Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-03 / 49. szám

418. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. Miként tehetnénk igehirdetésünket vonzóbbá és hatályosabbá ? — Folytatás. — Ez a kivánalom természetesen nem jelenti azt, hogy a bittételekröl, erkölcsi követelmények­ről szó se essék igehirdetésünkben. Nem. De amiként a dogma a hittudatnak csak külső meg­jelenési alakja, a keresztyén hitnek terméke : úgy álljon előtérben a hit prédikálása a bűn­tudat fölkeltése és önigazságunk legyőzése által. A keresztyén hit pedig élet. Keresztyén életre eljutást prédikáljunk mi; forogjon a mi beszé­dünk a bűn és kegyelem, a bünbánat és bün­­bocsánat ellentétes pólusai körül, ép úgy mint az apostoli korban s „csak ha e kardinális téte­leket beszédünk középpontjává tenni sikerült s igazán a szellem és erő hatalmával hirdetjük azokat: akkor várhatjuk azt, hogy általuk Isten­ben való életet fogunk kelteni és terjeszteni“.1 Nem egyszer hallunk megjegyzéseket, hogy a homiletika nem tanít meg eredményesen prédikálni. Hallunk egyszer-másszor bizonyos dicsokedés félét, hogy a homiletika szabályai­nak a figyelembe vétele nélkül is tud egyik­másik igehirdetö hatást felmutatni. Ez igaz lehet. De nem a homiletika utmutasásainak mellőzése adja a sikert; hanem az elő áll annak ellenére is, hogy a homiletikát nem vesszük figyelembe, akkor, ha máskülönben az igének életteljes hir­detése megvan. A homiletika magában véve ártatlan igehirdetésünk sikertelensége tekinteté­ben. A homiletika csak arra nézve lesz nyűg, aki fölötte uralkodni nem tud s akinél a szabá­lyok sablonná merülnek. A sablonnal szakítani kell! Ez helyes. De ne mellőzzük a homiletikát, s ne kárhoztassuk oly dolgok miatt, amiknek tulajdonképen mi magunk vagyunk az okai. Nem a homiletikai szabályok a hibásak, ha 1 Varneck: I. m. 42. lap. igehirdetésünk nem vonzó és hatástalan, — amelyek utóvégre is csak útmutatók azok szá­mára, akik az ösvényeket még nem ismerik — hanem a léleknek és életnek hiánya. S mig az igazi nagy tehetség mindig tud új ösvényt törni a cél felé, a kisebbek, a nagy többség, kiknek irányjelzöre van szükségük, a nagyok által tört csapások megkönnyítő útmutatásait (és mi más a homiletika ?) az eltévelyedés veszélye nélkül nem mellőzhetik. Igenis, kell mi nekünk ismerni, tudni, mit tanít a homiletika ; de emellett el kell járni a nagyok iskolájába megtanulni, hogyon prédi­káltak, hogyan prédikálnak ők. — Milyen nagy mulasztás, hogy még mindig nincs feldolgozva ez a kérdés: Milyen volt Jézus, mint igehir­detö ? Ő a mi mesterünk mindenben; ö a mi példányképünk, akihez hasonlítanunk az ige­hirdetés tekintetében is elsőrangú feladatunk. Az ö beszédeit kell első sorban is tanulmányoz­nunk homiletikai szempontból. Meg kell tőle tanulni, mi volt az ö sikerének titka, hogy mindig nagy közönséget tudott maga köré von­zani beszédeivel és nagy hatást is elérni. Nem itt a helye, hogy Jézust, mint igehirdetöt be­mutassuk. Elég ha ö reá e dolgozat keretében a figyelmet reá irányítjuk, hogy mindnyájan menjünk ö hozzá ellesni tőle hatásának titkait. Azután ott vannak a többi mesterek, az apos­tolok ; különösen Péter és Pál; a próféták, hogy a többieket, a nagy egyházi atyákat, a refor­mátorokat s közelebb múlt és jelen idők nagy hatású igehirdetöit ne is említsük. Mennyit tanulnánk, ha mindezeket erőteljes színekkel megrajzolva elibénk állítaná valaki, igehirdeté­sük módjával, hatásuk titkaival! Nekünk, lelkipásztoroknak, mint igehirde-Most jelent meg! Legújabb ! |Ingyen és bérmentve küldi '“SB# KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedése Pápa, Fő-utca 21. sz. a református egyházirodalom legújabb teljes jegyzékét, mely magában foglalja az összes még kapható és legújabban megjelent könyvek, és egyházi nyomtat­ványok árjegyzékét. — Könyvek bekötését saját könyvkötészetemben gondosan és olcsón készítem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom