Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-28 / 22. szám
Huszonkettedik évfolyam. 22. szám. Pápa, 19U május 28. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Báró Bánffy Dezső* Í843—Í9ÍÍ. Abban az országos gyászban, ami báró Bánffy Dezső elhunytával borult országunkra, őszintén osztozunk mi is. Abban a gyászmenetben, melyben a nemzeti géniusz nehéz sóhajok közt kiséri öt a temető kertbe, helyet kérünk mi is. Elismerésünk és fájdalmunk koszorúját oda tesszük mi is a nagy férő sirjára, illő kegyelettel. Sőt úgy tetszik, hogy nekünk kétszeres okunk van gyászolni; úgy is mint magyaroknak, úgy is mint reformátusoknak. Sirathatjuk, gyászolhatjuk az izigvérig magyar államférfit és vallásunk kimagasló oszlopférfiát. Azok a magas tisztségek, amiket idő folytán betöltött, magukban is jelzik, hogy micsoda erők, képességek, arravalóságok voltak benne. De csak jelzik; egyéniségének erős sajátosságait egészben föl nem tüntetik, ki nem domborítják. Volt főispán — nemzetiségi vidéken, izgatók által nyugtalanított, félrevezetett nép között; volt országgyűlési képviselőházi elnök, az egyházpolitikai nagy harcoknak szenvedélyektől izzó idején; majd miniszterelnök, a nagy vívásokkal létrehozott egyházpolitikai törvények életbeléptetésekor — és alkut nem ismerő erélye mindenütt megfékezte, letörte a rakoncátlan elemeket. Fögondnoka volt az erdélyi református egyházkerületnek és mint ilyen elnöke az igazgató-tanácsnak. De sokszor megtette az utat Budapesttől Kolozsvárig, csakhogy megfelelhessen kötelességének és kicsinyekben úgy, mint a nagyokban érvényesítse akaratát, belátását. Nyolc éven át világi elnöke volt az egyetemes konventnek s e közben az országos zsinatnak. Az öreg Kun Bertalan mellett valóságos ügyvivő elnök volt mind a két helyen. Mi reformátusok itt ismertük meg és itt bámultuk munkaszeretetét és készségét, elméjének összefoglaló erejét, éleslátását, a tanácskozás vezetésében való biztosságát. Minden állásában sokkal többnek bizonyult, mint amilyen egy átlagos férfi, aki egyébként méltó ily magas hivatalokra. Önálló erős egyéniség volt. Leleményessége, szívóssága, törhetetlen akaratereje, bátorsága közismert volt és megmaradt halálos betegségéig, ami február 14-én kezdődött. A magyar nemzet egységéért és önállóságáért, a magyar nyelv uralmáért, a népjogok kiterjesztéséért fiatalos hévvel küzdött. Hazafias érzelmei megnyilatkozásában, céljai, törekvései kijelentésében nem feszélyezték magas állami méltóságai. Az amerikai magyar református egyházmegye létesítése és föntartásában is izzó fajszeretete vezérelte. Az csak természetes, hogy erős egyénisége nem egyszer, de sokszor ütközött össze az ellenvéleménnyel. Az az általános részvét azonban, ami halálakor megnyilvánult: élénken bizonyítja, hogy általános, magasabb szempontból nagy veszteségnek tartják elhuny tát országszerte. — Áldott legyen emlékezete!
