Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-12 / 11. szám

Huszonkettedik évfolyam.

11. szám.

Pápa, 1911 március 12.

DÜNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP.

AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL.

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. =

Megjelenik minden vasárnap.

Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők.

„És tövisből font koronát tőnek a fejére“.

Hogy kinozzák és csúfolják, azért tették ezt. Hogy kinozzák, mert a tövisek szúrták homlokát, mit kivert az aggodalom izzadtsága; hogy csúfolják, mert a töviskoszoru föltevésével azt akarták mondani, hogy ilyen disz illeti az ál-királyt. És mégis ki tudna Jézus, a mi királyunk számára olyan koronát kigondolni, ami inkább való volna neki, ami jobban ékesítené öt, mint a töviskorona? Ezt a bomlok-kötöt kellett viselnie a mi főpapunknak, mikor ő magát áldozatul szentelé érettünk. A pogányok virágkoszorukkal ékesítették áldozati állataikat, a király és főpap Krisztus diadémjának pedig csipkebokorról (2. Móz. Ili: 2.) kellett fonatnia. Aki azért jött, hogy áldást hozzon ránk, hordja, amit az átkozott föld hord; átokká lett érettünk. A tövisek, földi gondjainknak és kívánságainknak e jelképei, melyek szivünkben gyökereznek és az isteni igazságnak oly sok nemes magját elfojtják abban, méltán átváltozhattak volna a mi. gyötrelmeink eszközeivé, most már öt kinozzák és a dicsőség koronája nekünk adatik, az életnek és igazságnak koronája. Igen, miként a tövisekből rózsák nőnek, úgy hordja Krisztusnak töviskoronája a győzelmi rózsákat, melyekkel a benne hivök ékesíttetnek föl. Azonban remegéssel tekintsünk e mi királyunk töviskoszorújára, valahányszor testünk gyönyörbe akar merülni; ó-emberünk elé öt állítsuk, valahányszor az felakarja emelni fejét. Ama jéruzsálemi király nem akart arany koronát viselni ott, ahol üdvözítője tövissel koszorúzva járt: hát mi világi tisztesség után vágyódjunk-e és a tett dicsőségébe legyünk-e szerelmesek, mi,

kik oly király nevére hajtunk térdet, kinek koronája azt kiáltja felénk: „Az én országom nem e világból való“ . . . Tekintsünk Jézus koronájára vigasztalódva, ha a fájdalmak és a betegségek tövisei égetnek bennünket. Elviselhetetlennek látod sorsodat: nézz arra a fejre, amelyik vérrel és sebekkel telve, egész készséggel és csendes türelemmel hajlott meg a fájdalom koronája alatt. Igen, tekints reá minden fájdalomban ! Minden nyomor és vívódás, mely a hívőt Krisztusért éri, fejét megsebzö töviskorona; aki ezt a megsebesítést eltűri és legyőzi, az oly sok becses drágakövet gyűjt magának az örök koronához, amennyi tövis öt az idők folyamán megkoronázta. A Krisztus is így koronáztatott meg és a bárány menyasszonya hasonló hozzá. „Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt“. (Én. én. II : 2.)

Besser: Jézus szenvedésének története.

Az internátus kérdéséhez.

Bizonnyal megküldetett nemcsak az igazgatótanács tagjainak, hanem minden lelkészi hivatalnak, főiskolánk tanári karának, a létesítendő internátus tárgyában főgimnáziumunk sok érdemeket szerzett igazgatója részéről beadott tervezetszerü javaslatára hozott, s ezen javaslatot teljes egészében elfogadó határozata.

Hiszen oly közérdekű, annyira számot tart minden főiskolánk és benne tanuló gyermekeink sorsorsát, jövőjét, fejlődését szivén hordozó lélek érdeklődésére ezen már régóta felszínen levő kérdés, hogy csak természetes és kívánatos az e tárgyban beadott javaslatnak egyházkerületünk minden körében, a legszélesebb rétegekben ismertetése, közzététele.