Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-27 / 48. szám
416. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. bűn. Ne pihenjen e támadó harccal, mig az evangéliom ügyét és annak szellemét az egész világon diadalra nem juttatja. így lesz az ifjúság igazán olyan, mint a hősnek kezében a nyilak. Eszköze, fegyvere a védelemnek és támadásnak. Akkor teljesedik be a zsoltár-iró mondása: „Boldog az az ember, ki tegzét ilyenekkel rakja meg.u Ámde nem szabad felednünk, hogy nem szabad mások szemében még a szálkát is nézni addig, mig a magunk szemében megtűrjük a gerendát. Az ifjúságtól elvárjuk, hogy e nemes harcot először saját lelkében küzdje meg. Azt kívánjuk az ifjúságtól, hogy lelkében csak futó szellem legyen a világ szelleme, de állandó vendég legyen a Krisztus! Akkor teljesedik be a mondás: „Boldog az az ember, ki tegzét ilyenekkel rakja meg.“ Bizonyára igen sokan vannak, akik látják az erőknek, a hatalmaknak azt az óriási tömegét, amely ott áll kapuink előtt és ostromolja a mi igazainkat. — Az evangéliom szent diadalának, a reformációnak nagy emlékét ünnepeltük a minap. Emlékeztünk a nagy hősökről, akik szembe tudtak szállani a világ minden nagy hatalmasságával, századok alapozta régi hagyományokkal s nem volt más fegyverük, mint a szent evangéliom és annak igazsága. És győztek. ... — Önöktől is ezt a diadalt várjuk, ezt a győzelmet reméljük! — Mi az evangéliom örökösei nem ritkán aggodalommal, nagy ritkán bizó reménységgel nézünk a jövő elé; de ha látjuk, hogy az ifjúság is megmozdul, akkor igazán bizunk, hogy nem szégyenülünk meg, mert az ifjúság visszaveri az ellenség minden támadását. Reméljük, hogy az ifjúság nem adja el az apák drága örökét. Föl azért a harcra csüggedetlen reménységgel! hadd teljesedjék be mi rajtunk is a zsoltár-irónak ama mondása: „Boldog az az ember, aki tegzét ilyenekkel rakja meg.“ Amen. Az Ifjúsági Keresztyén Egyletek Szövetségének második naggyülése* — Folytatás. — Este az új városháza nagytermében fényes műsorú estély volt. Imát és bibliamagyarázatot tartott Baffay Sándor budapesti evang. lelkész úr. Szép és Istenhez emelő imádsága után a CXXIII. zsoltárt magyarázta. Raífay Sándor szavaihoz (lásd lapunk vezető helyén) hozzá fűzni nem szükséges semmit. Hallva vagy olvasva a beszédet, önkéntelenül is megmozdul valami bennünk ifjakban, akikre ilyen hivatás vár. Nem kell fogadásokat tennünk, csak éreznünk kell és ha érezünk, ha minden magyar ifjú érez, akkor bizonyos, hogy nem fogjuk eladni az apák drága örökét. Raffay Sándor beszéde után Szilassy Aladár röviden ismertette az ifjúsági keresztyén egyletek ügyét, magyarországi viszonyait s az estélyt megnyitván, a fővárosi közönséget üdvözölte. Az estély harmadik pontját dr. Antal Géza, Pápa város országgyűlési képviselőjének, az ifjúság lelkes barátjának ünnepi beszéde képezte. A beszéd a következő volt: Mélyen tisztelt Közönség! Azok, akik egy bizonyos eszményt ápolnak a szivükben, — eszményt, ideált, amiről őket az eszményiség követőinek, ideálistáknak szoktuk nevezni, — ritkán, sőt azt mondhatnám, soha sincsenek megelégedve azokkal a viszonyokkal, körülményekkel, állapotokkal, melyeket maguk körül szemlélnek. Minden ideábsta a meglevő viszonyokat azokhoz az eszményekhez méri, melyek az ő lelkében élnek, de ezen eszményhez mérve, minden földi állapot tökéletlen. Egyike a legnagyobb idealistáknak — Petőfi Sándor —. mikor végig nézett a magyar ifjúságon, felvetette a kérdést: ,, Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?“ — mert érezte, hogy az ifjúság nem felel meg annak a magas eszménynek, melyet lelkében róla hordozott. December hó elején megjelenik : EGYHÁZI BESZEDEK Irta: lie. RÁCZ KÁLMÁN pápai kollégiumi tanár. — Második kötet. — Á mű tartalmazni fog — mintegy 11 ív terjedelemben — ÍO gyülekezeti- és 20 ifjúsági beszédet. — Ára 4 korona. — Megrendelhető KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. sz. — Telefon 9. és 11..
