Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-30 / 5. szám
36. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. De igen sokáig, évtizedekig kell addig a népet nevelni, míg a mi hiveink a belmissziói munkálkodásnak eme legtökéletesebb nyilvánulásaiban részt vehetnek. Óh, bár jönne el mihamarább az az idő, amidőn minden református egyén olvasná a bibliát és szivében elmélyedve imádkozni tudna s minden tettében egyedüli irányítója az evangéliom törvényei lennének; akkor valójában az Istennek országa jönne el! Még két dolgot vagyok bátor munkatársaimnak figyelmébe ajánlani. Az egyik az, hogy inkább szervezzenek csak olyan társulást, amelynek keretében erősen, izmosán nyilvánul meg a hivek egyházias érzése, mint több csenevész, vérszegény, egymástól az éltető elemet elvonó egyletet, amelyek pár évig fenn állván, a részvétlenség és közöny miatt végelgyengülésben múlnak ki. A másik dolog pedig az, hogy ha a lelkésznek egyik alkotása meghiúsul, azért sohase veszítse el kedvét, próbáljon újra és újra, vizsgálja hiveinek természetét és annak legmegfelelőbb belmissziói munkásságot alkalmazzon, akkor végre is megtalálja azt formát, amelyben munkálkodásával eredményt ér el. „Mindeneket megpróbáljátok, ami jó, azt megtartsátok11, ez legyen a vezérlő * elv munkálkodásunkban. Legfőbb dolog mindenek felett a saját magunk lelkigondozása, ez pedig igen nehéz dolog: az önfegyelmezés, önképzés, a kizárólag minden izében a papi hivatásnak szentelt tiszta evangéliomi élet! Egy pap boldoggá tehet és építhet —, a másik utánna züllötté tehet és rombolhat gyülekezetei és viszont. „ Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőitsék a ti mennyei Atyátokat. “ SiÓmarOS. Csukás Endre. — Vége. — Belmísszíó* Minket lelkészeket érint leginkább ez a ránk rótt kötelesség. Ennek titkaiba csak az tud behatolni és szövevényes, valóságos útvesztő útja n csak az tud haladni, kinek szivén fekszik az a nyáj, s ennek jövője, boldogulása, melyet a Gondviselés reá bizott. A belmisszió oly tudomány — szerintem —, melyet az iskolapadok között megtanulni nem lehet, csak az élet, tapasztalat nyitja meg az útat, s ez irányít lelkipásztori életünkben. És ha van érzékünk — szivünk — hivatásunk teljes magaslatára felemelkedni, így úton útfélen meglátjuk a testi s lelki betegeket, fel kell ismernünk a kórjeleket, hogy megállapíthassuk a kórt ismét. Ellenkezőleg, ha ez az ismeret nincs bennünk, nem leszünk képesek javítani azok sorsán, kik maguktól már képtelenek, nem annyira elcsüggedés, mint az anyagi gondok és nélkülözés miatt. Látjuk, az élet nehéz; hazánk talán a legnagyobb üldöztetés és csapások alatt sem érezte annyira az élet súlyát, mint ma. Holott ma is terem a fold, haladás látszik minden téren; dacára ennek, a háztartás gondja folytonosan szaporodik, minden fogyasztási cikk ára emelkedik, látjuk azt, hogy egyes cikkek, melyek közhasználat tárgyai voltak, a magas érték miatt szinte hozzáférhetetlenek. Én azt hiszem, hogy ezen áramlatot csak társadalmi úton való társulás által irányíthatjuk másfelé. Már ez ideig is hazánkban számos szövetkezetek alakultak, melyeknek célja háztartásunk s kiadásaink csökkentése. S különösen, mi lelkészek érezzük, leginkább e mai áramlat súíyos hatását, a mi fizetésünk már századokkal ezelőtt állapíttatott meg, és csak a csekély kongrua emelte némileg értékét. Mi a magas kormány előtt is mostoha gyermekek vagyunk, s évtizedek óta csak Ígéretekkel kell megelégednünk. Elvonják tőlünk a francia kultúrharc áldozatai, a kongregáció tagjai, a karmeliták, apácák és egyéb barátok segélyezése. A milliárdok közt élő római katholikus püspöki kar csak egy áldozatot ismer, s oly irodalmat pártol, mely féltékenyen védi vagyonát, s látjuk, hogy hazánkban Legszolidabb cég-; Remek szabású férfi-ruhákat .—---------tényleg csak .. VÁGÓ DEZSŐ első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos áron, = Pápa, Fő-tér 19, sz. = Telefon 18, sz.
