Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-11 / 37. szám
37. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 307. oldal. képzésben egységre kell törekedni, ami akként valósítandó meg, hogy az anyagi okok miatt fejlődni nem tudó, de életrevaló kulturmissziót teljesítő, a magyar nemzeti állameszme szolgálatában álló, nem állami tanítóképző-intézetek állami segéllyel emeltessenek a kellő színvonalra, a középiskolák mintája szerint, a megfelelő állami ellenőrzés, felügyelet és jogok gyakorlása ellenében, az e célra alkotandó külön törvény alapján. Kívánja azután, hogy a tanítóképző-intézetek öt évfolyamú pedagógiai szakiskolák legyenek, az ötödik évfolyamnak pedig tisztán szakjellege legyen. — A kántorképesítésről szólva, az kizárólagosan a felekezetek autonom jogkörébe teendő át. Ezzel szemben Ember Sándor igazgatósági tag ellenjavaslatot nyújtott be, amely szerint a „Délmagyarországi Tanító-Egyesület“ által benyújtott indítvánnyal együtt, amely szerint a tanítóképzés akadémikus színvonalra emelendő és csakis szaktárgyak taníttassanak, mondják ki, hogy: 1. A tanítóképzés reformja tárgyában a Szövetség az egységes állami tanítóképzés elvi alapjára helyezkedik, illetve fenntartja az ötödik egyetemes tanítógyülés határozatát. Álláspontja az, amennyiben a nemzetiségi és felekezeti érdekek olyan erősek az államban, hogy azokkal az államnak számolnia kell, számoljon velük az állam az egységes állami tanítóképzés keretében, de ne várja azt, hogy nemzetiségi és felekezeti érdekek számoljanak a nemzet egységes, kulturális érdekével, az irányzatos nemzetiségi és felekezeti tanítóképzés keretében. 2. Az egységes állami tanítóképzés berendezésének fundamentumaképpen a tanítói előképzettség és a tanítói szakképzés teljes elkülönítését kívánjuk. Ez pedig úgy vihető keresztül, ha a tanítói szakképzést a középiskola VIII. osztályára építjük felül. A szakképzés álljon a két évre terjedő akadémiából és főtárgyait kepezzék elméleti- és gyakorlati pedagógia, lélektan, filozófia, egészségtan, közgazdasági ismeretek, a társadalomtudománytan alapismeretei és gyermektanulmányi ismeretek. E tárgyak mellett a népoktatás szükségleteinek megfelelő rajz-, zene-, testgyakorlat és kézimunka ismeretek képezzék a tanítói szakképzés kiegészítő tárgyait. Az Ember Sándor által beterjesztett javaslathoz Biró Sámuel (Budapest) szólott először, aki örömmel fogadja el azt. — Gsurka István (Debreczen) ugyancsak egyetért a javaslattal, de azt indítványozza, hogy bízza meg a közgyűlés Simkó Endrét azzal, hogy javaslatát ilyen irányban dolgozza át. — Nagy zajt provokált Bertalan Vince (Esztergom) r. kath. tanítóképző-intézeti tanár felszólalása, aki határozottan az Ember Sándor javaslata ellen szólalt fel és a felekezeti tanítóképzést fenn aknrja tartani. Hangos eláll-kiáltások zavarták, és amikor kijelentette, hogy 16.000 római katholikus tanító nevében beszél, „Nincs római katbolikus tanító, csak magyar tanító!“ kiáltások hallatszottak. Nagy felháborodást keltett továbbá az a kijelentése, hogy nem lehet engedni, hogy az állami tanítóképzéssel degradáltassék a tanítóképzés. Ezt a kijelentését azután valamiképpen kimagyarázni kívánta. Óvást akart emelni, hogy a Szövetség határozatot hozzon a tanítóképzésre vonatkozólag és kívánta, hogy amíg felekezeti iskolák lesznek, addig bízzák a tanítóképzést a felekezetekre. Az elnök a közgyűlés zajos tetszése közben utasítja vissza Bertalan Vince kijelentéseit és az óvásnak nem adott helyt. Bursich Ernő (Budapest) indítványozza, hogy mondja ki az Országos Szövetség, hogy felír a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy az állami tanítóképző-intézetbe első sorban a tanítók gyermekei vétessenek fel és hogy a kántorképesítés a tanítóképzéstől teljesen különíttessék el. Simon Károly, az Országos Református Tanítóegyesület elnöke, kijelenti, hogy ő is az egységes állami képesítés hive, mert a tanítóság színvonalának emelését várja az egységes tanítóképző-intézettől. Ismeri — úgymond — a felekezeti intézetek tantervét, amelyek a legminimálisabb szakképzést nyújtanak és amelyek ehhez a minimális tantervhez iratnak minimális tartalmú tankönyveket. Ember Sándor javaslatát fogadja el. Ezután az elnök a vitát bezárja, szavazás alá bocsátja a két határozati javaslatot. A közgyűlés nagy többséggel az Ember Sándor javaslatát fogadja el és kimondja, hogy a felekezeti oktatást mellőzni és az egységes állami tanítóképzést megalkotni kívánja. Kálvin, az unió híve* Irta: Witz-Oberlin C. A. Dr., egyházi kormánytanácsos Wien. — Fordította: Kállay Kálmán Pozsony. — Folytatás. — Majdnem csodálkozik azon az ember, hogy Kálvin egyszer mégis megmerte tenni, hogy az egyháztól elszakadjon. De amidőn oda állítják, hogy válasszon unió és igazság között, nem habozik. Sadolethez irt remek levelében így ír : „Visszatérek Isten igéjéhez és amit abból merítettem, azt híven és egyszerűséggel megpróbáltam közölni a gyülekezettel. Más célom amúgy sem volt, mint a kegyelem glóriáját visszaállítani és Krisztus önfeláldozását ismét tökéletesen megvilágítani.
