Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-30 / 18. szám
156. oldal. 1911. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. zete, de a természeti és erkölcsi törvénynek végig b etöltése nagyon messze áll a megvalósulástól. Könybe borul az ember szeme, ha olvassa a múltak nyomorúságait, nem elégít ki a jelen sem, de jelenségei mégis reményt nyújtanak a jövőre. Bár csak valóra válnának reményeink. Vajha már köztük volna az idő, melyben megbecsülik a prófétákat s megadják munkálkodásuk tisztességes jutalmát anyagilag és erkölcsileg, megbecsülik a kálvinista papot kinn és benn egyaránt. A mi igazságos és méltányos értékeltetésünknek azonban első sorban belülről, a magunk nyája körében kell érvényre jutni, csak azután várhatunk kívülről, a nem hozzánk tartozóktól is méltánylást, elismerést, becsültetést. Erre kellene célozni egyházi törvényünk ránk vonatkozó §§-ainak. És — hol van a rakoncátlan presbitert vagy egyháztagot féken tartó § ? Mondhatná valaki, hogy módot ád a törvény megalkotandó szabályok mellett az egyházi fegyelem gyakorlására. Igaz is. Mégis mi szigorú erkölcsi felfogásunkról nevezetes kálvinisták egykoron, ma nem merünk hozzányúlni az egyházi fegyelem gyakorlásához. El-elkiáltja ugyan ennek szükségességét időnként egy-egy lelkésztárs, rá is mondja egy-egy értekezlet az Áment, azután marad minden, amint van. Nem hierarchiát kívánok én, csak fegyelmet, mely nélkül anyaszentegyházunk levegője soha sem lesz tiszta. Mert ugyan kicsoda állítaná, hogy becsületére válik akár a szentek közösségének, az anyaszentegyháznak, akár az igehirdetőnek, ha éppen mételyező tagjai vele szóba se állnak, intézkedéseit föl se veszik. Ezek elé hiába tartjuk ám a kegyességre intő §-t és hiába bővítjük ki a legfényesebb eloquenciával. Fegyelmezés kell ide, nem ékesszólás. Vannak, akik igen könnyen elintézni vélik a dolgot azzal, hogy azt mondják, minden a lelkésztől függ (no meg a tanítótól). Neveljenek olyan nemzedéket, mely megért és méltányol minden nemes törekvést és a Krisztus ügyéért nem tart semmi áldozatot nagy áldozatnak stb. Szép beszéd, igaz is félig. Ilyeneket mindig neveltek, Isten segítségével talán mi késő epigonok is nevelünk és az ilyeneket csakugyan nem is kellene fegyelmezni. A Krisztus lelke, az evangéliom szelleme elég nagy hatalom, hatásosabb minden §-nál. Tudjuk azonban, hogy egyazon atyának is lehet ugyanazon bánás- és nevelésmód mellett jó és rossz gyermeke. Megtörténhetik hát a mi lelkes munkánk mellett is, hogy a magvak néha kősziklára hullanak. Ezeket kell megrendszabályozni; mert ezek fekélyek s csak arra jók, hogy mindent, ami szent, sárba tapodjanak. Bevégzem soraimat annak ismétlésével, hogy a lelkészi tekintély, melyre nem egyéni hiúságból, hanem a képviselt ügy érdekében oly nagy szükség van, — csak úgy tartható fenn a kívánt színvonalon, ha lelkipásztorainkat a szükséges szellemi tőkével ellátjuk, illetve annak megszerzésére őket mindenképpen képesekké tesszük, ha nekik képzettségükhöz illő megélhetést biztosítunk s végül egyházalkotmányunk §§-ai nem csupán kötelességeket rónak rájuk, de legalább a kerítésen belül meg is védelmezik. — Vége. — Csomasz Dezső. Orgonák református templomainkban. — Folytatás. — Az első és fontosabb határozat (209—4. sz.) kezdeményezője a Magyar Református Énekvezérek derék, nemeshivatásu s már eddig is nagyon életrevalónak bizonyult Egyesülete. Kerületi gyűlésünkhöz benyújtott memorandumában orgonaszakértő énekvezérek kinevezését kéri olyan hatáskörrel, hogy egyetlen építkezni szándékozó egyház se köthesse meg addig szerződését az orgonaépítővel, mig az illetékes szakértő azt jóvá nem hagyja. A gyűlés ez indítványt nagyon helyesen elfogadta s további intézkedés céljából letette az egyházmegyékhez. Nálunk addig az orgonaépítés olyanformán történt, hogy egy-két céget felszólítottak tervezet készítésére. Az ezek közül kiválasztott cég megbízottja megjelent a helyszínen egyezkedésre. A presbitérium, vagy az építő-bizottság az árt sokallván, a kiküldött előadja, hogy hajlandó kisebb díjért is elkészíteni az orgonát, de akkor ezt, vagy azt a változatot kihagyja, vagy a tervezet egyikmásik részletét módosítja. így' megtörténik az alku, a szerződést mindegyik fél aláírja, a munka elkészül, a felülvizsgálásra esetleg meghívott azt jóvá is hagyja, mert a szerződéssel megegyezik. Tehát minden a tervezeten fordul meg. De hogy az milyen, mekkora hangerőt képvisel, mily változatok, volnának a célnak megfelelők, azt előre majdnem kizárólag csak az orgonaépítő tudja, mig a megrendelő félnek jóformán fogalma sincs ezekről ,s neki mellékesnek látszó dolog, Alapíttatott 1864-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíttatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipöraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopdd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
