Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-30 / 5. szám
Huszonegyedik évfolyam. 5. szám. Pápa, 1910 január 30 A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Falusi gyülekezeteknek belmísszíóí gondozása. — Folytatás. —Igen sok gyülekezetünkben, főképpen püspök urunknak buzdítására alakultak nöegyletek. Sok helyütt szép eredményt lehetett velük elérni; de bizony kisebb, 1000 leiken alul levő kisebb gyülekezeteknél ezek számára nincsen elég működési tér. Én a nöegyletek működési körét nemcsak arra szorítanám, hogy a templomi térítők, díszek, szent edények, stb., megújítását eszközöljék, a szegény iskolás gyermekeket és a nyomorultakat jótékonyságukban részesítsék, hanem a betegeket látogatni, a haldoklók mellett virrasztani s velük imádkozni, elhagyott szenvedők orvosi rendelés szerinti ételéről gondoskodni, esetleg kézimunka tanfolyamot alakítani, stb., ezeket a dolgokat is bevonnám az ö munkakörükbe. Mert pusztán a fenti két dolgot, minden egylet nélkül, csupán a lelkész buzdítása is megvalósíthatja. Nézetem szerint azonban ilyen nöegyleteket csak olyan falukban lehet alakítani, ahol a női nem bizonyos fokú intelligenciával, veleszületett természetes ésszel bir, mert ahol ez nincsen meg, ott legfeljebb református rózsafüzéres asszonyokat képzünk ki és a férfiak gúnyolódásának tesszük ki az egyletet. Tehát itt az óvatosság a fő! Ifjúsági egyesületnek és konfirmált ifjak egyletének szükséges és üdvös voltát városon feltétlenül elismerem. — Azonban minden arra irányuló kisérletem és buzgóikodásom, hogy ilyen egylettel falumban célt érjek el, nem sikerült. Ahol éppen csak a téli hónapokban gyűjthető össze az ifjúság és ahol az egész gyülekezetnek aprajanagyja vagy a vallásos estélyekbe, vagy az énekt karba van bevonva, lehetetlen ott az ifjakat egy külön egyletbe tömöríteni és annak az egyletnek a vezetését is ugyanannak az egy lelkésznek vinni. A jóból is megárt a sok! Azt nem szabad feledni, hogy a lelkész jobbára egy maga áll faluhelyen az ilyeneknek élén, már most 3—4 féle külön egyletet fenntartani, azt vezetni, mindenütt előadást tartani képtelen dolog. Azért az ifjúság vezetését semmiképpen sem engedem ki a kezeim közül. Ugyanis minden lelkész tartsa feladatának azt, hogy az ismétlő iskolaköteleseknek vallásos oktatását maga végezze. Ebben a tekintetben ne korlátozza öt a hivatalos tanterv, hanem a helyi viszonyok tekintetbe vételével olyan irányú működést fejtsen ki, amely az ifjak vallásos meggyőződésének megszilárdítására a legalkalmasabb. De ne csak tanítványok legyenek ezek, hanem tevékeny szereplést is kell adni: biblia-olvasás otthon is, vallásos estélyeken szavalat előadás, stb., igen jó irányban fejlesztik az ifjak lelkületét. Amidőn azután az ismétlö-iskoláztatásnak vége van, bevonom őket az énekkarba, ahol tovább is gondozás és felügyelet alatt maradnak. Azt hiszem, hogy az ilyen gondozás többet ér, mintha külön ifjúsági egyesületet alakítanánk körükben. Szeretet-venclégségek, karácsonyfa-ünnepélyek, biblia-olvasó-egylet, imahetek tartása, a belmissziói munkásságnak ezek mind olyan ágai, amelyeket falusi gyülekezeteknek körében megvalósítani igen bajos. Félre ne értsen senki sem: ,én mindezen dolgok után vágyva-vágyom.
