Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-11 / 37. szám
308. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1010. Az igazi alázatosság abban áll, hogy a legnagyobb tisztelettel legyünk az egyház feje iránt, de az egyház többi tagjai iránt is, amennyiben ezek a fővel egy testet alkotnak. Az igazi endelmesség pedig az : feltétlenül alávetni magunkat az Úr beszédének, a földi tanítóknak és elöljáróknak pedig csak addig, amíg az Úr akaratával egyet értenek. És ha mi ezt megtesszük, a mi hibánk-e, ha ti Dem akartok velünk egyesülni, hogy ellenszegültök Isten beszédeinek, és hogy állhatatosan ragaszkodtok ahhoz, hogy az embert többre becsülitek, mint az Istent ?“ „Én semmi gonoszát tudatosan nem cselekedtem — így önti ki szivét Isten előtt —, ha csak szökevénynek nem nevezik azt az embert, aki amidőn a sereg ott hagyja a harcmezőt és szerte szóródik, magasra emelve a zászlót, vissza hívja őket őrhelyeikre. Mert így szét voltak szóródva Uram a tieid mindnyájan ; nem hallották immár parancsolataidat, nem ismerték el vezéreiket, megtagadták a harcot, és elfeledték esküjüket. Ekkor én, hogy összegyüjtsem őket, nem idegen zászlót emeltem magasra, hanem a Te fenséges lobogódat, amelyet mindenkinek követnie kell, aki népednek vallja magát. És ekkor a rossz útra vezetők ellenem szegültek és miközben mindjobban felléptek ellenem : viszálykodásra és szakadásra került a sor. Hogy melyik részen van a hiba, azt Ítéld meg Uram Te ! Szavaimmal és tetteimmel mindig bebizonyítottam, mennyire szeretném megőrizni az egységet. De mindenesetre csak az igazi egységet, amelynek kezdete és vége Te benned vagyon. Egyéb ilyen kapcsot mást nem ismertem, mint az igazságot. Még életem sem lett volna drága, csakhogy visszaadjam a Tieidnek a békességet és minden viszályt elsimítsak a Te szent beszédeddel !“ Egy más helyen így szól : „Hát térjenek vissza ellenfeleink, legelőször Krisztushoz, és ha még azután is távol maradunk tőlük, akkor ám panaszkodjanak a szakadás miatt.“ Az egységnél is többre becsülte az igazságot, de éppen azért, mivel mindennél drágább volt előtte az igazság, erősen bizott benne, hogy végül mindnyájan egyesülni fognak abban mindazok, akik felöltözték amaz új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. (Eph. 4, 24.) Igazság, avagy az unió ; ebből indult ő ki. Igazság az unióban : ehhez a célhoz törekedett. Egyesülés az igazságban ! Nem pedig külsőségekben. A szászok által kultivált ceremóniákat nem helyesli. A képektől irtózik, gyűlöli őket, de „balgaság volna emiatt ketté szakadni“. „Az Istenhez való viszony — ebben áll a keresztyén szabadság — nem holmi külső dolgok megfigyelésében keresendő, amelyek önmagukra nézve egyenlő értékűek a amely külsőségeket hely- és szükség szerint majd ápolni, majd félbe hagyni lehet. Mert különben lelkünk soha nyugalmat nem lelne és soha sem találna ki a babonaság útvesztőjéből. Az ilyen dolgok nem tartandók az üdvtan részeinek és nem szabad általuk a lelket bilincsbe verni.“ Hogy milyen csekély értékűnek látszanak előtte a csekélységek, azt a következő események igazolják. A Sommersetshireből való Hooper I.-t 1550. évben Glocester püspökévé nevezték ki, akinek a római egyház szertartásai után még ünnepiesen consecráltatnia és a püspöki ruhába felöltöztetnie kellett volna magát hagyni. De mint minden pápistáskodás ellensége, ezt kereken megtagadta. Hiába beszéltek neki Cranmer, Butzer, Martyr. Végre Buliinger és Kálvin tanácsát is kikérték. Utóbbi azt felelte : „Egy püspöki ruha és kalap miatt ilyen viszályt szítani határozottan rosszalom“. — Folytatása következik. — A veszprémi református egyházmegye közgyűlése* Veszprém, Í9Í0 július 26—27. Irta: Demjén Márton, a veszprémi református egyház lelkésze és a veszprémi egyházmegye e. főjegyzője. — Folytatás. — Az egyházmegyei közgyűlés lelkesedéssel csatlakozik a felsőszabolcsi egyházmegye hódolatához és gróf Tisza István főgondnok úr iránt őszinte tiszteletét és háláját fejezi ki azért, hogy mélységes református hittel, nagy bölcsességgel és rettenthetetlen bátorsággal védelmezi anyaszentegyházunk és hazánk törvényes jogait s a lelkiismeret szabadságát a „Ne lemere“ féle lelkizsarnoksággal szemben. Regner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora ! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapíttatott í87í-ben. — Cím- és betűfestészet I — Modern kivitel ! — Szolid árak! — Alapíttatott í87í-ben.
