Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-12 / 11. szám

Huszonkettedik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1911 március 12. DÜNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. „És tövisből font koronát tőnek a fejére“. Hogy kinozzák és csúfolják, azért tették ezt. Hogy kinozzák, mert a tövisek szúrták homlokát, mit kivert az aggodalom izzadtsága; hogy csúfolják, mert a töviskoszoru föltevésével azt akarták mondani, hogy ilyen disz illeti az ál-királyt. És mégis ki tudna Jézus, a mi kirá­lyunk számára olyan koronát kigondolni, ami inkább való volna neki, ami jobban ékesítené öt, mint a töviskorona? Ezt a bomlok-kötöt kellett viselnie a mi főpapunknak, mikor ő magát áldozatul szentelé érettünk. A pogányok virágkoszorukkal ékesítették áldozati állataikat, a király és főpap Krisztus diadémjának pedig csipkebokorról (2. Móz. Ili: 2.) kellett fonatnia. Aki azért jött, hogy áldást hozzon ránk, hordja, amit az átkozott föld hord; átokká lett érettünk. A tövisek, földi gondjainknak és kívánságaink­nak e jelképei, melyek szivünkben gyökereznek és az isteni igazságnak oly sok nemes magját elfojtják abban, méltán átváltozhattak volna a mi. gyötrelmeink eszközeivé, most már öt kinoz­zák és a dicsőség koronája nekünk adatik, az életnek és igazságnak koronája. Igen, miként a tövisekből rózsák nőnek, úgy hordja Krisztus­nak töviskoronája a győzelmi rózsákat, melyek­kel a benne hivök ékesíttetnek föl. Azonban remegéssel tekintsünk e mi királyunk tövis­koszorújára, valahányszor testünk gyönyörbe akar merülni; ó-emberünk elé öt állítsuk, vala­hányszor az felakarja emelni fejét. Ama jéruzsá­­lemi király nem akart arany koronát viselni ott, ahol üdvözítője tövissel koszorúzva járt: hát mi világi tisztesség után vágyódjunk-e és a tett dicsőségébe legyünk-e szerelmesek, mi, kik oly király nevére hajtunk térdet, kinek koro­nája azt kiáltja felénk: „Az én országom nem e világból való“ . . . Tekintsünk Jézus koroná­jára vigasztalódva, ha a fájdalmak és a beteg­ségek tövisei égetnek bennünket. Elviselhetet­lennek látod sorsodat: nézz arra a fejre, ame­lyik vérrel és sebekkel telve, egész készséggel és csendes türelemmel hajlott meg a fájdalom koronája alatt. Igen, tekints reá minden fájda­lomban ! Minden nyomor és vívódás, mely a hívőt Krisztusért éri, fejét megsebzö töviskorona; aki ezt a megsebesítést eltűri és legyőzi, az oly sok becses drágakövet gyűjt magának az örök koronához, amennyi tövis öt az idők folyamán megkoronázta. A Krisztus is így koronáztatott meg és a bárány menyasszonya hasonló hozzá. „Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mát­kám a leányok közt“. (Én. én. II : 2.) Besser: Jézus szenvedésének története. Az internátus kérdéséhez. Bizonnyal megküldetett nemcsak az igazgató­­tanács tagjainak, hanem minden lelkészi hivatalnak, főiskolánk tanári karának, a létesítendő internátus tár­gyában főgimnáziumunk sok érdemeket szerzett igaz­gatója részéről beadott tervezetszerü javaslatára hozott, s ezen javaslatot teljes egészében elfogadó határozata. Hiszen oly közérdekű, annyira számot tart minden főiskolánk és benne tanuló gyermekeink sor­sorsát, jövőjét, fejlődését szivén hordozó lélek érdek­lődésére ezen már régóta felszínen levő kérdés, hogy csak természetes és kívánatos az e tárgyban beadott javaslatnak egyházkerületünk minden körében, a leg­szélesebb rétegekben ismertetése, közzététele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom