Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-05 / 6. szám
46. oldal. 1911. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. babonás szeretettel gondol Genfre. Maga Fulliquet úr is, de hallgatósága is csodálkozik a pápai konviktus rendkívüli fejlődöttségén. Itt már a Kék-kereszt-egyesülethez való rokonszenvet vett észre, ugyanis ebédnél, vacsoránál csak vizet látott az asztalon. Most jön aztán a pápai theologiai eset, mikor Antal Gábor püspök úr fogadást tétetett a theologusokkal. Ez a körülmény, továbbá Aebersold kisasszony, Pongrácz József és Kis József urak odaadó munkássága itt virágzó egyesületet létesíthet, mely már, mint ő mondja, 1911-re megalakultnak mondható. A pápai templom rajzolása s a hozzá fűzött történeti ismertetés után, mi magyarok elénekeltük a Himnuszt magyarul, melyre a közönség a svájci himnusszal felelt. Talán az ének emlékeztette Fulliquet urat a magyar zsoltárokra s arra, hogy a magyarok nagyon szeretnek énekelni, már az elemi iskolákban is tudnak minden éneket. Ezzel kapcsolatban Balatonendrédről beszól, hol a lelkész, Kájel Endre gyermekei a svájci himnusszal köszöntötték magyarul. Majd áttér az iskolákra, azok nagy önállóságára, ami elősegítheti a vallásos nevelést. Több kedves epizód elmondása után a Lelkészegyesületről beszél, ismertetvén mindazt, amit az egyesület gyűlésén végzett. Végül a budapesti Kék-kereszt-egyesület 1910 decemberi alakulását adja elő röviden. Gyenge tehát a munka állása, de a mag elvettetett s ha Sárospatakon bármily visszautásítással fogadták is Fulliquet úr szavát, ő sokat remél a magyar nemzettől. Mit tehetünk mi, mondja beszédje végén, a munka érdekében az országban. Először imádkozzunk buzgón, imádkozzunk gyakran e népért, annak boldogulásáért, szabadságáért, imádkozzunk a Kék-kereszt híveinek munkájáért, kérjünk rá áldást. Másodszor lépjünk összeköttetésbe e nemzettel, illetőleg a viszonyt minél szorosabbá tegyük. Ragadjunk meg minden alkalmat szeretetünk kimutatására, így fognak ők is minél jobban megszeretni bennünket. A beszéd végeztével Antony Rochat úr, a nemzetközi szövetség elnöke mondott buzgó s szeretettől mélyen áthatott imát Magyarországért. Könyvismertetés. Magyar Figyelő. Tisza István és Herczeg Ferenc folyóiratának harmadik száma a magyar kultur több, nagyon érdekes kérdésével foglalkozik. így például Kornfeld Móric megírta benne a mi munkaadóinknak természetrajzát, a patriarkális régi típust, aztán a szociálista és a kapitalista munkaadót, rámutat jellemvonásaikra és keresi, hogy a munkásokkal szemben s a magyar életben milyen a viselkedésük s mi ennek az eredménye. Kenedi Géza azt vizsgálja, hogy a sajtóban mily arányban uralkodik az üzleti érdek s mennyiben beszélhetünk ma a sajtó munkásainak szólásszabadságáról. Nagyon érdekes következtetések révén megállapítja, hogy az üzleti érdek uralkodása kétségtelenül fejlesztette a sajtót, de természetesen aláásta a publicisták véleményszabadságát, hol kisebb, hol nagyobb fnértékben. Egészen nem fojtotta el; ez a szabadság felvirul más helyen: könyvekben és folyóiratokban. Lukács György teljes áttekintést ad a tüdővész ellen való küzdelemről s bemutatja, hogy Magyarországon minő fegyverekkel vívják meg ezt a nemes és hasznos háborút. Tisza István gróf Szinyei-Merse Pál legújabb művészi sikere alkalmából kifejti, mily értelemben tartja a mestert a magyar művészet ifjabb művelői vezérének. Egy névtelen közlemény, amely úgy lélektani, mint szépirodalmi szempontból kiválóan érdekes olvasmány, egy csavargó naplójának néhány lapját reprodukálja. A naiv, de nagyerejü és közvetlen hangú memoár a nagy orosz Írók szintjére emlékeztet. A közleménynek A cigányleány a cime. Nem kisebb szaktekintély mint Németh Péter, mondja el gondolatait a jogi oktatás szükséges reformjáról. A magyar múltra visz vissza Bayer József cikke: elénk tárja annak a képét, hogy a magyar szépművészetek I. Ferenc korában hogyan kezdtek kulturéletünkben lassan-lassan kibontakozni. Ambrus Zoltán a színházak és a pornográfia sajátságos vonatkozásait ismerteti. Barabás Albert egy konstantinápolyi levélben szól a török-magyar barátságról. Tarka sora következik ezután a Följegyzések-nek: talpraesett megjegyzések a délvidéki németek-ről, Földes Szociálizmus cimü művéről, Max Nordauról, Kiss Józsefről, Ady Endre prózájáról, a villamos székről, hitelünkről és az ex-lexről stb. Ezek a kisebb cikkek nagyobbrészt helyreigazítás számba mennek oly véleményekkel szemben, amelyek tetszetős jelszavak révén csempésződtek a köztudatba. Tisza István és Herczeg Ferenc Magyar Figyelő-ye ily módon a józan és művelt magyarság érzéseit fejezi ki s egyben helyes világításban mutatja be hazai kultúránk legérdekesebb kérdéseit. A folyóirat Budapesten jelenik meg, Singer és Wolfner kiadásában, havonként kétszer s előfizetési ára félévre 12 korona, negyedévre 6 kor. Jobb és megbízhatóbb lücigVäkclt olcsóbban senki sem ad, mint Fábián Bel a magkereskedése Budapest, Üllői-út 11. szám. I®3* A Kálvin-tér mellett, $ Tessék árjegyzéket kérni!
