Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-07 / 32. szám
256. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. nak klasszikus fejezetében, az 53. részben ugyan úgy szól róla, hogy ennek nyomán felületes gondolkodással Jézust csakugyan ilyen nőiesnek, lemondónak képzelhetnénk. Azonban az említett rész, habár materiális jellemzéssel az Idvezítö messiási munkáját és hivatását mutatja be és Kálvin szerint vonatkozik az Ő „királyságára, mint amelynek az emberek szemeiben semmi szépsége, dicsősége és gyönyörűsége nincsen“. Milyen lehetett Ö? Arckifejezése milyen hatást keltett tanítványaiban, követőiben és ellenségeiben? Nehezen tudjuk testi szemeinkkel magunk elé képzelni, csak az evangéliumok elbeszélései révén alkothatunk magunknak némi fogalmat róla. Eszerint pedig inkább az új-kori festők amaz eljárását vagyunk kénytelenek elfogadni s helyesnek tartani, mely szerint Jézusnak egész egyéniségéről testi és lelki erő, hatalom és bölcseség, emellett minden áldozatra kész, véghetetlen nagy és komoly szeretet sugárzott. Erős, kitartó és edzett férfiúnak kellett lennie. Az a sok testi fáradság, a sok gyaloglás, melyet tanításai közben tanítványaival együtt tett, s már maga azon tény, hogy midőn fáradságos napi munkája után tanítványai elszenderültek, Ö még akkor is az álom helyett az imádkozásban keresett lelkének nyugalmat, erőteljes, testi alakot tételeznek fel, mely a názáreti egészséges, tiszta hegyi levegőben és az egészségre feltétlenül előnyös büntelen életmódban megedzödve, kimerülés és fáradság nélkül tűrte a keleti nap hőségét és az éj hűvösségét. Eustace és Conder angol theologusoknak a londoni vallásos iratokat terjesztő társulat kiadásában magyar nyelven is megjelent „Jézus élete“ erre vonatkozólag így szól: „A teljes büntelen élet, a folytonos közösség Istennel, a tökéletes testi és lelki egészség, a minden értelmi és erkölcsi tehetségek tökéletes egyensúlya, a páratlan szeretet kormánya és ihletése még a legközönségesebb arcnak is oly kifejezést kölcsönöztek, amelyen a lelki nagyság, jóság és kellem páratlan kifejezése ült. És ha mindezekhez hozzá adva, megfontoljuk, hogy Ő benne lakozott az Istenségnek egész teljessége testi képen, alig tévedünk, ha azt következtetjük, hogy arckifejezésének kiváló jellemvonásai voltak, a fenség és értelem, melyek megtestesítésében a festők leginkább tévedtek, a tekintet, mely áthatott az emberek lelkén és az örökkévalóság felé irányult, a több, mint királyi tekintély kisugárzása, melynek természetes hatása eredményezte, hogy mindazok, akik hozzája közelednek, előtte leboroljanak s imádják Öt.“ — Ha a testi és lelki egészség a régi latin közmondás szerint viszonylagos fogalmak, mennyire ép, egészséges, erőteljes lehetett az Ö testi porhüvelye! Hát még az az isteni lélek, az az összehasonlíthatatlanul óriási szellem, mely testében lakozott! Ott élt a testi és lelki gyarlóságaiban végleg elzüllött zsidóság között, egyédül Ö lévén az eszményi, tiszta férfi, kinek fenséges, szeplőtlen jellemén a környezetét lépten-nyomon megejtő bűnök egyetlen foltot sem tudtak ejteni. Sőt síkra száll minden vétek és emberi gyarlóság ellen. Saját népének felfuvalkodott, önző, téves erkölcsi és istenképzetei, a gazdagok gőgje és fényűzése, a köznép fösvénysége, fajtalansága és civódó hajlama ellen. Nincs egyetlen megbízható barátja mennyei Atyján kívül, kire megnyugvással támaszkodhatnék. Könnyű nagy dolgokat alkotni, midőn ezeren és ezeren lelkesülnek az általunk hirdetett igazságért, de oly feltételek és viszonyok között, mint az Idvezítö, midőn nemcsak ellenségei támadnak ellene, hanem barátai is — meg nem értve Őt — magára hagyják, ki volna képes rajta kívül oly óriási horderejű munkát elvégezni? Mily megmérhetetlen nagyságú hatalom és erő nyilvánul az Ö mindvégig férfias önállóságában! A körülötte levő viszonyok soha egy pillanatra nem befolyásolták. Péter apostol kérve-kéri Öt, hogy kímélje magát a szenvedésektől és a borzalmas halál iszonyú kínjaitól. Ö pedig megfordulván, mondá Péternek: Távozz tőlem Sátán, hántásomra vagy nékem, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. (Máté 16 : 23.) Megrázóan fenségesek és erőteljesek egyes kijelentései is, melyekkel a bűn és gonoszság ellen megalkuvást nem ismerő harcot hirdet. Mint cikázó villám és eget-földet rázó mennydörgés hangzik el ajkairól a képmutató farizeusokkal szemben a nyolcszor ismételt jajkiáltás. Messiási működését e szavakkal jellemzi: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem volna, hogy békességet bocsássák e földre : nem azért jöttem,
