Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-19 / 8. szám
62. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. istenitiszteleteken, hanem ifjúsági egyesületeikben és minden alkalommal a gondjaikra bizott kicsiny seregnek szellemi és gazdasági előnyét a biblia valláserkölcsi alapján munkálják, akkor Önök elévülhetetlen szolgálatot tettek úgy az isteni, mint a földi országnak és ennek a földi országnak Önök által nevelt fiai készséggel és önként hozzák meg a legnagyobb áldozatokat az egyháznak és az egyház szolgáinak érdekében ! Doumergue Emil és a könyve mirólunk. Kálvin világhírű életrajzírójának, a montaubani ref. theol. fakultás dékánjának az a rövid látogatása, amelyet az 1909. év szeptemberében az 5 magyar theológiai fakultáson tett, több szempontból nagyon emlékezetes lesz reánk, magyar kálvinistákra nézve. A theológusaink számára ez évben felajánlott montaubani stipemdiumok (amelyeket a nemzeti egyház generális zsinata, ha szerényebb arányokban is, körülbelül állandósítani fog) nem az egyedüli gyümölcsei annak a meleg rokonszenvnek, amely a dékán urat közénk hozta és hozzánk fűzi. Immár készen áll, s csak az utolsó simításokat, a végleges sajtó alá rendezést várja Doumergue úrnak a magyar kálvinizmus múltjáról, jelenéről s merem hozzátenni: a jövőjéről Írott, körülbelül 200—230 nyomtatott oldalra Ígérkező kis kötete is. Ez a mű több tekintetben esemény lesz a protestantizmusnak, sőt bátran elmondhatjuk, az egész művelt világnak irodalmi piacán. Nekünk, magyaroknak pedig több, mint esemény: fel fedeztetés. Világért sem akarnám kisebbíteni azoknak a tiszteletre méltó, érdemea munkáknak az értékét, amelyek vagy magyar, vagy ép idegen, magyarbarát szerzőktől származva, eddig forogtak — már amennyiben forogtak — a külföldi érdeklődő közönség kezén. De azt meg kell állapítanom, hogy e munkák és a Doumergue dékán husvét táján megjelenendő kis könyve között vajmi nagy a különbség. Amazoknak (és itt nemcsak éppen a protestántizmusunkról szóló, hanem általában a kultúránk, a nemzeti életünk egészét, vagy valamelyik kiváló ágát tárgyaló idegen nyelvű munkákat értem) a java része hazai szerzőktől ered, akiknek szép lelkesedéssel és pontos tárgyismerettel megirt ismertetései igen sok hasznos szolgálatot tettek ugyan, de mindamellett sem tudták a várt és a megfelelő visszhangot kiváltani az európai közvéleményből. Ez, azt hisszük, körülbelül természetes is. Hogy valamit mással megbecsültessünk: annak két föltétele van. Nemcsak az, hogy mi elmondjuk neki: mennyit ér a kérdéses dolog; hanem az is, hogy ő önként elismerje ezt az értéket. Nos, ez az önkéntes elismerés, ez a személyes meggyőződésen alapuló értékelés az, ami eddig a külföld részéről hiányzott minekünk. A nagy európai nemzetek fiai addig sohasem fognak igazán méltányosan és elfogulatlanul gondolkozni és Ítélkezni rólunk, amíg csak mitőlünk hallják, hogy mik vagyunk és mennyit érünk, amig egy-egy közülük való nagy és befolyásos szellem, a nyugati kultúrának egy-egy vezető alakja, a maga spontán meggyőződésén, személyes tapasztalásán keresztül bele nem vés a köztudatukba bizonyos állandó, szilárd és elfogulatlan értékítéleteket a magyarok országáról, nemzetéről, kultúrájáról. El kell ismernünk, hogy ebben a szerencsében eleddig még nem volt részünk. Legföljebb a megfordítottjához állottunk már közel, a félrevezetett nagy északi poéta, Björnsterne Björnson támadásai idejében. A rokonszenv sugallta, jóakarat szülte írások pedig, lettek légyen bár egyszerű úti napló-töredékek, vagy hosszabb lélegzetű munkák, tudomásom szerint igen ritkán kerülték el az ilyen esetekben mindig ott fenyegető két véglet valamelyikét: vagy a szeretetreméltóan könnyed, de egyúttal roppant felületes és tájékozatlan tárcamodorba estek bele, vagy épp ellenkezőleg, alapos tájékozottságukat akarva megmutatni, elijesztően száraz adathalmazt gereblyéltek össze, amely aztán agyonnyomta a munkát és eleve biztosította az érdeklődés hiányát. A Doumergue Emil könyve azért lesz valami egészen új jelenség, mert a két véglet között és egyúttal fölött is áll. Van ennek a nálunk még oly kevéssé ismert nagy tudósnak és nagy embernek egy kiváló tudósi és művészi adománya, amely a magyar kálvinizmusról írott, szóbanforgó művében is igen szerencsésen érvényesül. Szerencsésen: nemcsak a könyvére, de méginkább ránknézve is. Doumergue vérbeli történetfilozófus. Ez nem azt jelenti, hogy meddő filozófémák Dunántúli református egyházkerületben használt egyházszámadási nyomtatványok: Pénztári napló. Zárszámadás. Költségelőirányzat. Adókivetési iv. Gondnoki napló. Adófőkönyv. Adó könyvecske. Iktató. Alapítványok törzskönyve. Kézbesítési iv. Népiskolai adatkimutatás. Levélpostakönyv. Iskolamulasztási intő. Nyugta. Konfirmációi emléklap. Ellennyugta. Konfirmáltak anyakönyve. Szavazati lap. Keresztelési, esketési, halotti Családi értesítő. anyakönyvi iv- és kivonat. Egyházi adattárkimutatás. Adóslevél. Meghatalmazás. Népiskolai bizonyítvány. Államsegély-kérvény és mellékletei 13-féle. Adás-vevési szerződés. AnyaJtönyvek, számadási rovatok tetszés szerinti bekötése saját könyvkötészetemben készül — írószerek nagy választókban. Gondos csomagolás! Kis Tivadar könyv- és paplrkereakedése, könyvkötészete Pápa, Fő-utca 21. — Csekkszámla 25210.
