Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-09 / 41. szám
Huszonegyedik évfolyam. 41. szám. Pápa, 1910 október 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Megnyitó-beszéd. Tartotta — Vali Ferenc születésének századik évforduló) Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Mióta a magyar református egyház, mint a magyar nemzeti közélet egyik tényezője e hazában megalakult, mindig közös és válhatlan volt a sorsa a magyar nemzetnek és a magyar ref. anyaszentegyháznak, valamint annak tanintézeteinek, amelyek mindenestől az egyház testébe tartoznak. A nemzeti fellendülést nyomon követte a tanintézetek felvirágzása; a nemzeti élet hanyatlását, a nemzeti szabadság elnyomatását a prot. iskolák válságos helyzete, elnéptelenedése. Édes hazánk életében a legmozgalmasabb, sok tekintetben a legválságosabb kor volt az, ami az úgynevezett nemzeti ébredés korától az alkotmányosság úgynevezett visszaállításáig, illetve annak megerősödéséig tartott. A mi ősi pápai főiskolánk is átélte ennek az 1825. évtől 50 évre számítható kornak fölemelő és leverő eseményeinek folyamát, lelkesedését és csüggedését, örömét és bánatát. A nemzet ébredése a mi főiskolánk életében is fellendülést, a nemzet leveretése és elnyomatása nálunk is aláhanyatlást és válságos helyzetet, az alkotmányosság visszaállítása ismét élénk tevékenységet, fejlődést, megszilárdulást idézett elő. Ezen 50 évre terjedő korszakban több kiváló férfiú működött e főiskola tanszékein, akik az iskola szellemének irányítói, méltó képviselői voltak, akikre a hálás utókor áldásos működésűkért mindenkor tisztelettel és kegyelettel emlékezik. Ezen tanárok közül kettő születésének századik évfordulóját már megünnepelte án, Í9Í0 szeptember 30.-án — dr. Antal Gábor püspök. a közelebbi években a főiskola és a dunántúli református egyházkerület. A harmadiknak: Váli Ferencnek ma van születésének századik évfordulója és a hála és kegyelet érzelme hozott bennünket össze, hogy megemlékezzünk ennek a férfiúnak kiváló érdemeiről, amelyeket mint tanár, mint az ifjúság nevelője, példaadója, szerető édes atyja hosszas tanári működése alatt szerzett s lerójuk áldott emléke iránt azt a tiszteletet és szeretetet, amelyet mindnyájunktól kiérdemelt. A szellemi élet terén a biztos haladásnak, a szilárd építésnek feltétele rendszerint a megfelelő történelmi alap. A legbecsesebb és legértékesebb mag sem képes életerős növénnyé fejlődni és bő termést biztosítani, ha a talaj nincs jól megmunkálva és kellőleg előkészítve. Bármely szellemi intézménynél csak az egymás után következő nemzedékek buzgó és következetes munkája képes nagyot alkotni és állandó, biztos jövöt elkészíteni. Nagy szerencséje volt a mi református főiskoláinknak a múltban az, hogy a leendő és jövendő tanárok magában az intézetben ott növekedtek, az iskola emlőin táplálkoztak, a jelesebb tanulók közül válogattattak ki; jeles tanáraiktól nemcsak a tudományt sajátították el, hanem az iskoláknak szeretetét, amelyhez — mint édes anyához — őket egész életükön keresztül a gyermeki hála és ragaszkodás csatolta. Úgy, hogy a tanárok kiváló képzettsége mellett ez a hagyományos szellem, ez az egymás után következő nemzedékek szivében a volt tanáraik és a főiskola iránt élő hála,
