Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-13 / 11. szám
11. szám. DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. 89. oldal. nek, azok azt az éppen nem igazságos, még csak nem is méltányos álláspontot foglalják el, hogy a minden fogyatkozással teljes internátust hasonlítgatják össze a kifogástalan családoknál történő elhelyezéssel. Arra gondolni se akarnak, hogy lehet mintaszerű, minden tekintetben áldásos internátus; viszont lehet minden tekintetben tökéletlen, sőt egyenesen veszélyes kintlakás! A fejlődés iránya ma már mégis az internátusoknak kedvez. Ezek létesítésére, versenyezve hozzák az áldozatot, első sorban az állam és a római katholikus hitfelekezet; aztán egyes társadalmi osztályok, mint tanítók, vasutasok, jegyzők, újabban a ref. lelkészek országos egyesülete; de nem felejthetjük ki a protestáns hitfelekezeteket se. Hiszen internátusbán vannak papnövendékeink Budapesten, Debreezenben, Kolozsváron, Sárospatakon. — Leánynevelöintézeteink mellett is vannak internátusok Pápán, Nagyváradon, Szatmáron s önálló leány-internátus Budapesten. — Vidéki gimnáziumok közül a csurgóinak is van internátusa. A mi egyházkerületünk is már úgy 10 év óta felszínen tartja a főiskolával kapcsolatos fiú-internátus létesítésének gondolatát. Néhány évvel ez előtt tervezetet is kért már. A tervezet azonban úgy volt bemutatva, mintha csak egyenesen az lett volna a célja, hogy az internátus valamiképpen létre ne jöhessen. Érzem, hogy ezt az állításomat meg kell okolnom, mert ilyent csak úgy felületesen oda dobni nem szabad annak, aki kívánja, hogy komolyan vegyék. Hát megokolom. Bizonyítékokért nem megyek messzire. Itt maradok egészen a magunk körében. — Olyan intézetek életéből veszem a bizonyítékokat, amiket mások, sokan talán még jobban is ismernek, mint én. Vagy legalább ismerniük kellene. Itt a csurgói ref. főgimnázium fiú-inlernátusa, egyházkerületünk pápai református leány-internátusa, meg ugyancsak Pápán az állami tanítóképző-intézet internátusa. — Folytatása következik. — Rövid Irta : Tóth Kálmán, tapolczafőí református tanító, az A „Dunántúli Protestáns Lap“ folyó . évi 8. számában: „Kevesebb üzlettel több lelket!“ cím alatt megjelent cikkre Végh István tanítóképviselő kartársamnak várt s meg is jelent nyilatkozata után a magam részéről nagyon röviden és csak azért válaszolok, mivel ama felszólalásnak igen tisztelt Írója a kérdések kereszt-tüzének- ontása közben az egyházkerületi népiskolai tanügyi bizottságot is célbavette. Hogy a népiskolai tanügyi bizottságnak azzal való leszólása, miszerint egyik intézkedésével a másikat lehetetlenné tette, teljesen alap nélküli volt, annak igazolására legyen szabad ismételten válasz* egyházkerület! népiskolai tanügyi bizottság jegyzője. becses figyelmébe ajánlani Vágmelléki urnák az 1909 október hóban tartott közgyűlési jegyzőkönyvének 141. pontját, melyben egyebek között az is meg van Írva, hogy a tankönyvek kiválasztása nem, e bizottság utján történt! Nem e bizottság mentegetése céljából emelem ki ezt a részletet — mely különben általánosan tudott dolgot érint — hanem: hogy a tanügyi bizottság ellen méltatlanul intézett támadás felelet nélkül ne maradjon! Különben az én véleményem is az, hogy a felszólalás, amidőn elhangzott, legalább is fölösleges volt. Béke velünk! A nagytiszteletű lelkész- és tanító urak szíves figyelmébe! A dunántúli református egyházkerület közelebb életbelépett Népiskolai Rendtartása értelmében szerkesztett iskolamulasztási intő-cédulák nálam raktáron tartatnak s 100 darabonként 1 koronáért kaphatók. Kis Tivadar könyv- és papirkereskedő, a főisk. nyomda kezelője —■ Pápa, FŐ-U. 21.
