Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-12 / 11. szám

11. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 91. oldal. tálán, sok gyermekű atyja egy fillért sem volt képes gyermeke taníttatására áldozni. Jó menedékhely, jó segítség lesz az internátus ingyenes helye az ilyeneknek ! • S az ily helyek kombinációba vételével, általá­ban az egész tervezettel ügyesen és szerencsésen van megoldva az internátus szelleme, célja, szervezése is! Úri internátusra — fájdalom — nincs szükségünk Pápán! Vajha lenne és volna amaz is! De uraink, vagyonos, középosztályunk sajnos alig van, maholnap nincsenek ! Nemzetünk egykori gerincének, oszlopának helyét más foglalta el, tornácos úri házaink, ősi kúriáink gazdát cseréltek, hivatalnoki karunk szegény, csekély javadalmazási!, küzködik a tisztességes megélhetés gond­jaival, örül ha gyermekeit a tervezett viszonyok között neveltetni tudja, áldásnak fogja tekinteni pappal, tanító­val, jegyzőkkel együtt s kisbirtokosaink megmaradt csekély seregével a tervezett, a javasolt internátust abban a keretben, formában, amint az tervezve, javas­latban van. Sárospatak is — sajnos — becsukhatja a maga internátusát! 600 kor. évi díj, Istenem mi 180-an lak­tunk benn az öreg kollégiumban, de hatvannak nem volt közöttünk 600 koronája! Hiszen voltak közöttünk kitűnő, első theológusok, kik alsóruhájukat a Bodrog örökké zavaros hullámaiban, saját úri kezükkel mos­ták ki! Bizonnyal az életben is elsők! kiválók! mert a szegénység, a nélkülözés nem szégyen, csak a tisz­tességtelen becstelenség az, ami megaláz! S a természetben, az életben salto-mortálék nincsenek, a hagyományos szellemet, a történelmi múlt és fejlődés arányát elvetni, megtagadni nem lehet! Azért helyeslem teljes egészében a tervezetet, mint hagyományainknak, szellemünknek, szükségleteink­nek teljesen megfelelőt, s fejezem ki elismerésemet az internátusokat tanulmányozott mind a két igaz­gatónk s velük egész tanári karunk iránt, hogy csillogó, divatos eszmék, felszínes áramlatok által elragadtatni nem engedték magukat, hanem tervezték, elfogadták a megoldásnak azt a módját, mely legjobban megfelel viszonyainknak, a kivánalmaknak, a többit, a részle­teket, a fejlődést meghozza az idő. Ezért pedig, mert most már a kezdeten túl vagyunk, s visszatérnünk, megállnunk nem lehet, adassék meg az elismerés és köszönet. Patay Károly. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség II. téli konferenciája. — Folytatás. — Jézust a tanítványok maguk ismerték fel: „Te vagy az élő Istennek fia!“ El tudjuk-e gondolni, hogy milyen hatás alatt, milyen lelki állapotban voltak a tanítványok, mikor most az annyi évszázad óta várt álmok megvalósultak, jövendelések beteljesedtek s forró vágyak kielégültek? Szakadatlan szenvedések, harcok az egy, igaz Istenért, remények és váradalmak annyi évszázad óta, s irne most itt áll előttük, mint élő való­ság ! Micsoda érzés lehetett az, mely így tört ki: „Te vagy az élő Istennek fia!“ De nemcsak az ember várta, nemcsak az ember vágyott Jézus megjelenésére, Istennek is vágya volt ez. Isten elérkezettnek tartotta az idők teljességét, hogy megjelenjen az emberiség történetének színpadán az „Élő Istennek fia“. Hogy milyen viszonyban volt az „Élő Istennek fia“ a Szentlélekkel, világot vet rá a keresztelésnél történt jelenet. Sokan ezt a Lélekre nézve tartják jellemzőnek, pedig inkább Jézusra vet fényt. Nálunk a Lélek pusztító tűz alakjában nyilvánul, Ö reá a szelídség képében szállott le. Egyedül Jézus az, aki emelt fővel állhat meg az Isten előtt. Mi csak általa mehetünk hozzá, de Neki nem volt szüksége közbenjáróra. Mi azonban érezzük, szivünk és eszünk egyaránt azt súgja, keresd a Megváltót, keresd azt, akire rá­helyezheted bűneidet mondván : „Te vagy Krisztus!“ Ez adja meg e tárgy teljességét s ez növeli fontossá­gát oly nagyra, hogy ennek rajzolására gyarló emberi nyelv, vagy toll képtelen. Sokan éppen ezt a fontosságát nem akarják megérteni annak a golgothai keresztnek. Az ember nem akarja elhinni, hogy vérnek kellett érte hullania, hogy Istennek kellett érte szenvednie, hogy az emberi bűnök olyan terhet képeznek, hogy az Isten fiának a halál mélységeibe kellett zuhannia. „Mi megismertük és elhittük“, hogy „Te vagy Krisztus", ki a vágyakat kielégíted, az életet boldoggá teszed, lelkünket az Atya zsámolya elé viszed! „Te vagy Krisztus!“, ki a bűnöket elvetted, ennek hatal­mát megtörted, s számunkra az örökélet kapuit meg­nyitottad. Az Egyesült Államok egy kiváló tisztviselője halá­lának helyét tisztelettel veszik körül az amerikaiak és BALOGH, NAGY és TÁRSAI cipészek Pápa, Kossuth- és Major-utca sarok. — Elvállalunk minden e szakmába vágó munkát, u. m.: úri- és női cipők, valamint csizmák készítését bármily kivitelben. — Hibás vagy érzékeny lábakra = (orthopéd cipők) pontosan, külön figyelemmel készíttetnek. =

Next

/
Oldalképek
Tartalom