Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-31 / 13. szám
18. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 109. oldal. hiszem, hogy ezen tudós kijelentésre nézve a doktorok kilencven százaléka elméletileg és gyakorlatilag más véleményen van. „A szeszes italt ivók nem tudnak megközelítőleg sem olyan jól és hibátlanul gondolkozni, mint azok, akik bort, sört vagy pálinkát nem isznak“. Ne neked Petőfi, Jókai és számtalan elhunyt és élő nagyunk, akiket láttak vagy láthatnak olykor-olykor a kupa fenekére tekinteni ! „Fridtjof Nansen, akinek nevét már talán hallottátok is, elhatározta, hogy felfedező útra indul az északi sark vidékén fekvő Grönlandba. 1888. évi pünküsd reggelén Nansen öt társával hócipőkön indult erre a vidékre. Borzasztó volt a hidegben és sötétben, az elhagyott hómezőkön a hosszú utat megtenni. Nagyon sokat szenvedtek a hideg miatt, de elhatározták, hogy szeszes italt nem fognak inni. Ez volt szerencséje Nansennek és társainak, mert különben ott fagytak volna meg a jégmezőn“. Elemi iskolában nevetséges nagyképűség. Nem tudjuk ellenőrizni az adat hitelességét, de azért én nem adagolnék be ilyent, mint történelmi adatot. Az alkoholellenes elemi iskolai ünnepélyek tartására vonatkozólag nyilvánított ezen véleményem után ne gondolja senki, hogy talán én alkohol párti vagyok. Nem és annyira nem, hogy legkedvesebb vendégeimet is csak egy fokos saját termésű kertimmel marasztalom ameddig lehet, sőt cikkeim alá is azért nem szeretem becsületes nevemet írni, mivel az alkohollal van rokonságban. Vágmellékí. Református tanítók az egyház ellen. E lap hasábjain, a folyó évi 10—11-ik számban, a fenti cim felett elmélkedik: „Világi“, kinek soraiból nagyon is kilátszik az egyházi ember. Ha én is hozzá szólok ez ügyhöz, nem az a célom, hogy fiatalabb kartársaim védelmére keljek . . . igaz ugyan, hogy akadnak közöttünk — főleg az áll. tan. képző-intézetből kikerültek között — olyanok, kik egy házi énekeink közül alig tudnak egyet-kettőt; lehetnek, kik közelebb vannak a vallástalansághoz, vagy mondjuk enyhébben : a felekezetnélküliséghez, mint a kálvinista hithüséghez: de vannak olyanok is bizonnyal — és szeretem hinni, hogy a nagyobb többség — kiket „Világi“ ur cikke egyáltalán nem érinthet. . * * Ezt előre bocsátottam én is. Szerk. Én az előbbiekről óhajtanék egyet-mást szólani. Első sorban feltétlenül megkövetelendő volna a kántori oklevél megszerzése s e vizsgálaton nem csak 1—2 ének mikénti elorgonázására kellene fektetni a fősúlyt, hanem minél több és szebb énekeinknek szabad eléneklésére. Ezt tudva, bizonnyal -iparkodna mindegyik azok alapos betanulására. Másodszor, hagyjuk el a farkas és a bárány meséjét! Kötelességét pontosan teljesítő tanítóval szemben a lelkész, ha akarna, sem tudná a farkas szerepét játszani s viszont. Hivatását hanyagul teljesítő egyházi hivatalnok pedig, legyen az akár lelkész, akár tanító, feltétlenül figyelmeztetést érdemel! De a figyelmeztetés hangjának eltalálása felette nehéz, főleg ott, hol a lelkész és tanító nem mint | hivataltársakat tekintik egymást s nem tekintik azt, ! hogy ifjú kezdő embernek a barátságos, jóakaratu tanácsadás százszorta többet ér, mint a nyers figyel| meztetés. . . Pedig mind a kettő egy és ugyan az, csak hogy más formában és más eredménnyel ! Én is voltam fiatal kezdő tanító. Az én keblem is feszült ama tudatra, hogy önálló ember lettem ! Én is tudni véltem mindazt, ami a tanítói pályára szükséges és elégséges. Bizony pattogtam, mikor káplánunk figyelmeztetett arra, hogy melyik vasárnap mit kell énekelnem a templomban** stb. De ott volt a boldog emlékezetű Fa István lelkészem, az Ő atyai jóságával. Meglátogatott iskolámban, s ha tapasztalta, hogy valami nem megy rendjén a tanításban, nem esett nekem, nem figyelmeztetett nyersen, hanem elkért tőlem egyegy osztályt (ahol a hiányt tapasztalta) s azt mondta : j hogy szeret a tanítással öreg létére is foglalkozni. S bár más osztálynál voltam elfoglalva, de figyelmem ott is volt; bizony-bizony sokat tanultam tőle ily utón! Holott a nyersfigyelmeztetés talán a dacot szülte volna | bennem is! Ép így, a megfordítottjára is tudok esetet én is, más is, hol az öreg tanító vallásos buzgósága hozta közelebb és közelebb a fiatal lelkészt az Úr zsámolyához ! Csak úgy észrevétlenül, szép csendesen, a jó példával, a barátságos alkalom adtai beszélgetésekkel. Sőt arra is tudok példát, mikor az öreg lelkész ellen felzudult hitközség tagjait a fiatal tanító csendesítette le, annak gyengeségét, az Ő erősségével pótolta, szószéken, gyűlésekben stb. s szerezte meg a kölcső** Mekkora félreértés van itt! Hisz az ének kijelölése az istenitisztelet kellő összhangja miatt van a lelkészre bízva ! Ö tudhatja, hogy melyik ének hangol a beszéd áhítatos hailgaí tására. Szerk. TT £\ f % f % Káté, irta: Kis József. IV. új tantervszerinti kiadás. Ara: 32 fill. K ATIIIPTÍIQ PIAI Emlék,aP’ finom PaPiron> ízléses kivitelben. Ára: 5 fillér. IV IIII II I 111 U»\J 1U1 Alándékok : Vallásos iratok, Bibliai fali iratok, Zsoltárok, _______________________________ Imakönyvek, Szentirások, Koszorú füzetek, „Házi Kincstár“----------------------------------------------- kötetei, Képes új-testamentum, stb. nagy választékban kapható :-------- Ifls Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápa, Fő-utca 21-ik szám. —
