Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-23 / 43. szám
43. szám. DUNÁNTÚLIP ROTESTÁNS LAP. 369. oldal. államok ellenben, amelyeket pedig Rómához megkülönböztetett szálakkal fűz a tradició, egyenként szabadítják ki vállaikat a járom alul, amelyben kultúrát, haladást, szabadságot leigázni mindig kész volt és kész is lesz a vallási fanatizmus sötét szelleme; mintha csak kétkarú emeltyűre lennének reá helyezve az európai államok. A nyugati félen levők felemelkednek, a keleti félen levők alásülyednek. Amott a szabadelvű eszmeáramlatok bontogatják a felfelé törő szárnyakat, emitt általános pangásba huzza le a haladást a reakció sötét nehezéke ..." „ . . . A két eszmeáramlat küzdelme a falakon belül is folyik. Úgy, hogy egyik kimagasló világi vezérünk: Tisza István gróf a lelkiismereti szabadság, a szabad vizsgálódás és szabad véleménnyilvánítás érdekében időszerűnek látta a hitelvi téren is síkra szállani, s vissza irányítani az elfordult tekintetet a Szentirás fundamentomára, amelyen kívül senki sem kötöztethetik szolgálatnak igájával. Az előkelő szélsőség, amellyel a nagy stílú gondolat az enervált közvéleménybe beleütődött, még a rokon-felfogásuak részéről is váltott ki ellenkezést, de százszor inkább követni fogjuk a szabadelvű haladás zászlóvivőjét még a szédületesen merész útvonalán is, mint sem helyeslői és támogatói legyünk olyan irányzatnak, amely az érvek súlya, az elvek küzdelmének fegyvere, a tudományos meggyőződés eszközei helyett lelki statáriummal dolgozik, s megsemmisített existenciákat dobál a tudomány szabadságának útjába elrettentő akadályokul ..." Az elnöki megnyitót általános helyesléssel és nagy tetszéssel honorálta a kongresszus. Dr. Baltazár Dezső elnök a tárgyalás megkezdése előtt igen szívesen üdvözölte Fulliquet György genfi lelkész- és egyetemi tanár urat. Az üdvözletét Fulliquet úr hasonló szives szavakkal megköszönte és átadta a genfi lelkészegyesület üdvözletét, rámutatván beszédében arra, bogy a lelkészek ilyen összejövetelei, sőt a sokkal gyakoriabbak, a reformáció idejéből valók; a genfi Lelkészek Társasága minden két hétben összejön, hogy megbeszélje az eseményeket és a teendőket, így bizonyságot tett amellett, hogy a mi egyesületünk is szükséges és nem olyan valami, ami példátlan volna, vagy amit csak otthon érvényesülni nem tudó, viszketeges emberek nyugtalansága hozott volna létre. Egyéb iránt beszédét lapunk vezető helyén egész terjedelmében adjuk. A titkár jelentéséből megtudtuk, hogy a rendes tagok száma jelenleg 1584, a pártoló tagoké 300. Tagsági díjjal azonban sokan hátralékban vannak. — Sütő Kálmán az alapszabályok sorsáról jelentette, hogy ez ügyben az év elején küldöttség is járt a belügyminiszternél, aki maga is jogosnak tartotta az alapszabályok megerősítésének sürgetését, később azonban mégis áttette az ügyet a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, s azóta közelebbit az ügy állásáról nem tudunk. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint, hivatkozással az egyesületi jog megfelelő intézkedéseire, sürgesse meg a közgyűlés az alapszabályok megerősítését. Ha pedig még ennek sem lenne foganatja, hatalmazza fel a közgyűlés az elnökséget arra, hogy a parlamenthez, sőt a királyhoz is forduljon orvoslásért. Dr. Baltazár Dezső elnök az előadó szavaihoz — mintegy pótlásul az ügy jelen állására vonatkozólag — a következőket mondta: „Az alapszabályokat a kultuszminisztérium áttette a konventhez. Ez azonban nem ugyanoly megokolással történt, mint Apponyi idejében, hogy t. i. a konvent az illetékes ebben a dologban, hanem csupán csak azért, hogy a konvent nyilvánítsa véleményét az ügyet illetőleg, a döntés joga a belügyminiszteré marad. Ily körülmények között tehát jó reménységgel várhatjuk az ügy fejlődését." A Borromáus-enciklika ügyét dr. Székely József adta elő. Az előadó szükségesnek tartja, hogy ez a kongresszus is emelje fel szavát az enciklika ellen és így erősítse, támogassa azt a visszautasítást, amiben ez a pápai levél a protestántizmus részéről világszerte részesült; egyszersmind tiltakozzék a jus piaceti újabb meg újabb kijátszása ellen. E tárgyhoz hosszasabban szólt Fulliquet úr, aki Genfben zászlóvivője a tiltakozó mozgalomnak. Beszédét a következőkben közöljük: „ ... a római katholikus egyház életét újabban a nagy tömegek közönye jellemzi. Ezzel szemben, a mi egyházunknak ősi öröksége, amelyet megőriztek apáink és megőrzőnk mi is, hogy mi mindig élénk érdeklődéssel viseltetünk történeti múltúnk és őseink szellemének, becsületének megvédelmezése iránt. Nem fogadunk eljlegyfelől semmi néven nevezendő történelmi tévedést, másfelől felemeljük tiltakozó szavunkat minden oly támadás és merénylet ellen, amely a mi nagy reformátoráink személyiségét, egyéniségét bármely oldalról érintené. Mindenütt, ahol szemben állunk a római katholikus egyházzal, így az én hazámban is, ilyen körülmények — fájdalom — újabban gyakrabban fordulnak elő. KÁLVIN JÁNOS IFJÚKORI LEVELEI Latinból fordította PRUZSINSZKY PÁL, budapesti tbeologiai akadémiai tanár. —Kiadták a „Magyar Kálvin-fordítók“. — Ezen érdekes műnek ára 70 fillér. Megrendelhető a „Magyar Kálvin-fordítók“ bizományosánál: KIS TIVADAR könyvkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. szám alatt.
