Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-13 / 7. szám
56. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. verejtékünk és vérünk hullásával, hűségesen szolgál tunk, mint jé gyermek az édes anyját, és hozzánk mégis mostoha maradt. Sokáig engedtük áltatni magunkat az ország nehéz pénzügyi helyzetére történt aggságos hivatkozásokká 1 és róttuk tovább a türelemnek azt az útját, amelyen őseink annyi áldozatot hordtak az alkotmány s benne a trón erősítésére s a haza kulturális gazdagítására minden ellenszolgáltatás nélkül; mert ami ellenszolgál tatást kaptak, arról jobb, ha nem is emlékezünk meg- De mikor azt látjuk, hogy az állam a mi kvalifikációnkon alul maradó tényezőket felettünk anyagilag aránytalanul magasabbra méltat ; mikor azt látjuk, hogy az államnak a kényeim1', fényüzési, improduktív szükségletek akárhány költséges nemének a fedezésére is telik ; akkor a mi jogos szerény igényünk teljesítésének halogatását kénytelenek vagyunk valami másban keresni és meg is találni. De úgy hisszük, hogy a politikai irányzat változásával ez az ok immár megszűnt. Nagyon kérjük Nagyméltóságodat, hogy amikor teljes tisztelettel és bizalommal járulunk magas szine elé, méltóztassék bennünket ezen mi hitünkben megerősíteni és nagy, jó akaratával a mi reménységünket valósággá segíteni. Minden félreértés eloszlatása céljából hangsúlyozni kivánjuk, hogy itteni megjelenésünk egyedül és kizárólag kérésünk folytonosságának a fenntartását jelenti, tehát távol minden aktuális pártpolitikai vonatkozástól. Szabad fejlődés és egyesség a Szentiélekben. Különös figyelemmel gróf Tisza Istvánnak a M. P. I. T. ülésén tartott beszédére. — Irta Eugen. — Folytatás, — II. Látván a gyakorlati józan ész követelményét, lássuk a hitbeli szempontot. Hogy a gyakorlati szempont érvényesülhessen és egyöntetű, közös erővel a gyors fejlemény elérhető legyen, mint láttuk, erre nézve (bármely modern szerves társulatban is) szükséges az egyöntetű megállapodás és a megvalósító cselekedet. De hát mi hozhatja össze a református keresztyéneket az egy értelemre, akaratra és cselekedetre? Eddig már reá mutattam a törvényre és éppen a kálvini iránynál kezdettől fogva máig hasznosan meglevő egyházi hatalomra, Ez hoz törvényeket, büntetés terhe alatt (Pál szellemében !) be is tartatja azokat jogosan. Még a legmodernebb állam se tehet másképpen. Félre ne értsen gróf Tisza István atyámfia. Nem azért fejtegetem ezen igazságokat, mintha az Ő jeles beszéde e szempontokkal ellenkezett volna. Az a beszéd e szempontokat nem is érintette, mert nem tartozott tárgyához. Én az O beszédétől indíttatva, de attól tárgyilag is függetlenül, csupán mint további kifejtést tárgyalom a közösséget. De vegyük a dolgot mélyebben. Lépjünk reá a „szokatlan“ útra. Emberi, vagy isteni, avagy legalább közvetve isteni jellegű rendeletek-e azok ? A merőben emberi rendeletek a biblia, a keresztyénség éB a helvét hitvallás szellemével is határozottan és élesen ellenkeznek.1 Hiszen még maga az Isten Fia, a Úr Jézus, a mi Fejünk is az Atyára hivatkozott, aki küldte, aki neki megjelentette, hogy mit adjon elénk. Az apostolok adnak ugyan „rendeleketet“ ,2 de ám nem emberi reformokat és rendeletek azok, mert ők a Szentiélekre különös és rendkívüli mértékben hivatkozhattak. Isteni volt az ő hatalmuk és nem emberi. Az ő minémüségük csak részben volt és van meg az utódokban, mert az apostolok mint szem- és fültanuk az Ur által közvetlen és különösen kiválasztottak voltak,3 hivatalukat egyenesen az Úrtól vették. Az ő hivataluk különössége nem az ige és a szentségek szolgálata, nem a hívek legeltetése, nem a kulcsok hatalma, nem is a felügyelet és a megőrzés, hanem a keresztyén anyaszentegyház megalapításának többé soha nem ismétlődő hivatala. Ezen ősi hivatal csakis azok viselhették, akik látták a feltámadott Urat. (Ef, 2:20., stb., stb.) 1 Máté 15:9; Márk 7:7; Kol. 2 : 20—23., stb., stb. 2 I. Kor. 7: 17 ; 16:1; 11: 34 ; I. Thess. 4:11; Kol. 4 :10 ; Tik. 1 : 5., stb., stb. '3 Ján. 15 : 27; Ap. 23.11; I. Ján. 1 :1—4; II. Pét. 1 • 16., stb., stb. Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelmék! Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjúkéimékben, valamint angol különlegességekben, ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gond fordíttatik. Vágó Dezső szabászati akadémiát végzett szabómester, ok), szaktanító Pápán, Fő-tér 19.
