Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-13 / 7. szám

54. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. alapján majdnem minden második évben tar­tozik az évi 2% fenntartási díjon kívül még a 3V»% tagsági díjat is fizetni, noha a java­dalomból, meglehet, semmi sem jut birtokába, s noha fenntartási járuléka is aránylag jóval nagyobb, mint az erősebb, nem-kongruás anya­gyülekezeteké : mert amellett, hogy az után a javadalom után, mit lelkészének biztosítani birt, fizeti járulékát, fizeti még az állam által adott kongnia után is. Ellenben az erős, nagy gyülekezetekben, hol a lelkésznek állásához méltó, szép fizetés van biztosítva, változás csak halálozás esetében szokott előfordulni, így aztán megtörténik az a képtelennek tetsző dolog, hogy a legkisebb gyülekezetek fizetnek számszerű összegben is — s nemcsak arány­lag — legnagyobb nyugdíj-intézeti járulékot. (Nagy, gazdag gyülekezetek az által is kiméivé vannak, hogy bármily nagy legyen is a lelkészt javadalom, legfeljebb 4000 korona után fizetik a fenntartási díjat.) Ezt a határozatot, mely ily aránytalanul osztja a terheket, s a legkisebbre legtöbbet rak, végrehajtani nem lehet. Pedig nemcsak keletkezése idejétől fogva, hanem visszamenőleg is alkalmaztatott. A törvénynek visszaható ereje nincsen, — sőt a lelkészi jövedelem kiegészíté­sére nézve messze, a bizonytalan jövőbe tekint; ellenben a nyugdíj-intézeti végrehajtó-bizottság intézője e határozatnak a múltra vissza is tud érvényesülést biztosítani! Ugyan megütköznénk rajta, ha tanítóváltozások esetén a tanítók által fizetendő tagsági díjakat is az iskolafenntartó egyházak vállaira raknák. S ha az adózásra vonatkozólag időnként hozott törvények alapján vissza a múltra is vetnének ki reánk új adónemeket! Tudom, hogy minden alkalmas eszközt meg kell ragadni, hogy a nyugdíj-intézet meg­­erösíttessék, viseljük is — szinte erőnk felett — megerősítésének gondját; de oly eszközt használni, mit a törvény nem igazol, s mely aránytalanul terheli meg a gyülekezeteket: nem válik hasznára egyházunknak. Az ORLE küldöttsége az Az ORLE küldöttsége folyó hó 9.-én jelent meg a miniszterelnök-belügyminiszter előtt és 8.-án a vallás- és közoktatásügyi miniszter előtt, mikor is az egyesület elnöke az alább szószerint közölt beszédek kíséretében nyújtotta be az alapszabályok megerősítése és a fizetésrendezés végrehajtása iránti kéryényt: Nagyméltóságú Miniszterelnök és Belügyminiszter Ur . Az ORLE küldöttsége képpen jelentünk meg Nagy­­méltóságod, úgy is mÍDt kormányéinak, úgy is mint belügyminiszter előtt, hogy sérelmeinket bizalommal elé tárjuk és azokra orvoslást kérjünk. Az ORLE, a minden más foglalkozási ágak egyesületei­hez hasonlóan azért alakult, hogy tagjainak érdekeit megvédje, érvényesítse és hogy tagjait kötelességeik teljesítésére fokozott mértékben almalmassá tegye; ez a törekvés annyira természetes, annyira társadalmi törvényben gyökerező, hogy annak jogosultságát az államkormány ezideig csak mivelünk szemben tagadta illetékes miniszterek előtt* meg. A rajtunk mostoha irányban érvényesült meg­különböztetéshez a sors meglehetősen hozzá szoktatott bennünket. Hazánk szolgálatában lelkesülten tudtuk hordozni a kereszteket is. A tűrésben magunk elé menn- senkit sem engedtünk. De elvégre, mi is csak emberek vagyunk. Nem állhatjuk meg, hogy meg ne mutassuk sebeinket. Nem tudunk minden jajszót vissza­fojtani, ha azt látjuk, hogy a magyar állam érdekében századokon át példás hűséggel és áldozatokkal teljesített erkölcsi és kulturális szolgálatunkkal szemben a mél­tatás minimuma : az állampolgári-, az egyesületi jog egyenlő alkalmazása is megtagadtatik tőlünk. Hogy az előző kormány ezen megtagadással miért szégyenített meg bennünket, tudjuk; de e helyen rekrimináini nem akarjuk. Mégis azt a leplet, amellyel meg­­szégyeníttetésünket betakarta, kénytelenek vagyunk föllebbenteni. Alapszabályunk megerősítését az előző kormány az egyház autonom jogkörébe utalta, s ezáltal állampolgári jogaink megsértését egy kuláns tény tetszetős leplével fátyolozta ' be. Ezzel a tényével külön papi reuddé Főiskolai könyvnyomda Pápán mindennemű nyomtatványt tiszta, hibátlan kivilelben, olcsón és jutányos áron készít. Megrendeléseket elfogad KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedő, a főisk. nyomda kezelője, Pápa, Fő-utca 21. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom