Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-03 / 49. szám
Huszonkettedik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1911 december 3. DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. -— Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Adventi írna.* Nincs más menedékhely a mi lelkűnknek, mint a Te szentegyházad, seregeknek Ura és Istene! Ide jöttünk most is megpihenni, erőt, vigasztalást, bátorságot venni. — „E világon, minden utón“ próbálkoztunk már mi: könnyebbséget és nyugalmat találni. Oh: de megcsalódtunk esetről-esetre ahányszor nem biztuk magunkat kezedre . . . Fel, alá hányt sorsunk, mint szélvész a hullámot, — ha nélküled, — jártuk a világot. Gyámtalan levélként sodort, vitt az élet: ha szent törvényed, minket nem vezérelt. Bár, „atyai gondviselésedet sok ezerszer áttalláttuk és megpróbáltuk :“ mégis hűtlen szolgaként Tőled elpártoltunk. E világnak szerelme, ezer meg ezer gyönyörűsége: számtalanszor feledtette nevedet, — áldott gondviselésedet. . .. Sokszor nem láttuk meg, kiknek ránk bíztad a gondját: az elhagyatottat, — az özvegyet és árvát! Távol voltunk sokszor, azoktól is gyakran, akikkel pedig egy ház alatt laktunk! . . . Most, hogy szemeink kívánsága kevesbtilt egy kissé és tarlott mező nem hi és nem kívánja karunknak erejét: „tűz mellé házba szorulva“ a gondoktól kissé elnyugodva, a világtól nem űzetve: a mieinké és a Tied kivánunk lenni jó Atyánk! Hozzád térünk újra teljes szeretettel, végy be kérünk atyai kegyelmedbe! Most, hogy szent fiad megtérésre szólít, megalázzuk magunkat a porig. . . . Felsír naponként mi bennünk a lélek, hogy a világért Te tőled eltévedt. Megmozdul a szivünk szavára, kit várunk és csinosítjuk: a mi lelki házunk! Hadd legyen az tiszta, oly fehér mint a hó, szállásra tér oda — a megváltó ! Jer — „jer áldott vendég várunk tégedet“ ki mennyei Atyánkkal megbeszéltetsz minket: „Igaz hittel szivünkbe fogadunk s állandó szállást ott adunk“. Ámen. * Mutatvány Csire István bálványosi ref. lelkész Ádventi Hétköznapi Imák eimü kötetéből.
