Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-29 / 5. szám
38. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. a mezei munkát megbirják. Egy-egy tanfolyamra 20— 25 növendéket vesznek föl; 40—50-re megy egy-egy ilyen szakiskola népessége; a 30 szakiskolán tehát legföllebb 1500 növendék van. Hogy ez milyen észrevehetetlen parány a népmíveltség terjesztésére, elgondolhatjuk abból, hogy a népiskolák tanulósága majdnem 2 millió (1,882.449). A földmives- és vincellériskolákra, a végzett munka tekintetében, nem lehet panasz; nemcsak saját növendékeiket oktatják elméletileg és gyakorlatilag, hanem, ahol a viszonyok megengedik, a tanítóképzők, papnövendékek, tanítók, önálló gazdák részére is rendeznek 4—8 heti kurzusokat, sőt kiszállnak vidékre is, kurzusok tartására; a tanítótestület végtelenül ki van uzsorázva; 12 hónap alatt — legalább 24 hónapra valót dolgoznak. Tananyaguk, kisebb terjedelemben, ugyanaz, mint a legfelsőfoku akadémiáké s nincs annyi pihenőjük, mint pl. a gazdasági akadémiáknak. (A pozsonyi vincellériskolában naponta 8—12 elméleti, d. u. gyakorlati oktatás folyik; tantárgyai között olyanok vannak, mint pl. a legmagasabb fokú szakiskolákon, a műegyetemen, állatorvosi főiskolán: természettan, vegytan, növénybonctan és élettan, borkhémiai alapismeretek stb. jeléül, hegy e tudományok szakszerű tanításához se gimnáziumot, se reáliskolát nem szükséges végezni.) Baj ezeknél a szakiskoláknál, hogy nincsenek egymással szerves összefüggésben; egyikből a másikba „föllépni" nem lehet; ha valaki elvégezte pl. a földmives-iskolát, legföllebb a tejgazdasági szakiskolába mehet még Sárvárra s azzal vége a további tanulás lehetőségének. Ha meg kijárta a vincellériskolát, legföllebb pincemesteri tanfolyamra mehet; ez is egy év s ezzel vége; alsófoku iskolából a középfokúra, ha pl. mind a kettőt elvégzi is (földmives-iskola és vincellérképző), nem mehet, először azért, mert középfokú gazdasági szakiskola csak egyetlen egy van az országban s ide is csak korlátolt számban vesznek föl, egyegy évfolyamra 20 növendéket, összesen 60-at; csak a földmives-iskolák és vincellérképzők létszáma pedig 1500. Amig a rekompenzáció, az alsóbbfoku szakiskolából a középfokúba, ebből a felsőfokúba nincs meg a föllépés lehetősége, ne beszéljünk kötelező népoktatásról, a népmíveltség terjesztéséről, demokráciáról, szabadelvüségről, mert ezek itt csak hamis jelszavak, melyeknek a tények ellene mondanak ; cselédképzők ezek, államköltségen s csak erre a célra elegendők ; de hát egy nép rendeltetése csak annyi, hogy cselédeket szolgáltasson a nagy uraknak ? Hogy legyen a magyar nép mívelt, önálló, a maga erején megélő, protekcióért nem szaladgáló, a közterhek viselésére képes, ha még csak módot se adunk neki a képzésre ? mintha csak a legsötétebb középkorban élnénk, olyan arisztokrata, oligorkha irányzat és szellem árad ki ezen népoktatási tanintézetek szervezetéből. Pedig ezek a világ legolcsóbb iskolái; maguk termelik az élelmiszereket; a növendékek fentartása tehát a lehető legkevesebbe kerül; 2—300 holdas gazdasága van minden ilyen alsófoku szakiskolának; de, intenzív műveléssel még ennek felén is megélhet 40—50 növendék, meg a cselédség, marha állomány, ha t. i. nem akarunk mindenáron jövedelmet kimutatni ezekből a tanintézetekből. Ezenkívül az egyes szakiskolák termékeiket is kicserélhetik egymással, mikor az egyik pl. állati, a másik növényi termékeket dolgoz fel, egy harmadik gyapjút sző stb. Még a szükséges építkezéseket, fölszereléseket is elvégeztetheti az állam házilag, hisz van építészeti szakiskolája, iparművészeti, fa- és fémipari-, szobrász-iskolája stb. Akármily nagyarányú építkezésre elég munkaereje van szakiskolái növendékeiben és oktatóiban. Ezenkívül a közélelmezés, a tömegcikkek termelése terén pl. a fővárosban, népes fürdőhelyeken talán hivatása is volna az államnak gyakorlatilag bebizonyítani, hogyan lehet az ilyen nehéz problémákat szakszerűen megoldani. A wieni gazdasági főiskolán van egy tanár, gondolom Thsermák E. nevű, aki bérletért Sziléziában, mintagazdaságot rendezett be; mielőtt átvette a birtokot, az évenkénti befektetés volt 300.000 kor.; ő belefektetett az első éven 700.000 K-t; tavaly, amikor ez értesítést felőle olvastam, talán 3 milliót; termékeit pedig értékesíti a bécsi piacon — s hogy fáradsága nem haszon nélkül való, bizonyítja maga az a körülmény, hogy ilyen óriási befektetést egyáltalán megbir. A nép szakszerű mezőgazdasági mívelése más irányban is megindult, nemcsak összegyűjtve a vidékről egy-egy földmíves, vagy vincellér-iskolába, hanem a helyszínén is, az u. n. gazdasági népiskolákon, amilyen 1908-ban 286 működött az országban, 10939 növendékkel ; a létszám ezekben, a gimnáziumihoz viszonyítva, szintén ideális, 37! fájdalom azonban, csak 59-nek van önálló szaktanítója; tehát külön szaktanításban csak m. e. 2250, 12—15 év közötti fiú részesül. 101 elemi iskola mellett van külön szervezett gazdasági ismétlő-iskola, 12327 növendékkel s kis mintagazdasággal, de önálló tanító nélkül; a mindennapi iskolások tanítója a gazdasági szaktanító is, egy kis remunerációért; hogy az ilyen tanító mennyire ki van szintén a munkával merítve, elképzelhető! 2348 elemi iskola mellett van még u. n. gazdasági ismétlő-iskola — gazdaság nélkül, 147.442, ismétlőiskolás tanulóval. E háromfajta gazdasági iskolán mindössze 170.000 gyermek tanulhat, nem egész Vio-e a népiskolai ifjúságnak ! Megindult a gazdasági szaktanítók képzése is, Komáromban fiúk, Kecskeméten leányok részére 2 éves gazdasági tanfolyam nyílt, ha már előbb népiskolai tanítói oklevelet szereztek. Mikor tudják ezek tanítóval ellátni a 16000 népiskolát? Valamikép pedig ezeknek a helyben tanuló fiúknak viszonyát is rendezni kell a földmives-iskolák és vincellérképzőkhöz, mert tanulmányuk, tanulási idejük ugyanaz; még pedig valószínűen a földmives-iskolák és vincellérképzők korhatárának leszállításával. Mit csinál az a fiú, aki 12 éves korára kijárta az elemi iskolát, 16—17 éves koráig, amig a földmives-iskolába vagy vincellériskolába felvételre jelentkezhetik ? Eldurvul, elfelejti 4—5 év alatt azt a kicsit, amit az elemi Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint íehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
