Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
2. oldal. 1911. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A tanító egyesületek. Nem is olyan régen történt. A tanító-egyesület választmányi ülésén a kir. tanfelügyelő alaposan összekülönbözött az egyesület elnökével. A vége az lett, hogy az elnök beadta lemondását. Az sem volt régen, amikor Egerben a kir. tanfelügyelő feloszlatta, a tanító - egyesületi gyűlést. Mikor ilyeneket hallunk, vagy olvasunk, önkéntelenül is az a kérdés vetődik fel: hol van itt a hiba? Az emberekben, vagy talán a rendszerben ? A királyi tanfelügyelő követett-e el hivatalos hatalommal való visszaélést, vagy a tanító-egyesület, vagy annak [elnöke és választmánya lépték-e át azokat a határokat, melyeket az alapszabályok szorosan megszabnak ? Úgy az egyik, mint a másik esetben én a magam részéről beteges jelenséget látok, annak a kóros állapotnak tünetét, amelyben tanító-egyesületeink országszerte általánosan sínylődnek és annak az önérzeti tűltengésben levő érzékenységnek megnyilatkozását, mely képtelenné teszi az embereket az ellenkező vélemény eltűrésére vagy másként mint doronggal való megcáfolására. A felmerült esetek személyi oldalával már azért sem foglalkozhatom, mert nem ismerem a szereplőket. De nem foglalkoznám akkor se, ha ismerném ; mert ebből vajmi kevés haszna lenne a magyar népoktatásügynek. Ezek az esetek azonban nagyon alkalmasak arra, hogy belepillantsunk a tanító-egyesületek műhelyébe. Megvilágítsuk a fogyatkozásokat, keressük a bajok orvoslására vezető utakat és módokat. És ha ezeket sikerül megtalálnunk, mutassunk reá arra is, mit várhat egyházkerületünk az egyesületi élet terén kerületünk református tanítóságától. I. A tanító-egyesületi élet működéséről, hatásáról, fontosságáról két, egymással h omlokegyenest ellenkező nézetet hallhatunk. Az egyik oldalon égig magasztalják, a másik oldalon a sárga sárig lesajnálják és nyíltan hirdetik, hogy a tanító-egyesületek gyűlésein legtöbbet ér — az ebéd. Melyiknek van itt igaza? Ha az érveket akár az egyik, akár a másik oldalon nemcsak meghallgatjuk, hanem a kritika boncoló kése alá is vesszük, igen gyakran azt tapasztaljuk, hogy az egyik erőlködése, valamint a másik lesajnálása üres frázis, szalmacséplő szófecsegés. Az eredmény, amire végső esetben eljutunk, az a szomorú tapasztalat, hogy sem az egyik, sem a másik fél nem gondolkodott komolyan a tanító-egyesületi élet feladatáról. A tanító-egyesületek célja körvonalazva van az egyesület alapszabályaiban. Ez jóformán az összes tanító-egyesületeknél ugyanaz. A cél kitűzés, a célra vezető utak megkeresése s ez utón a cél felé haladás egymástól lényegesen különböznek, ahol tehát kitüzetett a cél, de a tagoknak eszeágában sincs, hogy a célt megközelítsék, nem válik-e üres frázissá az alapszabályokban kijelentett, bármilyen szépnek tetsző cél maga is? Ha senki sem gondol megvalósításával, ha százszor szánkra vesszük is, nem lesz egyetlen egyszer sem más, mint haszontalan szófecsegés. Ide nem beszéd, nem szavalás kell, hanem — tett. Azok közé tartozom, akik a helyesen szervezett, jól vezetett tanító-egyesületektől sokat várnak, de ha azt tekintem : mit tesz ma az egyesületek nagy többsége, bizony-bizony nem hallgathatom el azt a nézetemet sem, hogy némikép igazuk van azoknak, akik a tanítóegyesületek fontosságának nagyhangú dicséretét hallva — gúnyosan mosolyognak. Ne ámítsuk magunkat és másokat, legyen elég a szemfényvesztésből már s valljuk be őszintén: ritka s fehér holló számba megy széles Magyarországon az a tanító-egyesület, amely komolyan törekednék azok után a célok után, amik alapszabályában benne vannak. A tanító-egyesületeket, működésüket tekintve, két csoportba osztanám. Az egyik csoportba sorolnám azokat, amelyek semmit se dolgoznak. A tagok az alapszabályban előirt időben immel-ámmal összejönnek. Az elnök mézes madzaggal vagy kötéllel fog egy-egy előadót. A megjelenő tagoknak egyharmada meghallgatja a felolvasást. Aztán agyonhallgatják, de hogy mégis megadják a „módjá°-t akármilyen legyen a dolgozat „becsület“ - bői, „illendőség“-bői jegyzőkönyvi köszönetét szavaznak az előadónak. Ezekről a néma egyesületekről nincs mit beszélnünk. Sajnálnunk sem azokat kell, akik nagy kínnal végig űrnek egy ilyen gyűlést, hanem inkább azt az időt, amit itt tétlenül az iskolától ellopnak. A második csoportba jönnének azok az egyesületek, amelyek dolgoznak, de nem tervszerűen. Tárgyalás alá bocsájtanak mindenféle lehetséges és lehetetlen dolgokat, akár tartoznak azok a népoktatásügyre, akár nem. Vegyük a jobbat. Ha a tárgy szoros kapcsolatban van is a tanítói hivatással, akkor is az a rendes dolog, hogy a tárgyalásra nincsen kellően előkészítve. A gyűlésre megjelenő tagok legfeljebb a tárgyalás alá kerülő ügy címét tudják (ha ugyan tudják), de halvány Legszebb karácsonyi és új-évi ajándék a könyv! Olcsó képes- és meséskönyvek. — Ifjúsági iratok. — Regények. — Legújabb könyv- és zenemű újdonságok ! Divatos levélpapír különlegességek. — Gélszerű családi dobozok. — Remek kötésű ima- és énekeskönyvek! Naptárak 1911. évre kaphatók. ...................-—----------- Karácsonyi és új-évi képeslapok nagy választékban ! Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápa, Fő-utca 21. Telefon 9. szám.
