Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-30 / 18. szám

18. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 157. oldal. hogy eggyel több, vagy kevesebb változatú, pedálos vagy csak manuálos legyen-e az orgona s mily válto­zatok lesznek benne? Néha még az orgonaépítö jó­­akaratu felvilágosítása is sikertelen, nem hisznek neki, mert „csak a maga malmára hajtja a vizet*. S aztán lealkudnak aránylag csekély összegben egy-egy nagyon sokat érő változatot, vagy belemennek azt gondolva, hogy jó üzletet kötöttek, oly módosításba, mellyel az egész művet elsilányítják. Kántoraink zenei szakkép­zettségét elismerve is, ha őszinték akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy nem mindenik ért közülük, még ha különben kifogástalan orgonisták is, az orgonához, mint hangszerhez, az egyes változatok jellegéhez, hang­árnyalatához, hangkifejtési képességéhez s azon alap­­elvekhez, melyek az egész mű megalkotásánál szem előtt tartandók. Papjaink pedig zenei nevelésben nem részesültek s aránylag nagyon csekélynek van alkalma és hajlama ezekkel a dolgokkal megismerkedni. A megrendelő gyülekezetnek meg épen halvány sejtelme sincs ezekről. Tehát e szerint a munka jósága egye­dül a vállalkozó becsületességétől és szakértelmétől függ, amelyek viszont, mint fentebb említettem, sok­szor hajótörést szenvednek a megrendelők tájékozat­lanságán és okszerűtlen krajcároskodásán. Még az egyházi zenét oly nagy odaadással ápoló kath. egy­házban is jóvá kell hagyatni minden szerződést a megyés püspökkel, illetve annak szakértőjével, mennyi­vel inkább szükséges az nálunk, hogy megfelelő szak­értők kezén átmenjenek ezek a manapság különösen annyira drága, költséges építkezések. Ha áldoz a gyüle­kezet, legalább jó és kifogástalan orgonát kapjon érte. Annyira természetes ez, hogy bátran mellőzhetek min­den további indokolást. Részemről még ehhez azt akarom megjegyezni, hogy tanácsos volna az építkezés előtt az egyházak­nak az illető szakértőtől tájékozást kérni, a templom belsejének hozzávetőleges nagyságát, építésmódját, az istenitiszteletek látogatottságát velők közölve megkér­dezni, hogy ő hozzájuk mennyibe kerülő orgona volna szükséges. Ezt hozzávetőlegesen minden szakértő fogja tudni és szívesen megteszi. így legalább megtudja a gyülekezet, mielőtt a munkába bele fogott volna, hogy mekkora kiadás előtt áll és számot vethet erejével. Tapasztalat szerint ugyanis, ha már odajutott a dolog, hogy a tervezetek a gyülekezet előtt állanak, az atya­fiak beletüzelik egymást az építkezésbe s minthogy nincs kellő fedezet megfelelő nagyságú orgonára, leg­többször úgy segítenek a bajon, hogy kisebbet ren­delnek, ami esetleg a templom térfogatához s a gyüle­kezet nagyságához mérve céljának sohasem felelhet meg. Még közönséges alkalommal, ha kevesebben van­nak istenitiszteleten, úgy ahogy megteszi a szolgálatot, de midőn 300—400 vagy még több hivő énekel, úgy elvész, mintha nem is volna. — Vége következik. — Szabó Bálint hetesi lelkész. Könyvismertetés. ii. Jánosi Zoltán papi dolgozatainak V. kötete. Most kaptuk az ifjabb papi generáció egyik kimagasló alak­jának, Jánosi Zoltán debreczeni lelkésznek XII. kötetre tervezett papi dolgozataiból az V. kötet, mely alkalmi beszédeket foglal magában. Jánosit eddig kiadott be­szédeiből úgy ismerte meg a. közönség, mint vérbeli szociáldemokratát, aki nemcsak a gyűléseken ad han­got nézeteinek, hanem azokat a templomi szószékből is hirdeti. Kevésbbé erős szellem és alapos készültség mellett, mint az övé, nagyon balul üthetne ki ez a vállalkozás, de az ő tűz lelke és rendkívüli képzett­sége sikeresen birkózik meg a nehéz feladattal. Ha egyben-másban hagy is fel kívánni valót s ha forró heve és szenvedélye olykor szélsőségbe ragadja is, egészben véve beszédei ritka értéket képviselnek s mint úttörők a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. Jánosit a genfi Kálvin-ünnepélyen elmondott kál­vinista érzéstől és hazafias hévtől áthatott, fennen­szárnyaló imádsága után, — melyet Claparéde Sándor franciára fordítva adott ki egy emlékfüzetben, — egy franczia \a.pperfervidum ingeniumneik, túlhevülő szellem­nek nevezte el. És ebben sok igazság van az ő elő­nyére is, hátrányára is. Örökösen izzó lelke szinte a viharok szárnyain jár s villámok és mennydörgések között jelentkezik. Mikor olvassuk, vagy hallgatjuk, a vihar csudás fenségét, de egyúttal bénító erejét is érezzük. Szeretnénk, ha kevesebb lenne beszédeiben a vihar tombolásából és több a békítő, vigasztaló szivárványból s a jótékony ég megnyugtató azúrkék­jéből. És aztán óhajtanánk, hogy kevesebb lenne a világi tudományból is. ^Beszédei néhol valósággal tudo­mányos értekezéssé szélesülnek ki. A kötet 20 beszédet foglal magában az évben gyakrabban előforduló alkalmakra. A végén két beszéd Regner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapíttatott 187í-ben, — Cím- és betűfestészet I — Modern kivitel! — Szolid árak ! — Alapíttatott Í87í-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom