Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-13 / 11. szám
88. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. olyan hírekkel, melyek a katholikus felekezetek emberbaráti sociális működését, hirdetik. Kórházak, gyermek-menhelyek, legényegyesületek s száz meg száz emberbaráti intézmények állanak a klerikálizmus szolgálatában. Adakozások, sorsolások, gyűjtések napirenden vannak ennél a felekezetnél, sőt már a kongregációk számára is állandó otthont építenek. — A budapesti Máriakongregáció otthona javára éppen most bocsátották ki az egy koronás sorsjegyeket. Az ilyen emberbaráti intézetek létesítésében van a klerikálizmus ereje, s ezeknek hiányában a magyar kálvinizmus gyengesége. E lap ez évi első számában reá mutattam már arra is, hogy a kolozsvári „Református Szemle“ milyen elsőrendű fontosságú dolognak tartja a szegény fiúk mentői nagyobb segélyezését, sőt ingyen taníttatását. „Töröljük csak ki — úgy mond — nemzeti művelődésünk múltjából azokat a lapokat, amelyeknek viselőit ingyen, egy fillér nélkül nevelték fel régi tanintézeteink és adták át a társadalomnak, mi lesz az eredmény? Szellemi életünk gerincét, a kultúrát fenntartó elemet látnánk szemeink előtt ködbe veszni. Ez egy kiáltó sebe a magyar protestáns kultúrának. Az a töke, amely református kollégiumainkat régen fenntartotta, ma felmegy tanári fizetésekre, adminisztrációra, beruházásra, felszerelésre és nem fordítható arra, amire destinálva volt: szegény fiúk tanítására. Azt hiába beszélik nekem, hogy most is ugyanazon alapítványokat fordítják internátusi célokra, amelyeket régen. Éppen az a baj, hogy csak azokat fordítják. — Azt az összeget, amit kollégiumaink alapítványai képviselnek, internátusok fenntartására, tanulók segélyezésére kell vala fordítani s az állam segítségét tisztán személyi-, felszerelési- és adminisztrácionális kiadásokra kell vala fordítani. . . Bőd Péterek ma is születnek . . . csakhogy most megmaradnak tehénpásztoroknak, mert ref. kollégiumunkba vinni a fiát csak a zsidó bérlő tudja.“ A „Debreczeni Protestáns Lap“ folyó évi 9. számában ezt olvashatjuk: „Főiskolai internátus. A régi kálvinista iskolák azért neveztettek kollégiumoknak, mert a népiskolai tanfolyamtól fel az akadémiai kurzusokig minden intézet együtt volt bennük. Azon kívül a diákság is külön önálló szervezettel birt ezekben a hatalmas tanügyi köztársaságokban, az „amplissima coetus“-okban, amelyeknek fő jellemvonása volt még az együtt élés, a bentlakás, az internátus . .. A régi bentlakási intézmény is újra szervezésre és átalakításra vár. Ami megmaradt a régi világból, az nem felel meg a jogos követelményeknek többé s íme ez az oka, hogy a katholikusok példája után, akik Budapesten két hatalmas nagy internátust emeltek, a kálvinisták is mozogni kezdtek és Sárospatakon és Mára marosszigeten már a cselekvés terére is léptek. Debreczen sem maradhat el, nem engedi ezt a múlt, mely dicsőségével előbbre sarkal, követeli ezt a jelen, mely a modern internátus felépítését sürgősen követeli és parancsolja ezt a jövendő . . . Dr. Jászi Viktor ez ügyet felkarolta ; tanári karban, kerületen, sajtóban színre hozta, úgy, hogy végre a főiskolai gazdasági tanács tervet készíttethetett és a kivitel terére is léphetett vele,“ Az a nagyarányú mozgalom, miről e sorok tanúskodnak, lehetetlen, hogy gondolkozóba ne ejtse már, sőt cselekvésre is ne bírja még azokat is, akik eddig jóhiszemüleg ellenezték, vagy legalább is szükségtelennek tartották főgimnáziumunk, illetőleg főiskoláink mellett internátus létesítését. Akik jóhiszemüleg tartják ezeket feleslegesek-PmlpklBHOk kehely jelvénnyel vagy anélkül, finom _________^ * papíron, Ízléses kivitelben, darabja 5 fillér. — Konfirmációi ajándékoknak alkalmas zsoltárok, imakönyvek, szentirások, vallásos iratok, „Koszorú“ füzetek, bibliai fali mondatok nagy és gazdag választékban. Megrendeléseket a beérkezés napján azonnal pontosan és lelkiismeretesen elintéz: Kis Tivadar Pápa, Fő-utca 21. szám alatt. Konfirmációi
