Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-31 / 13. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. 108. oldal. Alkoholellenes iskolai ünnepélyek. Minden lelkész, mint iskolai elnök, megkapta a 222/1912. sz. püspöki leiratot, melyben elrendeltetik, hogy : „egy iskolai ünnepély tartassék minden évben, amikor a rendes tanítás szünetelvén, a tanító- és lelkész urak a gyermekek előtt, a mellékelt füzet felhasználásával az alkoholizmus veszélyeit fejtegessék“. Ez a leirat nem főtiszt, és mélt. Püspök urunk szülötte, hanem a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi Miniszter ur hasontartalmu rendeletének felkérés folytán átplántált ivadéka, vagyis adoptált gyerek. Talán nem keveredem felségsértési perbe, ha egyházi és világi főink iránt érzett minden tiszteletem mellett is hozzászólok ezen leirathoz és néhány megjegyzést teszek a Miniszter ur által kiadott és minden elemi iskolához felolvasás céljából megküldött: „Az alkoholról“ cimü füzetkéhez. A miniszteri rendelet végrehajtását én nemcsak eredménytelennek, hanem károsnak, veszedelmesnek tartom. Eredménytelennek azért, mert az állam pénzügyi érdekeivel szemben harcot kezdeni az elemi iskolában évenként egy-két felolvasással és szavalattal (e nélkül iskolai ünnepélyt se én, se a gyerekek nem tudnak elképzelni), nemcsak céltalan, hanem mosolyra ingerlő. Lelkész- és tanítóértekezleteinken nem évek, de már évtizedek óta állandó napirenden van a vasárnapi korcsmázás ellen való feliratozás és nem tudtunk célhoz jutni. Ki merné tagadni, hogy a korcsmák vasárnapokon zárvatartásának ezerszerte több eredménye lenne, mint ha minden héten egy iskolai ünnepélyt tartanánk, minden évben egy vasárnap az alkohol ellen prédikálnánk, minden hírlap minden tizedik száma vezércikkben dörögne az alkohol ellen ? Hogy az alkoholizmusra vonatkozólag maguk a jelenlegi Miniszter urak sincsenek egy véleményen, bizonyítom a Pesti Hírlap 1911. évi okt. 7-iki számából kiollózott cikkel: a marosi alsó járás főszolgabirája, Kuti Dénes, szentgerincei italmérőt birsággal sújtotta, mert korcsmáját vasárnap nyitva tartotta. Az ítéletet Marostorda vármegye alispánja helybenhagyta. A korcsmáros megfellebbezte az Ítéletet a belügyminiszterhez. Gr. Khuen Héderváry Károly, mint belügyminiszter, most döntött a fellebbezés ügyben. Mint legfelsőbb fórum a két hatóság Ítéletét megsemmisítette és kimondotta, hogy a kocsmának vasárnapi nyitvatartásáért senki meg nem büntethető, miután az törvénybe ütköző cselekezetet nem képez. A belügyminiszter döntése nagy visszatetszést keltett a vármegyében. A közigazgatási hatóságok tapintatos és öntudatos működése lassanként leszoktatta a községek lakosságát a pálinka mértéknélküli élvezetéről és a korcsmáknak vasárnapi bezárásával elérték azt, hogy az egykor duhajkodásról hires emberek józan, munkaszerető, becsületes honpolgárok lettek. És a belügyminiszter most egyetlen rendelkezésével megdönti az évek óta nagy kitartással folytatott nemes munkálkodás eredményét. Elemi iskolai ünnepélyekkel nem lehet korlátozni vagy megszüntetni a szeszes italok élvezését. De indokolom azt is, hogy az ilyen ünnepélytartást károsnak, veszedelmesnek tartom az elemi iskolában. A tanítónak vagy lelkésznek, ha hatást és érdeklődést akar ébreszteni a kis gyermek szivében és elméjében, közvetlen közelből vett példákkal kell indokolni az alkohol káros hatását. Tegyük fel, hogy tanítványai között vannak olyanok, akiknek szülei mértéktelenül élnek szeszesitallal. Nem fogja-e túlságosan kiszínezett beszédével az ártatlan gyermekben szülei iránt a szégyenérzetet felébreszteni; nem fogja-e ezzel szülei bűnéért az ártatlan gyermeket büntetni a legfájdalmasabb büntetéssel tanulótársai előtt ? A józan életű szülék gyermekei nem fognak-e fölényes gúnnyal, kicsinyléssel, megvetéssel viseltetni a szánalomra méltó gyermekek iránt ? A gyermekek örömmel mennek haza ezen kedves tanítástól és lelkesedéstől felszentelt ünnepély napján, bizony egészen másként fogják otthon közölni a hallottakat és a szülék is saját szokásaik, gondolkozásuk, érzésük szerint fogják elbírálni a Miniszter ur ideálizmusát. Egy kárba veszett tanítási nappal több lesz a legjobb tanítási munkaidőben évenként. Lássunk csak egy-két pontot a „3182. ein. sz. rendelettel életbeléptetett és minden évben megtartandó Alkoholellenes Napon az elemi iskolákban tartandó Elöadás“-ból. „Vannak, akiknek bor, sör és pálinka jobban izük, mint a viz. Sajnálnunk kell ezeket az embereket, mert lassan ölő méreggel mérgezik meg önmagukat“. De ha ilyen veszedelmes a szeszesital, akkor az állam miért csinált belőle monopóliumot ? Miért ád subvenciót a szeszgyáraknak ? Miért tartja fenn a szőllészeti- és borászati tanfolyamokat ? Törvényt kell hozni a szeszesital árusítás ellen. Tudja az a falusi elemi iskolás gyermek is, hogy mérget patikában is csak orvosi engedéllyel lehet -szerezni. De minek is volna lesajnáltatni a gyerekkel mindenkit, akinek p. o. lakodalomban, közebéden stb. a bor jobban izük, mint a viz. „Ha szeszes ital kerül a gyomorba, ez az ételek feloszlását — ami az emésztéssel jár megakasztja és a különben jól megrágott és puha táplálékot is nehezen tudja a gyomor ez esetben megemészteni“. Azt Húsvéti ünnepekre protestáns imakönyvek-, zsoltárok- és a teljes magyar református irodalom árjegyzékét ingyen és bérmentve küldi: Kis Tivadar könyv- és papirkereskedése Pápa, Fő-utca 21. szám.
