Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-11 / 37. szám
806. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. szerűinek járni, ahol ismét csak a római katholikus hitoktatásban részesülnek, így úgyis csak névleg lennének református vallásuak, jobb tehát, ha külsökép törvényesen is oda tartoznak. Az első kötelesség, amit egyházunknak e tagjai iránt meg kell tenni, a szórványok vallás-oktatási ügyének mielőbbi rendezése és pedig az egyetemes egyház segélyével, illetőleg közegyházi ellátással. Az egyes gyülekezeteket ezzel terhelni nem lehet, mert a szórványok és puszták lakosai az egyház fenntartásához ritka helyen s ott is aránytalanul csekély összeggel járulnak, azért már az „Egyházi Törvények“ VI. t.-c. 17. §-a az egyházkerületekhez utasítja az anyagi eszközök megnyeréséért, tehát törvényes joga az egyházközségeknek, hogy erre a célra közsegélyt vegyenek igénybe, mert közérdeket szolgálnak. Tudják és érzik ezt főhatóságaink is, ennek eredménye például, hogy a dunántúli ref. egyházkerület már 1902. évben 122/10. sz. határozatával a mezöföldi egyházmegye felterjesztésére elrendeli az adatgyűjtést, ezt az intézkedést 114 907. számú határozatával megújítja, 115/908. számú határozatával megsürgeti, míg végre ezen ügy intézésével megbízott Peti Lőrinc egyházkerületi aljegyző úr megteszi javaslatát az 1909. évi őszi egyházkerületi közgyűlésen 238. számú jegyzőkönyvi pont alatt, amelyhez mellékletül terjedelmes „Táblázatos kimutatás“-! is készített. Hét esztendő kellett ahhoz, hogy a fontos és sürgős ügyben javaslatot lehetett tenni. Ha így halad tovább is, Isten a megmondhatója, hány esztendő telik még el, míg a javaslatból határozat lesz és megkezdhetjük a szórványokban a vallás-oktatást s ezzel együtt a hívek lelkigondozását. Hány kitérés és reverzális keserítik meg addig a lelkipásztorokat és szaporítják az „Egyházi Adattár“ és statisztika „hátrány“- és veszteség-rovatát. Nem kifogásoljuk, sőt helyeseljük, ha egyházunk külföldre szakadt véreinkről gondoskodni törekszik, szent célt, magasztos missziót teljesít azzal, de kétszeres kötelessége akkor, hogy az itthon levőkről is gondoskodjék, és megtartsa azokat, akik még egészen el nem vesztek. Nem szabad szűkkeblűnek lenni akkor, amikor arról van szó, hogy 30.000 szétszórtan élő hitsorsosunkat és ezeknek 4000 tanköteles gyermekét kell és lehet megtartani egyházunk kötelékében és nevelni nem csak névleges, de valóságos reformátusoknak, akik majdan tudni és érezni fogják kötelességüket a dajkáló és gondozó anyaszentegyház iránt. Ennél fontosabb és égetőbb kérdése anyaszentegvházunknak nem igen van, éppen azért félre kell tenni azt az eddig alkalmazott kényelmes elvet, mellyel hatóságaink egyházmegyétől konventig el szokták utasítani a hozzá folyamodókat, t. i. „e célra nincs fedezet . . .“ Ha kerül egyebekre, horvátországi és amerikai missziókra, reprezentációkra, minden lépésért napidíjra, felemelt fizetésekre, amelyeknek jó része nincs arányban az érette tett szolgálattal, jutni kell erre a célra is. — Folytatása következik. — Egységes állami tanítóképzés* A „Magyar Tanítók Országos Szövetsége“ közelebb (augusztus 25.-én) tartott közgyűlésén foglalkozott a tanítók és tanítónők képzésével. Simkó Endre igazgatósági tag, soproni tanítóképzőintézeti tanár, azon az állásponton állt, hogy bár a tanítóképzés első sorban az állam joga és kötelessége, de a törvényes követelmények szigorú megtartása mellett hitfelekezetek, községek, társulatok, sőt egyesek is tarthatnak fenn ilynemű intézeteket. A tanítóképzés és képesítés országos érdek: azért a tanító-Tankönyvek Kis Tivadarnál rajz- és Írószerek kaphatók Pápán, Fó-n. 31. Iskolakönjvek saját könyvkötészetemben olcsón és gyorsan köttetnek !
