Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-23 / 43. szám
Huszonegyedik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1910 október 23. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Válasz- és üdv. Dn Fullíquet Gyógy válasza dr. Baltazár Dezső elnöknek az ORLE kongressusán tartott üdvözlő-beszédére. Elnök Úr! Igen tisztelt Testvéreim! A genfi Lelkészek Társasága megbízott azzal, hogy legszivélyesebb üdvözletüket tolmácsoljam a magyarországi Országos Református Lelkészegyesületnek. Valamikor tiszteletreméltó társaság (Venerable Compagnie) volt a mi társaságunk neve, ma egyszerűen Lelkészek Társasága a nevünk. A mi lelkésztársaságunk múltja visszanyulik a reformáció idejéig. Nagy örömünkre szolgált, mikor balottuk néhány éve, hogy a magyarországi ref. lelkészek körében is megalakult a Lelkészek Társasága. Ezek a lelkészegyesületek és összejövetelek végtelenül szükségesek. Szükségesek egyfelől azért, hogy a testvéri összetartozás érzetét növeljék, erősítsék* a lelkészekben, másfelöl a lelkészeknek szükségük van arra, hogy időnként összejöjjenek. A mi kongresszusaink, összejöveteleink ugyanis nem olyanok, mint más világi kongresszusok. Ha például az orvosok vagy ügyvédek összejönnek, mindig azon tanakodnak : de sok a konkurrensünk! Mennyivel gyönyörűségesebb a mi táborunk! Mi nem féltékeny ellenfelek, hanem munkatársak vagyunk Istennek, a mi Atyánknak akaratából s a mi Megváltónknak, a Jézus Krisztus segedelmével. Testvérek vagyunk mindnyájan e földön. Ha ez a testvériség nem valósul is meg az egész emberiség körében, a lelkészek közt meg kell valósulnia. Ha van .valahol hatása a testvériség megvalósulásának, ’úgy a lelkészek körében feltétlenül van. Szükséges, hogy a lelkészek megismerjék egymást s még inkább, hogy megszeressék egymást. Az ilyen összejövetelek, amikor a lelkészek találkoznak, olyan erővel hatnak mindnyájunkra, mint hogyha az első pünkösd ünnepén lennénk és a Szentlélek ereje zúgva szállna le ránk. A genfi Lelkészek Társasága nemcsak évenként egyszer, hanem minden félhónapban összejön a mi kicsiny kis hazánkban. A genfi kanton kicsinysége megengedi ezt s bár a Lelkészek Társaságának nincs végrehajtó hatalma, törvényalkotó joga, de meg van az az előnye, hogy 14 nap leforgása alatt bármi történik a mi kis hazánkban, tudomást szerzünk róla és ha veszély fenyeget bennünket bárhonnan, sorakozhatunk ellene. Üdvözlöm tehát az Önök Országos Református Lelkészegyesületét és szükségesnek tartom még azt az egyet kiemelni, hogy nem a világiak elleni bizalmatlanság szülte a mi egyesületünket sem, hiszen a mi egyházunk konzisztoriumában a vezető hatalom a világiak kezében van. De azok a világiak nem látnak maguk ellen támadást abban, hogyha a lelkészek az ö benső, legszentebb ügyeikben Összejönnek s azokban az ügyekben egymás közt tanácskoznak. A lelkészeknek ismerniök kell egymást. Kell, hogy az a láthatatlan egység, ami meg van a lelkészek lelkében, látható egységgé is változzék. Ez az egység, ez az erő mindennek az alapja.
