Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-05 / 6. szám
6. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 45. oldal. egyszer azt veszik észre — elmúlt a két év és nem dolgoztak semmit. A tanítói hivatal pedig azok közé a foglalkozások közé tartozik, ahol folytonosan haladni kell, mert különben elmaradunk. Amikor azt óhajtom, hogy a kis kör tagjai minél gyakrabban összejöjjenek, e kívánsággal az is párosul, hogy a vármegyei tanítóegyesület minden évben tartson gyűlést. Egy-egy vármegyei tanítógyülés tartamát legalább IV2 napra szabnám. Az első (fél) napon tartatnának a különböző felekezeti tanítók, a szakosztályok tanácskozásai, a második (egész) napon lenne a vármegyei összes tanítóság gyűlése. Ezt az összes gyűlést reggel jókor meg kellene kezdeni, 11 órakor egy fél órára félbe lehetne szakítani, hogy azután d. u. 3 óráig egy hozamban mehessen a tanácskozás. így nem kellene az egyes tárgyakkal lóhalálában sietni. Alaposan meg lehetne a felmerülő különböző véleményeket hánynivetni. Délután 3 órakor lenne a közös ebéd s ehhez csatlakoznék a minden részletében kellően előkészített tanítói ünnepély. Azt hiszem, hogy ha a tanító-egyesületek munkásságát így rendezzük be, a mainál sokszorta több eredményt tudunk felmutatni s megszűnik az a panasz, melyet ma — jogosan — hangoztatnak a tanítóegyesületek munkássága és munkátlansága ellen. — Vége következik. — Levél a szerkesztőhöz. Nagy tiszteletű Esperes Úr! Miután Fulliquet úr Magyarországon tett útjáról a Kék-kereszt-egyesület egyik csoportja előtt, továbbá egy teljesen zártkörű és magánjellegű estélyen beszámolt, január hó 29-én este a Kék-kereszt-egyesület genfi csoportjainak együttes gyűlésén ismertette hazánkat a Kék-kereszt munkája szempontjából. Beszédjének menete a következő volt. A magyar és svájci nép között van valami jelentősebb hasonlatosság, e két nép érzés- és gondolkozásmódja sokban megegyezik. Épen azért a svájciaknak különös figyelemmel kell lenni Magyarország iránt. A Kék-kereszt nemes és magas céljáért való munka nem ismerhet ugyan nemzet-, vallás és egyéb korlátokat az emberek között, de Magyarország nagyon megérdemli, hogy a központ, valamint a svájci egyesületek barátságosan támogassák ; ahol lehet segítsék. Hiszen a magyar kálvinistaság, s mivel a kálvinista érzés a hazafias érzéssel szorosan összeforrt viszonyban van, az egész magyarság babonás tisztelettel tekint Genfre s a regényes Svájcra. A magyarok szent városnak tartják Genfet. Ezt a szeretetüket, ragaszkodásukat azzal mutatják ki, hogy évszázados szenvedéseken keresztül hívek maradtak Kálvin reformációjához s a Kálvini tiszta keresztyén egyház épségben fennáll Magyarországon. Ebben közelednek napról-napra Krisztushoz. A Kék-kereszt egyesület azonban nagyon gyenge alapokon nyugszik és kis körben mozog. Ennek oka : a gazdag szőlőhegyek, jó borok s a szőlő szerepe az egyházban, pl. a papi fizetésben. Érdekes, kedves humorral vegyíti ettől kezdve a rajongásig szeretett professzor előadását. Beszél a magyar kálvinisták jellemző büszkeségéről, kik azt mondják, nem mi, hanem a pápisták és zsidók a részegesek. És csakugyan, bár nagyon szeretik a bort, kevés a részeges. Azután a budapesti kávéházakról beszél, hol egy fekete mellett elülhet az ember 2—3 óra hosszág; ezek a kávéházak , mondja, legszebbek a világon. De vannak nagy számmal „Bor, sör, pálinka“ mérések is. Majd áttér a jó magyar kosztra ; szegények vagyunk, de jól élünk! — mondják a magyarok. Sokat beszél Ácsról, hol sok bor terem. Kék-kereszt szükségességének hangoztatása, Magyarország politikailag, földrajzilag, az öt ref. egyházkerület szerint való ismertetése, a kálvinizmus és hazafiság közt vont párhuzam után elkezdi a Kék-kereszt jelen állásának ismertetését Magyarországon. 1895-ben német kezdeményezés folytán hatolt be Pozsonyból északra néhány német helységbe, ugyanakkor az erdélyi szászok közé is. 1897-ben alakult a budapesti csoport. Most aztán Budapestről beszél ragyogó humorral. Elmond részletesen mindent, amit itt látott és végzett. Rajzolja az itteni Kék-kereszt egyesület vezető embereit, jellemzi azokat. Pesti János és neje, Perényi, Bieberauer, Szabó Aladár dr. s különösen Kovács István dr. kedves ismerősei lettek a hallgatóságnak. Budapestről Pápára tér át, melyről ép oly kedvesen, mint humorosan, majd a legnagyobb komolysággal beszél, elmondván mindazt, amit éles szeme megfigyelt. Aebersold kisasszonyról tisztelettel emlékezett meg, nagy keresztyénnek, tiszta, emelkedett gondolkodású nőnek rajzolta, ki a Kék-kereszt egyesületnek lelkes barátja, s a theologus ifjúságnak a francia nyelvet tanítja. Hasonló szeretettel ismerteti Pongrácz József urat, ki határozottan meggyőződött abstinens és sokat tehet még a szép cél érdekében, azután Kis József esperes úrnál tett látogatását mondja el, kinél ismét meggyőződött arról, hogy a magyar kálvinistaság mily Kis József: KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ a református vallásu növendékek számára. — Negyedik kiadás; az új tanterv szerint bővítve. — Ára 32 filler. — Kapható KIS TIV-ÁDA.F könyves papirkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. szám. — Telefon 9. és 16. sz.
