Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-19 / 47. szám

400. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 1911. Igen-igen nagy bajunk, mondhatni a bajok ere­dete, kútforrása továbbá az, hogy az ismétlősök okta­tatására szükséges tan- és vezérkönyvek teljesen hiá­nyoznak, ezek hiányában pedig tanítani képtelenség az új tanterv követelményeinek megfelelően. Nálunk csak kapkodás van az egész vonalon. Az új tömlőbe gyömöszöljük a régi bort; a mértékhez igazgatjuk a a röföt, s az eredmény zavar és fejetlenség, és az oktatási színvonal süllyedése. Még ha történt volna gondoskodás a kerület ré­széről abban az irányban, hogy az ismétlősök számára készült tafltervhez is legyenek külön tankönyvek, mert hiszen a tananyagban van sok uj is felvéve, ami a hat osztály közül egyiknek sem képezi tananyagát, — s igy volószinüleg az új tankönyvekben aligha lesz feltalálható, — megnyugvással nézhetnénk az oktatás eredményét feltüntető vizsgák elé. De én részemről — lehet, hogy talán elkerülte a figyelmemet — ily irányú intézkedésről nem olvastam sem a jegyzőköny­vekben, sem a közzétett pályázati hirdetésekben. Hogyan fogják pedig elvégezni vezérkönyv nélkül tanítóink, hogyan fogják megtanulni tankönyv nélkül növendékeink a tananyagot s hogyan adnak nyilvánosan vizsgát a tanév végén? mikor még a tankönyvből is a régi latin közmondás szerint „a feledésnek tanulunk! ?!“ Tekintsünk meg egy vizsgálatot a most folyó tanév végéről, vagy az elmúlt két évről, mióta az új tanterv életbe van léptetve, s tan- és vezérkönyveink pedig nincsenek. Lelkész mint elnök : „Add elő édes fiam, itt a szent gyülekezet előtt, hogyan kell kiszámítani az árkok és falak köbtartalmát ? Fiú : Hallgat és pirul. Tanító a lelkész kérdésére kijelenti, hogy ő a kérdést megmagyarázta, a feketetáblán példákban be­mutatta, a szokásos módon t. i. a táblán a fiukkal is gyakoroltatta, de nem csudálja, hogy a fiú nem tudja, mivel az ismerettömeg oly nagy, hogy egy tételnél hosszabban nem időzhetik, ha a tantervvel végezni akar, tankönyv pedig nem áll a növendékek rendel­kezésére, hogy otthon magánszorgalommal pótolnák a tanítási idő alatt előadott tananyagot, s azt elsajátít­hatnák a tankönyvből. Fiú: bátorságot merítve a tanító előadásából, sietve kijelenti, hogy emlékszik arra, miszerint a tanító ur e tárgyról beszélt, de ő már elfelejtette, hogy mit, mivel tankönyve nem volt, jegyzeteket pedig nem vezetett, lévén az csak az egyetemeken szokásban. A konventi nyugdíjintézeti új ügyrend­­tervezethez.* Augusztus elején megküldte a konventi előadó, konventi határozat alapján készített új ügyrend terve­zetét, az espereshez és e. m. nyugdíj-pénzkezelőkhöz véleményezés céljából. Nagy kár, hogy a konventi jegyzőkönyv 78/1911 számú határozat 6-ik pontjának nem lényegileg, hanem csak alakilag lesz elég téve. Mert bár az előadói ügyrend-tervezet az áprilisi konventi g yülésen bemutat­­tatott és annak 200 példányban való kinyomatása el lett határozva: mégis nem a határozat értelmében egyházmegyei gyűléseket megelőzőleg lett szét küld ve, az egyházmegyék véleményeinek összegyűjthetése céljából, hanem csak gyűlések után 2—3 lelkész észrevételével terjesztetik vissza a nagyfontosságu ügyrend-tervezet, hogy talán már az őszi konventi gyűlés törvényerőre emelje. Az új ügyrend-tervezetben leglényegesebb változ­tatások azok, melyek az esperesek és e. m. nyugdíj­­pénzkezelők ténykedéseire és az ellenőrzésre vonat­koznak. De van egy-két új §. amely a lelkészeket is igen közelről érdekli. A legutóbbi konventi jegyzőkönyv 227. számú határozata szerint közel negyvenezer kor. évi személyi és irodaköltségi budgettel rendelkező központi iroda létesítése óta teljesen feleslegesnek tartom az egyház­megyék terhére működő nyugdíjintézeti pénzkezelői tisztségeket. Mert miért kell a hetényi lelkésznek portó­köteles utalványon Kamocsára küldeni nyugdíjtartozá­sait, hogy innét sürgősen küldessék Budapestre, holott chequelapon közvetlenül is elküldhetné a központba ? Miért kell minden egyházmegyéből egy lelkészt a két legfontosabb téli hónapokon szemet rontó, lelket ölő folytonos számolásra kárhoztatni, csekély 50—100 kor. e. m. tiszteledíjért, mikor a konventi iroda is elvégez­hetné e munkát. De lássunk néhány §-t az új ügyrend-tervezetből. „7. §. A pénzkezelő teljes ügyvitelét az esperes éven­ként legalább egyszer megvizsgálni köteles“. Ki fizeti az esperes fuvar- és éllátás költségét ? „16. §. A végrehajtó-bizottságnak előadója az egyetemes konventi előadó“. A lehető legszerencsét­lenebb módszer. Éppen ezzel ellenkezőleg azt kellene kimondani, hogy a konventi előadó a végrehajtó bizott-Folyt. köv. Gyalókay László. *E közlemény már okt. 4-én megérkezett. Szerk. Alapíthatott 1864-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíthatott lSQ-i-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopdd-munka) kiváló gondot fordít. ........ Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. z= Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom