Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-30 / 18. szám

156. oldal. 1911. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. zete, de a természeti és erkölcsi törvénynek végig b etöltése nagyon messze áll a megvalósulástól. Köny­­be borul az ember szeme, ha olvassa a múltak nyomo­rúságait, nem elégít ki a jelen sem, de jelenségei mégis reményt nyújtanak a jövőre. Bár csak valóra válnának reményeink. Vajha már köztük volna az idő, melyben megbecsülik a prófétákat s megadják mun­kálkodásuk tisztességes jutalmát anyagilag és erkölcsi­leg, megbecsülik a kálvinista papot kinn és benn egyaránt. A mi igazságos és méltányos értékeltetésünknek azonban első sorban belülről, a magunk nyája köré­ben kell érvényre jutni, csak azután várhatunk kívül­ről, a nem hozzánk tartozóktól is méltánylást, elis­merést, becsültetést. Erre kellene célozni egyházi tör­vényünk ránk vonatkozó §§-ainak. És — hol van a rakoncátlan presbitert vagy egyháztagot féken tartó § ? Mondhatná valaki, hogy módot ád a törvény meg­alkotandó szabályok mellett az egyházi fegyelem gya­korlására. Igaz is. Mégis mi szigorú erkölcsi felfogá­sunkról nevezetes kálvinisták egykoron, ma nem merünk hozzányúlni az egyházi fegyelem gyakorlásá­hoz. El-elkiáltja ugyan ennek szükségességét időnként egy-egy lelkésztárs, rá is mondja egy-egy értekezlet az Áment, azután marad minden, amint van. Nem hierarchiát kívánok én, csak fegyelmet, mely nélkül anyaszentegyházunk levegője soha sem lesz tiszta. Mert ugyan kicsoda állítaná, hogy becsületére válik akár a szentek közösségének, az anyaszentegyháznak, akár az igehirdetőnek, ha éppen mételyező tagjai vele szóba se állnak, intézkedéseit föl se veszik. Ezek elé hiába tartjuk ám a kegyességre intő §-t és hiába bő­vítjük ki a legfényesebb eloquenciával. Fegyelmezés kell ide, nem ékesszólás. Vannak, akik igen könnyen elintézni vélik a dol­got azzal, hogy azt mondják, minden a lelkésztől függ (no meg a tanítótól). Neveljenek olyan nemzedéket, mely megért és méltányol minden nemes törekvést és a Krisztus ügyéért nem tart semmi áldozatot nagy áldozatnak stb. Szép beszéd, igaz is félig. Ilyeneket mindig neveltek, Isten segítségével talán mi késő epigonok is nevelünk és az ilyeneket csakugyan nem is kellene fegyelmezni. A Krisztus lelke, az evangé­­liom szelleme elég nagy hatalom, hatásosabb minden §-nál. Tudjuk azonban, hogy egyazon atyának is lehet ugyanazon bánás- és nevelésmód mellett jó és rossz gyermeke. Megtörténhetik hát a mi lelkes munkánk mellett is, hogy a magvak néha kősziklára hullanak. Ezeket kell megrendszabályozni; mert ezek fekélyek s csak arra jók, hogy mindent, ami szent, sárba tapodjanak. Bevégzem soraimat annak ismétlésével, hogy a lelkészi tekintély, melyre nem egyéni hiúságból, hanem a képviselt ügy érdekében oly nagy szükség van, — csak úgy tartható fenn a kívánt színvonalon, ha lelki­­pásztorainkat a szükséges szellemi tőkével ellátjuk, illetve annak megszerzésére őket mindenképpen képe­sekké tesszük, ha nekik képzettségükhöz illő megél­hetést biztosítunk s végül egyházalkotmányunk §§-ai nem csupán kötelességeket rónak rájuk, de legalább a kerítésen belül meg is védelmezik. — Vége. — Csomasz Dezső. Orgonák református templomainkban. — Folytatás. — Az első és fontosabb határozat (209—4. sz.) kezdeményezője a Magyar Református Énekvezérek derék, nemeshivatásu s már eddig is nagyon életre­valónak bizonyult Egyesülete. Kerületi gyűlésünkhöz benyújtott memorandumában orgonaszakértő énekvezé­rek kinevezését kéri olyan hatáskörrel, hogy egyetlen építkezni szándékozó egyház se köthesse meg addig szerződését az orgonaépítővel, mig az illetékes szak­értő azt jóvá nem hagyja. A gyűlés ez indítványt nagyon helyesen elfogadta s további intézkedés cél­jából letette az egyházmegyékhez. Nálunk addig az orgonaépítés olyanformán történt, hogy egy-két céget felszólítottak tervezet készítésére. Az ezek közül ki­választott cég megbízottja megjelent a helyszínen egyezkedésre. A presbitérium, vagy az építő-bizottság az árt sokallván, a kiküldött előadja, hogy hajlandó kisebb díjért is elkészíteni az orgonát, de akkor ezt, vagy azt a változatot kihagyja, vagy a tervezet egyik­­másik részletét módosítja. így' megtörténik az alku, a szerződést mindegyik fél aláírja, a munka elkészül, a felülvizsgálásra esetleg meghívott azt jóvá is hagyja, mert a szerződéssel megegyezik. Tehát minden a ter­vezeten fordul meg. De hogy az milyen, mekkora hang­erőt képvisel, mily változatok, volnának a célnak meg­felelők, azt előre majdnem kizárólag csak az orgona­építő tudja, mig a megrendelő félnek jóformán fogal­ma sincs ezekről ,s neki mellékesnek látszó dolog, Alapíttatott 1864-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíttatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipöraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopdd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom