Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-19 / 47. szám
47. szárm DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 399. oldal. „Semmiféle rekriminációba“ nem bocsátkozom. A polémia eddig sem volt kenyerem, ezután se lesz soha ! . . . hacsak elkerülhetem. Elhárítom az „analfabétaság“ vádját Esperes Urunkról is a tanterv és a rendtartás tekintetében, ide iktatva ez évi jelentésének következő szakaszát : „Az ismétlő-iskolások általában még a régi mód szerint és időben voltak vezetve — november-március hónapokban ; — és évvégi vizsgát csupán Deákiban adttak a mindennapi iskolásokkal egy időben. — Az egyházlátogatás figyelmeztette az iskolák vezetőjét, hogy jövőre a „Rendtartás’1' követelményeinek igyekezzenek megfelelni akként, hogy október-április és május hónapokban is tanítsák az ismétlő-iskolásokat legalább vasárnap d. e. 9—10-ig és végül megvizsgáztatták ! “ Tehát Esperes Urunk legalább ismeri a rendtartás szakaszait, hivatása magaslatán is áll, szorgalmazza, hát őt, a tetemre hivottak sorából szíveskedjék törölni ! A másik igazság, amit a fenti idézetből leszögezhetünk az, hogy — Deákit kivéve — az egyházmegye összes iskoláinál az 1910/11-ik tanévben a rendtartás 25. § ában megkövetelt nyilvános év végi vizsgálat az ismétlőriskolásokkal nem tartatott meg. De hát mi ennek az oka ? Hiszen a tanterv részletesen megszabja az elvégzendő tananyagot; a rendtartás pedig előírja az eredményből a vizsgát, az egyházkerület végül intézkedett ezeknek végrehajtása iránt, rendelkezvén egy fegyelmi fegyvertárral, hogy a mulasztásokat megtorolja ! S ime ! egy egész egyházmegye foglal el renitens álláspontot felsőbb hatóságával szemben, kitéve magát a törvényes elbánásnak egyfelől, „a paragraf-emberek“ lekicsinylésének másfelől ! Többféle okai vannak ennek, megpróbálom megismertetni Pethes J. úrral, várván tőle azt, hogy mint magasabb tanügyi állást betöltő férfiú, ezekre az okokra, mint fentforgo bajokra, orvossággal, jó tanácscsal szolgál ! Elösször is tanítóink nem képesek elvégezni az új tantervben felölelt tananyagot, olyan terjedelmes az, a rendelkezésünkre álló heti 7 óra alatt, amely idő is csak a hét 3 napján áll rendelkezésükre, szerdán, szombaton és vasárnap délután s így a tanításban több napos megszakítások következnek be, ami hogy mit jelent, azt egy tanárral szemben bővebben indokolnom fölösleges. Feleslegesnek találom azt is, hogy ide Írjam az ismétlő-iskola tananyagát az egyes tantárgyakból. Elég ha röviden utalom az olvasót a tantervre, s nagy általánosságban megjegyzem, hogy az értelmes olvasáson kezdve, fel a delegációkig, a váltó törvényig, a mentőszekrény tartalmáig mindent ismerni kell egy ismétlő-iskolai növendéknek. Van tehát tanulni valója elég s ezek közül a nagyobbik rész olyan, melyet a népiskola előbbi osztályaiban nem tanult, vagyis egészen új tananyag, és pedig olyan, hogy annak elsajátításához a tanító részletes és kimerítő magyarázatára a növendéknek múlhatatlanul szüksége van, sőt egyeseknél a szemléltetés is elengedhetetlen kellék. A nagy terjedelmű tananyag elvégzésére — leszámítva az ünnepek heteit, — mikor a tanítónak és a tanítványnak egyformán szabádsága van, áll rendelkezésére a tanítónak 25 hét szerda és szombat napjainak délutánján 3—3 óra, mely miután a téli félévről van szó, helyesebben csak 2—2 órának mondható, lévén a nap ekkor rövid, s hamar következvén el az este homálya, mikor a tanításnak vége szakad. A vasárnapi órákat fent kell hagynunk a vallástanítás részére, amely e napon legcélszerűbben eszközölhető, és amelynek különben is olyan tananyaga van, az egyháztörténet s a református egyház alkotmánya, kultusza és a bibliaismertetésében, amely a vasárnapi órákat teljes mértékben lefoglalja, ha alaposan és eredményesen akarunk tanítani. Az óraterv szerint közismereti tárgyakra szánt 5, a fentiek szerint azonban helyesebben 4 tanítási órára megpróbáltam beosztani a követelt tananyagot, oly formán, hogy 8 hetet az ismétlésekre szánva, a fentmaradó 17 héten fél órát szánva egyes tantárgyakra el lehetne-e végezni azt, amit a tanterv követel. Meg kell vallanom, hogy ez nekem nem sikerült, ha számításba veszem azt, hogy a tanítónak a rendelkezésre álló időnek legalább felét, feleltetésre kell fordítani, ami a mi iskolánkat véve alapul, — vagyis 5 ismétlő tankötelest — szintén a legkurtább idő, melynél kevesebbet e célra fordítani csakugyan nem lehet, Maradna hát a tanítónak előadásra egy-gy tárgynál egy negyed óra egy napon. 34 napra tehát egy tanévben, ha a téli-nyári félévet egyformán vesszük számításba. Tessék már most megnézni a tantervben a Gazdaságtanból felvett tananyagot, amely szól a talajon kezdve a földmivelésről, növénytermesztés, gyümölcstermelés, szőllészetről, amelyek nálunk mind szükségesek. Nagyon óhajtanám, ha Pethes J. úr — mint a tanterv édes apja — s hivatásából kifolyólag is közre bocsátana egy részletes tananyag beosztást az ísmétiősök számára, a fent közölt idő tekintetbe vételével. No mert nálunk csak tanítók vannak és nem bűvészek! ! Most jelent meg- a főiskolai nyomdában mi Az Efezusi levél. Bevezetéstani tanulmány. — Theologiai magántanári vizsgálatra irta: Pongrácz József pápai ref. theol. akad. helyettes tanár. — Ára 2'50 K. — Megrendelhető Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fö-utca 21. szám. --------------- * , ;
