töltsön. Kezdő tanító koromban unokatestvérem : Csonka Ferenc, vörösberényi lelkész elvitt magával körvizsgálati útjára, s mondhatom, ott, a fegyelmezés, tanítási mód, anyag stb.-re vonatkozólag többet tanultam, mint a képezdei 4 évfolyam alatt. A magam iskolájában is előfordult hibákat a másokéban vettem észre s a mások előnyeit — már csupa ambícióból is — iparkodtam a magam kis birodalmában felhasználni. Itt tanultam meg azt is, hogy iskolai vizsgálatok alkalmával a paedagogiai tapintattal biró kérdezőnek utat engedjek. Az ambíciót igazán csak is így lehet fejleszteni! Minden lelkész, minden tanító, ki hivatásának méltóságára ad valamit, a nálánál jobb, elismertebb kartársát iparkodik legalább is megközelíteni, sőt sokszor túlszárnyalni. Hogy ezt megtehesse, kell, hogy ismerje is annak munkaterét s elért eredményét. A szemléltetés nemcsak az iskolában, de a felnőttek között az életben is a legjobb taneszköz! Harmadszor, egymásnak kerékkötői ne legyünk! Tudok rá esetet, mikor a tanítónak le lett fújva, hogy iskolájában a rendes és ismétlő-iskolások tanításán kivül még valamit tegyen, tehát énekkar, felolvasóestélyek stb. kiküszöböltettek csupa ambícióból, ne hogy többnek tekintenék a tanítót, mint amilyennek kívánatos volt. De arra is van példa, hogy a vallásos estélyeknek az iskolában tartása ellen a tanító gördített akadályt, bezárván folyosója ajtaját — melyből az iskola is nyílt — mert Ő nem akart azokon szerepelni! Ahol pedig ilyen esetek vannak, ott békesség nincs, ott nincs rend, ott nincs még a jó Istennek áldása sem ! Az egyház lelki épületeit csak egyetértve, csak közös nyelven lehet építeni, ellen esetben „Bábel torony“ marad az. Karöltve tehát! Hogy mindenek ékesen és szép renddel legyenek ! De ha a jó példa, a jó tanács nem használ bármelyik részről, akkor elő kell venni a bunkót is, hogy avatatlan kezekben el ne kallódjanak anyaszentegyházunk lelki kincsei! Sújtani kell vele ép az ékesség és szép rend érdekében! De nem elhúzódva, nem a lesből, hanem nyiltan, férfiasán és katonásan. Nemespécsely. Fejes Aladar ref. tanító. Könyvismertetés. Mítrovics Gyula összegyűjtött papi dolgozatai. Közrebocsátja fia, ífj. Mítrovics Gyula. VI. kötet. Egyházi szónoklattan, tekintettel a magyar egyházi beszédirodalomra. Második bővített kiadás. Ára kötve 7 korona. — Debreczen, 1911. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. 8 r. 367 lap. Első kiadásban még 1878-ban megjelent e mű, mely most, tetemes bővítésekkel második kiadásban lát napvilágot. A bővítéseket maga a szerző csatolta munkájához, műve egyik példányához kötött papírlapokon s most ezeket a bővítéseket a közrebocsátó, ifj. Mítrovics Gyula, beillesztette a megfelelő helyekre, úgy, hogy ha .most már összehasonlítjuk az egyes fejezeteket az első kiadáséval, rögtön észre kell vennünk a két kiadás közti nagy különbséget, amelyre nézve különösen meggyőző példa, ha mondjuk a két kiadás 3—4. §-át hasonlítjuk össze. A többiekben is mindenütt észrevehető a bővílés. Csak örülhetünk annak, hogy hittani irodalmunknak ezen kiváló terméke így, bővített formában is megjelent, mert anélkül is nagy becse ez által természetesen csak növekedett. Maga a közrebocsátó a jegyzetek közt, ezekre vonatkozólag ezt Írja : „A bővítések által leginkább az irodalmi példák szaporodtak. Különös gonddal a régibb szónoklati irodalmat dolgozta és használta fel a szerző e második kiadás előkészítésénél. Ezt különösen Révész Imre biztatására tette“, aki fölhívta Mitrovicsot Pécsely, Diószegi, Sz élesy Pál, Báthori, Kalmár, Lengyel és Beke Sámuel beszé-Alapíttatott 1864-ben. .A. vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete AJLapíttatott 1804-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít.-1... Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. ~.......r Ülzetemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem, át.
