Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-20 / 34. szám
Huszonkettedik évfolyam. 34. szám. Pápa, 1911 augusztus 20. DDNÁNTÖLI PROTESTÁNS LÁP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. ---Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Egyről-másról. A vágvidéki lelkészi értekezleten felolvasta Gyalókay László. Ha nemzeti és egyházi életünknek legutóbbi értekezletünk óta lefolyt egy esztendejére visszatekintünk, a legnagyobb részben elszomoritó jelenségeket látunk magunk előtt. A böngésző számára, a közélet sovány szüretet adott szöllöjében alig-alig találkozik egy ritka fürtöcske, mellyel a böngészel fáradalmait dijjazva láthatja. Az igaz szabadelvüség, mint nemzeti életünk éltető levegője, úgy látszik a belélegzésre nézve ártalmas klerikális — kongregánista, — s atheista gázokkal vegyült, s ilyen állapotában nem képes felüdíteni az emberiségnek a szabadelvű haladás tiszta levegője után szomjazó tüdejét. A századok kerekei mintha visszafelé forognának, a nemzet tanácsában, az országgyűlésen, a különböző pártokból alakult többség jobb ügyhöz méltó buzgósággal sietett eltemetni, — sűrűn hangoztatva a liberalismus szent nevét, — a nemzeti lét további fentartására s az egészséges irányú fejlődésre alkalmas eszmét, a liberalismust, a szabadelvüséget! . . . Mindnyájunk előtt ismeretes az országban most lefolyt kultus-vita, — mely az idők tanujele gyanánt, olyan tényeket vetett felszinre, melyek előtt megdöbbenve áll meg a figyelmes szemlélő, — és amely vitának kísérő tünetei talán még súlyosítják ezen tényeknek horderejét. Két hatalmas tényező mérte össze ezen vitában fegyvereit, az egyik az uralkodó klerikalismus, — a másik a szabadkömives páholyokból kikerülő szabadgondolkodóknak az intézményes egyházak által istápolt hitéletet lerombolni akaró serege. — Ennek a két tényezőnek összecsapása, — mint égi háború idején, a sötétséget megvilágító villámfény, — kellő világlatba helyezte a két küzdő tábornak a néprétegekben végbevitt munkáját, azokat az eszközöket, melyekkel készíti elő mindegyik a talajt a maga számára, hogy a mulhatlanul bekövetkező nagy összeütközéskor a diadalt az általa képviselt irányzat számára biztosítsa. A klerikális irányoknak munkáit éles világításban állította szemeink elé az ezen harcban legliberálisabb Justh-párt egyik kiváló képviselője, Kelemen Samu, s a napi lapok közül a Pesti Hírlap. A klerikálismus mostani fegyvereivel ők ismertettek meg bennünket. A kongregánista egyesületek munkája ezen fegyverek közül a legveszedelmesebb, mert a középiskolák tanulóifjúsága között végezvén áldatlan munkáját, a müveit elemek vallásos elfogultságára, a serdülő ifjúság lelki világának s gondolkozás módjának megmételyezésére vezet. Álljon itt néhány szemelvény a kongregációk működéséről, amelyek nyilvánosságra kerültek. Az ifjúság számára kiadott „Kongregáció és Középiskola“ cimü lap igy ir: „Értem a kis Samukát, aki minden iránt érdeklődik, értem a protestáns Lacikát, aki unatkozik, ide-oda kívánkozik; Istenem, hisz oly üres lehet ezeknek a lelke!“ Ilyen testvéri szeretetre oktatni, a tanulótársak között ilyen egyenlőséget, és egymásiránti szeretetet hirdetni és oltani be az ifjúság szivébe, valóban bűnös elfogultság. Székesfehérvárott, az állami föreáliskolában, a viszonyok elfajulása folytán a keresztyé n és zsidó tanároknak külön tanári szobálvuk van.
