Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-25 / 39. szám

830. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. gyermekei, akik bizonyságot szolgáltatnak arról, hogy jövője is lesz ennek az egyháznak. Szólok Önöknek, akik képviselik egyrészt a hazafiságot, másrészről a kegyességet. Önök, fiatal barátaim, akik minden nap itt vannak ebben a hatalmas, szép, nagy épületben, nem is lát­nak valami különöset benne, de az idegen számára, aki idegen környezetből kerül ide, ez az épület egé­szen új világ, amelyben gyönyörködik a lelke; az ifjúságban élő köveket lát, amelyek Krisztus egyházát építik, ez épület arról beszél ékes szavakban, hogy Isten megáldja azokat, akik Ő benne biznak, akik nem maguknak élnek, hanem az örökkévalóságnak dolgoznak. És amint megáldotta múltban, úgy meg fogja áldani „a jövendő‘'-ben is.“ Majd buzdította az ifjúságot, hogy tanulja a francia nyelvet, Calvin nyelvét, szólt arról, hogy Genfben mennyire szeretik a magyarokat. Hívja, hogy menje­nek Genfbe tanulni s vigyenek magukkal kegyességet, amely ezt az egyházat a századok viharaiban meg­tartotta, és hajlandóságot a tudományok megtanulá­sára. Hadd legyen mindig szorosabb az összeköttetés. „Ezt az összeköttetést nem nehéz nekünk — úgy­mond — megalkotnunk, hiszen Önök összeköttetésben vannak Istennel, meg van tehát a közös alap, ahol mindannyian egyek lehetünk és egyek maradhatunk. Gondoljunk tehát egymásra és mivel az egymásra gondolásnak a legszebb, legragyogóbb megnyilvánulása az imádság, imádkozunk egymáséit. Mi imádkozunk Önökért, Önök is imádkozzanak érettünk. Válasszon el bennünket akármekkora távolság is, Isten trónusá­nál egyesülhetünk. Nekünk mindannyiunknak az az egyedüli óhaja, hogy Krisztus legyen királlyá a lelkek felett Önöknél is, minálunk is. Az alap egy, a cél is egy, az Isten is a régi, a megáldó Isten. Dolgozzunk tehát az Ö dicsőségére. Én hiszem, hogy ezt. az utat nem embe­rek készítették elő, nem az emberek fogadnak itt, hanem az Isten kegyelme. Hiszem, hogy az össze­köttetést a két ország között, ott a szivek mélyén is Isten készítette, hiszem, hogy ez az Isten fog bennün­ket is megáldani; az Ő áldó kegyelmét kérem mind­nyájukra.“ Az ünnepély befejeztével a főgimnázium II. B) osztályban latin órát, a VIII. osztályában fizikát hall­gattak meg. A ref. elemi iskola megtekintése után a nőnevelő­intézetbe mentek, ahol Kőrös Endre dr., igazgató kalauzolta. Itt megnézték a gyakorló-iskolát, a polgári IV. osztályában a kézimunkát, ahol éppen kalotaszegi varrottassal foglalkoztak, a polgári III. osztályában rajzon voltak bent, a tanítónőképző I. osztályában csillagászati földrajzon ; a fizikai szertárban bemutatta Lux Lajos szaktanár a drótnélküli táviratozást; a tanítónőképző III. osztályában francia verseket mond­tak fel igen ügyesen a növendékek. 1/2 12-kor a theologus ifjúságnak tartott Fulliquet nagyérdekti előadást a Kékkereszt mértékletesség)' moz­galomról és buzdította őket ezen munka megkezdé­sére. Hisszük, hogy szavainak lesz foganatja. Igazán, ideje megkezdeni az erőteljes harcot minden vonalon az alkohol rombolása ellen és e téren nekünk, lelki­­pásztoroknak kell példát mutatnunk. Délben a nőnevelő-intézetben szólt a növendékek­hez, ebéden is ott maradt. Az ebéd alatt dr. Kőrös Endre igazgató üdvözlő szavaira igen szellemes fel­köszöntőben fejezte ki nagy megelégedését minden fölött, amit látott és a tapasztalt vendégszeretetért nagyon szives köszönetét mondott. Ebéd után a növen­dékek rögtönzött hangversenyt tartottak, melyen ma­gyar nótákat énekeltek. A szertárakat, a külömbözö helyiségeket mind megnézte, sokáig és nagy gyönyörű­séggel szemlélte a slöjdöt és elismerését fejezte ki az intézet mintaszerű berendezése felett. Mindezek közben időt szakított arra is, hogy láto­gatásokat tegyen ; meglátogatta az igazgatókat, az összes theologiai tanárokat, lapunk szerkesztőjét, stb. Pápát 22-én este hagyta el a társaság; innét Komá­romba mentek, ahol Fulliquet valló os estélyen tartott beszédet; 23-án Ácson voltak, 24-én pedig Dunaörsön, ahol Darányi Ignác dr. látta vendegeiül. Mr magyarok, bálát adhatunk Istennek, hogy ilyen barátokat ad nekünk, akik nem csupán Ígérnek, nem csupán pillanatig lelkesednek, hanem komolyan dol­goznak és segítenek. Fulliquet ismeri azt a lélektani törvényt, hogy nincs biztosabb alap a lelkesedésre, mint a tények igaz ismerete; ő lelkesedik a magyarokért, lelkesedését valóban szilárddá akarja tenni, meg akar hát ismerni bennünket. Mi iparkodtunk ezt neki lehetővé tenni, nem szépítettünk semmit, hadd ismerjen meg bennün­ket olyanoknak, amilyenek valóban vagyunk. Köszönjük neki azt a nagy szeretetet, amelyet érez hazánk és egyházunk iránt. Isten áldása kísérje magyar-D □ VArvefi JólŰfii mon- ! Borsos István: „Kollégiumi IVlUol JClCllL *HC^ • történetek“. — Rajzok és el­beszélések a diákéletből...........................................2 korona. Kapható: Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápán, Fő-utca 21. sz. — Református egyház-irodalmi munkák állandó nagy raktára. — 3____________________________________________________________________________________________________________________C1

Next

/
Oldalképek
Tartalom