Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-23 / 43. szám
368. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. Végtelenül örvendek annak, hogy nemcsak a lelkészeket [látom itt mi közöttünk, hanem a lelkészek feleségét és a lelkészek családjához tartozókat is. A lelkészi hivatás nemcsak a lelkészre, hanem a lelkipásztor felesegére is vár. Szivem mélyéből üdvözlöm Önöket, hogy oly messze vidékről is ily nagy számban jöttek ide. Az Országos Református Lelkészegyesület kongresszusa. Az Országos Református Lelkészegyesület október 4—5.-én tartotta ez évi kongresszusát Budapesten, az új városháza nagytermében. A tagok igen szép számmal (503 lelkész- és 227 pártoló tag) jelentek meg és valósággal zsúfolásig megtöltötték az óriási termet. Reggel 8 órakor istenitiszteletre gyülekeztünk össze a Kálvin-téri templomban. Kovács László koronkai (Erdély) lelkésztársunk szép imája és magvas, szépen előadott beszéde emelte Istenhez szivünket és építette lelkünket. Fél 10 óra már elmúlt, mire a gyűlést megkezdhettük. Dr. Baltazár Dezső elnök igen szép és köztetszésre talált beszéddel nyitotta meg a kongresszust. Beszédében mindenekelőtt mélységes kegyelettel emlékezett meg dr. Kun Bertalan püspök elhunytáról. Aztán így üdvözölte a megjelenteket: „ A szeretetnek leikével, amely egyesületünket létrehozta s egybetartja, üdvözlöm a jelenlevő tagokat. Csodálatos erő a krisztusi szeretet; melyben az emberek, eszmék, igazságok és Isten iránti szeretet forrad egybe. Mi bizonyságot tudunk róla felmutatni, hogy bennünk él és munkálkodik. Ijeszthet a fekete rém, akadályozhat a sápadt rém ; mi a szeretet szent zászlója alatt egybesereglünk. Egybesereglünk a számnak olyan hatalmas arányában, amely példátlan egész országra kiterjedő egyesületek életében. És ez a számarány nálunk következetes; mert következetes a lelkesültség is, mely a kitűzött célok mellett szilárdan kitart s következetes rajtunk az anyagi helyzet nyomása, amely türelmetlenné nyugtalanít, következetes a meddőség, melynek sovány jegye alatt a jogos igények teljesítetlenül állanak. Nem mulaszthatom el megkülönböztetett melegséggel üdvözölni az egyesület pártoló tagjait. Élő bizony ságok ők amellett, hogy a mi mozgalmunk nem exclusiv sem céljában, sem szerves összetételében; működésében is csak addig a mértékig, ameddig a szakszerű tudás az egyes tárgyakra nézve megköveteli. Ha lett volna is valami ködszerü alapja annak a ráfogásnak, hogy egyesületünk a világi elem elleni állásfoglalást jelent; az a pártoló tagság intézménye révén immár felszáll a megnyugtatás kék egére és onnan a félreértés sajnálatos emlékeképpen széjjel oszlik. A múlt évi kongresszus óta eltelt időre éppen a félreértések tisztázódása üti reá örvendetes bélyegét. Úgy az államkormány, mint a hivatalos egyház vezértényezőinek javarésze hozzá engedte férni leikéhez az igazságot, melynek bizonyságait három hosszú esztendő keserű küzdelmeinek a során kellett szolgáltatnunk szakadatlanul, hogy végre eljuthassunk a kiengesztelés, megnyugtatás, meggyőzés áldásos elemei közé. A mi igazságunk negatív oldalról véve az, hogy mozgalmunk sem a hivatalos egyház, sem a világi elem ellen nem irányul. Az ellenkezőnek állítása, Istennek hála, ma már csak azoknak a szükkörére szorul, akik nem akarnak bennünket megérteni, vagy akik megértenek ugyan már; de ezt a lélektani változást nem akarják bevallani ..." Ezután rámutatott azokra a garanciákra, amelyek alapján várható az alapszabályok megerősítése. Rámutatott arra, hogy Róma elérkezettnek látta az időt a támadásra. „ ... Az ostrommüvek előre vannak tolva az egész vonalon. Az elfoglalt és visszaéléssel kihasznált politikai es társadalmi állások ; az ifjúság szűzi leikéig lemérgező kongregációk ; a felderítő szolgálatot teljesítő fekete sereg: a jezsuiták; pénz, tekintély, befolyás, hatalom mind mozgósítva vanpak, hogy a világtörténelemnek fekete fátyollal letakart lapjához a világosság századában egy másikat fűzzenek. Európa térképén egy sajátos jelenség tapasztalható. Németország, a humánizmus és a reformáció bölcsője, Magyarország, ahol a lelkiismereti szabadság törvényes, intézményes biztosítékot legelőször talált, a retrográd fejlődés lejtőjére jutottak; nem is említve Ausztriát: ezt a reakció minden fajtájának termelésére és tenyésztésére berendezett mintagazdaságot. A nyugati latin LEGJOBB ÉS LEGOLCSÓBB KÖNYVKÖTŐ-MUNKÁT , , KÉSZÍT .. . , KIS TIVADAR KONYVKOTESZETE PÁPA, FÖ-UTCA 21. SZÁM ALATT.
