Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
Huszonkettedik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1911 szeptember 3. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős =^= szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4‘50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Egyről-másról. A vágvidéki lelkészi értekezleten felolvasta Gyalókay László. — Folytatás. — Más lesz a helyzet, ha utaink kettéválnak, ha a munkatárs olyas valamit tesz vagy hirdet, amely a hitbeli meggyőződésünket sérti, bántja. Ha Istenbeni hitünket, egyházunk iránti ragaszkodásunkat, szeretetünket látjuk megtámadva, az esetben kárhoztatásnál egyéb szavunk e szellemi irányzat ellen nem lehet, mert hisz a Krisztus életének legfőbb célja az Istenben, mint szerető atyában vetett hit megteremtése, megszilárdítása volt az emberek szivében. Csak a bolond szól igy az ő szivében, nincs Istenj! az, aki valamit ad arra, hogy embertársai öt bolondnak ne tartsák, az e nemű tévelygését elhallgatja. Ha végig gondolok a lefolyt kultuszvitán, az a meggyőződés érlelődik meg bennem, hogy az emberiség előrehaladásának, fejlődésének biztos alapja sem a klerikálismus vak hite, sem a szabaddondolkodók hitetlensége nem lehet. Ez az alap az evangélium, a Krisztus tudománya a maga igaz valóságában lehet csupán. Az evangélium, mely feljogosítja az emberi elmét, hogy vizsgáljon meg mindeneket, még az Istennek mélységeit is, de másfelől gyarló és erőtlen voltának megismerésére juttatván, alázatosságra, hitre és bizalomra tanítja, ama legfelsőbb lény az Isten iránt, kiáltal lettek mindenek. Népeket, országokat naggyá, nemzeteket hatalmassá csak az Istenben vetett törhetlen hit, s ama Krisztusi törvény, a felebaráti szeretet tehet. E kettőt hamisítatlan tisztaságban csak a protestáns felekezetek evangéliumi tudománya foglalja magában. Ez az igazi Keresztyén principium, ez az a fejlődést biztosító eszme, mely hivatva van az egész embervilág boldogitására, mely alkalmas egyedül az emberiség művelődésére, tökéletesedésére. A történelem tanuságtétele a legfényesebb bizonyíták ez állítás igaz volta mellett. Azok a nemzetek, amelyeket a Krisztusi evangéliumban rejlő isteni erő, a prot. kér. világnézet vezet, fejlődnek, erősödnek, s vezetnek a emberiség működésének és szellemi téren való előrehaladásának rögös utján, ezek haladnak előre, zökkenés nélkül. Anglia, Németország, Hollandia forradalmi erupció nélkül valósítják meg minden reformját, minden követelményét a haladó időnek, és korszellemnek. Mig egyéb országokban emberi vér kell ahhoz és forradalmak puskaropogása, hogy az emberiség fejlődéséhez szükséges reformok megvalósíthatók legyenek a mindennapi életben. Ennek a vezető eszmének nem akadt hirdetője a kultusz vitában, annyi protestáns vallásu sépviselö közül. Ez fájhat a mi vallásunkat szerető s ahhoz ragaszkodó lelkűnknek, s szolgálhat keserűségünkre. Mert hiszen egy szó a maga helyén mondva, sokkal többer ér, mint sok-sok Írás, ha már nem aktuális az eszme. Mi vigasztalást adhat nekünk néhány hangzatos szóllam a klerikalismus és a modern atheista irányzatok veszélyes volta, s káros munkái ellen, ha vallásos világnézetünk célra vezető volta, álláspontunk, meggyőződésünk helyessége, részletesen kifejtve,
