Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-20 / 34. szám
34. szám. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 293. oldal. A közönség elhelyezkedése után a városi dalárda Mácsai Sándor karnagy dirigálása mellett gyönyörűen énekelt, majd a gyülekezet felállván, énekelte el a 37. dicséretet: „ Jövel szentlélek Úristen . . A zsoltár eléneklése után Baltazár Dezső gyönyörű imát mondott. A költői szép ima a következő : Mindenható Király ! Bölcsességnek és szentségnek, igazságnak és szeretetnek, földi és mennyei seregeknek Istene, nekünk a Jézus Krisztus által jó Atyánk ! Ki felmagasztaláe vagy a hitnek ; a tagadásnak megszégyenítés ; ki nagy vagy a nagyokban s kicsinyekben egyaránt; kihez mérve alacsony minden magasság ; kitől száll alá és kihez visszaragyog a harmat piciny gyöngyétől kezdve minden áldás dicsősége ; ki a napban a melegség, a csillagokban a fény, a természetben az erő, lelkűnkben a boldogság, szevedésünkben a gyógyulás, nyomorúságunkban, bűneinkben a szabadulás, jövonkben a remény, az örökkévalóságban az idvesség vagy : neked áldozik a magános órák rejtett fohásza, neked a hívek nyilvános gyülekezete, melyet bűnbocsátó jósággal „szentek gyülekezetének“ tenni méltóztatol. Erezzük és vallást is teszünk róla, hogy ez a méltóság nem az igazság mérlegének törvénye, hanem a Te jóságod teljessége szerint koronáz minket ; hiszen mi mindnyájan gyarlóság edényei és bűnnek gyermekei vagyunk ; bukdosó vándorok a világon, hol „minden, ami van, hiábavalóság“ ahhoz mérten, mely a világ múlása után várakozik reánk. Micsoda a mi épségünk és erőnk, mely gyorsan múlik virágnak színével, illatával : csak a gyengeség hántását, a nyomorúság keresztjét hagyja Dálunk, mihelyt hervasztásod szele reá fuval ? Micsoda a mi tudományunk, mely kétséggel születik, élete kísérlet és csalódással hal meg ? Micsoda a mi bölcsességünk, amely elfelejti a múltat, a jelent elszalasztja és a jövőt nem ismeri ? Bizony csak bolondság Te előtted, Örök világosság kútfeje előtt! Micsoda a mi tisztaságunk, a mi cselekvésünk, szólásunk, gondolkozásunk és kívánságunk ezer kézzel von a por felé és sok titkos és nyilvános bűnökkel megtisztátalanít ? Bizony nincs közöttünk Te előtted csak egyetlen is, aki „meg nem csalná magát, ha azt állítja, hogy nincsen benne bűn.“ Micsoda a mi méltóságunk, amit egymásnak adhatunk, ahhoz a dicsőséghez képest, mellyel Téged a világ teremtésének hatalma, megtartásának ereje, igazgatásának bölcsessége, a mi megigazíttatásunk kegyelme és a Szent Fiad által szerzett idvesség jósága Istennek lenni megbizonyít? Micsoda ez a méltóság is, amellyel szolgáid közül egy hasonlatost anyaBzentegyházad rendje vezéri helyre állít? Hivalkodónak gyertyaláng, mely körül repkedve urnden arravalóság látszatát elégeti, alázatosnak aggodalom, amit a teher és erő visszás mértéke nem hagy el nyugodni. Leborulunk mindnyájan előtted nagy Isten és amig semmiségünket beismerve, előtted megalázkodunk, a hála fonja lelkünket körül, hogy még sem vetsz el minket orcád elől, hanem fiaiddá fogadsz és ezzel a nagy tisztességgel megékesítesz minket. Ez a mi közös fényünk ; egyetlen és egyenlő méltóságunk ; ez a drágakő, ez a korona az idvesség szent háztartásának királyi adományai között. Ezt a fiuságot megbecsülni tégy állandóan képesekké minket. Ebben egyesíts ; ezzel fűzd össze testvérekké a lelkeket. Ennek örömével gazdagítsd meg földi s tedd tökéletessé síron túli életünket, hogy lássuk benned szüntelen az Atyát, kinek parancsát követni, törvénvét betölteni, jóságát meghálálni keljünk magasztos versenyre mindannyian. így hozd mindinkább közel a szent nép, királyi papság országát, hol a munkát nem a haszon, hanem a lelkiismeret jutalmazza meg ; hol a nagyságot a szolgálat, a méltóságot az alázatosság mértéke méri. Hol igát viselni gyönyörűség, terhet hordozni könnyű, szenvedni öröm, meghalni boldogság, mert mindenminden Annak szolgál, Arra mutat, aki a kezdet és a vég: Te néked, Te reád, ég és föld dicső Királya, nagy Isten, jó Atyánk ! Amen ! Az ének elhangzása után fölemelkedett Degenfeld József gróf főgondnok és igy szólt : — Mélyen tisztelt keresztyén gyülekezet ! Mélyen tisztelt közönség ! Hivatalosan újból bejelentem, hogy az egyházak igen nagy szótöbbséggel, 712 szavazattal 68 ellenében főtirztelendő Baltazár Dezső drt választották meg püspöknek, aki eddig alsószabolcs-hajdúvidéki esperes és hajdúböszörményi lelkész volt. Azt is van szerencsém a mélyen tisztelt Gyülekezetnek bejelenteni, hogy ma délelőtt e díszes és szép állásában megerősítést nyeri. Fölhívom Dávidházy János legidősebb esperes urat, hogy az eskümintát olvassa fel s a püspök urat, hogy az esküt tegye le. Baltazár Dezső dr. messzecsengő, érces hangon mondta el az esküt. Amikor az eskü végszavai : Isten engem úgy segéljen, elhangzottak, a püspök letérdelt, fejéretette a három legidősebb esperes, Dávidházy János, Görömbey Péter és Sütő Kálmán kezeit, akik közül Dávidházy János magasztos fohászt mondott. Ezután Degenfeld József gróf üdvözölte a püspököt és átadta neki az egyházkerület pecsétjét szép beszéd kiséretében. — Folytatása következik. — Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapíttatott J87í-ben. — Cím- és betűfestészet! — Modern kivitel! — Szolid árak! — Alapittatott Í87í-ben,
