Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-27 / 48. szám
Huszonegyedik évfolyam. 48. szám. Pápa, 1910 november 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Az ifjak hivatása. Bíbliamagyarázat. — Az „Ifjúsági Keresztyén Egyesületek“ estélyén Budapesten elmondta Raffay Sándor budapesti ág. hítv. evang. lelkész, a CXXIII. zsoltár 4. verse alapján. „Mint a nyilak a hős kezében, olyanok a serdülő ifjak.“ — „Boldog az az ember, ki tegzét ilyenekkel rakja meg.“ Valóban ilyenek az ifjak! A küzdő hős pedig nem más, mint az evangéliom szelleme, mely már 2000 esztendő óta áll kemény harcban a világ szellemével. E harc olyan természetes! Maga a Jézus megmondotta, hogy nem békességet bocsátani jött, hanem fegyvert, mely diadalt tud aratni az egész világón. Fegyvert, mely mint tűz emészti meg az Isten minden ellenségét, mellyel a tulajdon gyarlóságainkat is leverhetjük. Mióta az evangéliom a Krisztusban e világra jött, azóta sorsa nem egyéb, mint szakadatlan küzdés az emberi gyarlóságok és félszegségek ellen. És e harc nem szünbetik meg mindaddig, mig a Krisztus evangélioma nem lesz győző, hatalmas erővé a világon. Az evangéliom szelleme e harcban olyan, mint egy küzdő hős. Viaskodik a korszellemmel, a hitetlenséggel, az emberek balgatag bölcsességével, harcba száll a léhasággal. És ebben a harcban, mint a hősnek kezében' a nyilak, olyanok a serdülő ifjak: a védelemnek és támadásnak hatalmas eszközei. Mint ahogy a nyil, mikor a tegezről elpattan, bele fúródik a levegő égbe és bele kiáltja a nagy mindenségbe annak a küzdő hősnek erejét, vitézségének dicsőségét: úgy kell az evangéliom emlőin nevelkedett ifjúságnak is bele hatolni ebbe a világba és bele vinni diadalmas erőként magával a Krisztus evangéliomát. Mint ahogy a nyil, távol tartja az ellenséget, hogy meg ne hágja a falakat, úgy kell az ifjúságnak is távol tartani az evangéliom szelleme bástyáit ostromló ellenséget. Minden nap hoz reánk fájdalmat. Nyugalmat lelkünk sehol nem talál. Azért, ha a tudomány mezébe öltözött hitetlenség támadná meg az evangéliom igazait: álljon elő az ifjúság és védje meg ezen igazságokat! Ha az emberi bölcselkedés támadna ellenünk vagy hogyha a divatos babonáskodás, vagy a tetszetős külsőségekkel ható új szellem veszélyeztetné az evangéliom biveinek bithüségét, akkor is az ifjúságtól várjuk, hogy a mi egyszerű, de szellemében igaz evangéliomunk ügyét diadalra juttassa. Mint a küzdő hős kezében a nyilak, olyan az evangéliom szelleme harcában az ifjúság: eszköze a védelemnek és támadásnak. De nem annak a támádásnak, mely a béke megzavarására vágyik. Eszköze annak a támadásnak, mely hadat üzen minden gonosznak, minden bűnnek, minden léhaságnak. Aki a dudvát kiirtja, az is pusztít, de rombolása áldás. Aki a gonoszra támad, az is harcol, de csak azért, hogy az igazság diadalát előkészítse. Maga a Krisztus is harcolt, küzdött, viaskodott a bűnnek, a gonosznak minden vitézével és korbácsot ragadott a kufárok ellen, de harca minden izében igaz vala. Ezt a harcot, ezt a támadást várja az evangéliom és annak szelleme az ifjúságtól. Hogy irtsa mindazt, ami gonoszság és
