Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-28 / 22. szám
186. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. Küzdelem a sivár szellemi irányzatok ellen. A képviselőház május 23-án tartott ülésében gróf Tisza István nagy beszédet mondott. E nagyhatású beszédből ezúttal közöljük azt a részt, amit a legnagyobb érdeklődéssel vártak és bizonyára azzal is fogadnak országszerte, t. i. azt, amelyben kifejti, hogy az egyes vallásfelekezeteknek hogyan lehet és kell arra törekedniük, hogy a fél műveltség, a felületesség és az ezekkel mindig karöltve járó önhittségen alapuló merész, sivár, impotens és improduktiv szellemi irányzatok leszoríttassanak és megszűnjenek. „Ezzel a törekvéssel szemben, amely mentül üresebb, annál kongóbb, tehát annál lármásabb, mentül felületesebb, annál önhittebb, mentül sekélyebb, annál türelmetlenebb, ezzel szemben igenis fel kell vennünk a küzdelmet mindannyiunknak, legyünk különben bármely táborban, akiknek a magyar kultúra jövő fejlődése szivünkön fekszik. S ha küzdelemről és az irányzatok leszorításáról beszélek, itt nem zsandárra, nem az államhatalomra gondolok. Az államnak itt tulajdonképen csak az a szerepe van, hogy hozzáférhetővé tegye az igazi kultúrát a társadalom mentül szélesebb rétegeinek, de ezt a munkát a szellemi életnek, a szabadságnak fegyvereivel magának a magyar társadalomnak kell mozgásba hoznia. Ebben a munkában a magyar társadalomnak kell egyesülnie és hogy ez megtörténhessék, mindazoknak, akik hivatva vannak e munkában részt venni, első sorban kerülniük kell minden olyant, ami a magyar társadalom egységét ezen a téren megbonthatná. Én azt hiszem, minden vallásra hivatás vár ezen a téren, nemcsak a keresztyén felekezetekre, de minden vallásra. Én azt hiszem, a magyar zsidóság is képvisel olyan erkölcsi és szellemi értéket, amely kiveheti részét ebből a küzdelemből. Hanem azután ezt a küzdelmet csakugyan nem szabad felekezetiesség mérgével megzavarni. Ebben a küzdelemben nem szabad olyan ellenkező túlzásokra ragadtatni magát senkinek, amelyek azután felébresztik a bizalmatlanságot, az ellenszenvet a különböző felekezetek között, felébresztik a bizalmatlanságot és az ellenszenvet a felvilágosult magyar társadalom és az egyik vagy másik vallás közt, amely azután a túlzó radikálizmus, az atheistikus irányzatok karjaiba kergeti a társadalomnak azt a felvilágosult részét is, amely megnyerhető volna a valláserkölcsi alapon álló kultúra számára, ha onnan ilyen túlzások által el nem riasztatik. A magyar állam helyesen, legalább nézetem szerint helyesen, igen nagy tért enged a kulturális nevelés terén az egyházaknak. A magyar állam elismeri az egyházi, vallási élet nagy jelentőségét a maga tanintézeteiben is és a továbbépítése a vallástanításnak az állami intézetekben, amelyről t. barátom, a közoktatásügyi miniszter úr beszédében megemlékezett, teljes mértékben bírja helyeslésemet. De emellett a magyar állam tért nyit az egyházaknak, hogy saját intézményeikben is szolgálják a kultúra ügyét. Én valósággal mélyen gyászolnám azt az epochát, amely eltörülné a felekezeti tanügyet Magyarország színéről, mert meg vagyok győződve, hogy az csak változatosabbá, gazdagabbá, szabadabbá és dusabban fejlődővé teszi a magyar kultúrát, hogyha az nem egy egységes állami patron szerint készül, hanem ha abba minden egyház beleviheti a maga jogosult külön egyéni vonásait is. Hanem, amit távol kell tartanunk a közoktatástól, az a szektarianizmusnak az a része, a vakbuzgóságnak, a túlzott felekezetiességnek minden olyan vonása, amely nézetem szerint nagy veszélyt rejt magában a nemzet fejlődése szempontjából is, de mindenek felett nagy veszélyt rejt a vallások jól felfogott érdeke szempontjából. T. Képviselőház! Az utóbbi időben sokszor volt bizonyos izgalom észlelhető és mondjuk, bizalmatlanság észlelhető abban a tekintetben, hogy a magyar állam kultúrpolitikájában érvényesülnek a nem katholikus felekezetekre nézve hátrányos tendenciák is. Az én igénytelen nézetem szerint itt sohasem a kellő helyen észlelték az illetők a bajokat. Én azt nem láttam soha, nem is tartom a mai viszonyok között lehetőnek, hogy akár a protestáns felekezet, akár más felekezetek jogosulatlanul háttérbe szoríttatnánák az állami kultúrpolitika terén. Én a veszedelmet másutt láttam és látom, abban a tagadhatatlanul létező törekvésben, hogy magyar állami intézetben működő liberális katholikus üldöztetésben részesüljön, háttérbe szorittassék az ultramontán katholikussal szemben. Itt van a baj, itt vannak azok a jelenségek, amelyek előtt az, aki szemét nyitvatartja, nem zárkózhatik el. Talán kétszeresen tapintatlan volna tőlem, aki nem vagyok tagja a katholikus egyháznak, ha ennek a kérdésnek részleteibe avatkoznám bele; de azt hiszem feljogosít engem, hogy rámutassak erre a veszélyre az, hogy talán elég tanuljelét szolgáltattam Konfirmációi emléklapok Ízléses kivitelben, darabja 5 fillér. Konfirmációi ajándéknak alkalmas: Uj-tesíámentom, Uj-testámentom zsoltárokkal, Zsoltárok 1 koronától kezdve a legdíszesebb kötésig. — Imakönyvek kötve 50 fill.—töl kezdve. — „Koszorú“ füzetek 8 fill. „Házi kincstár11, Vallásos iratok, Fali bibliai mondatok óriási választékban. Megrendeléseket azonnal és pontosan elintézi Kis Tivadar könyv- és papirkereskedése Pápa, Fő-utca 21. sz. A. pénz előre beküldésénél postadíj csatolandó. — Postatakarókpénztári^'csekkszámla 35310.
