Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-31 / 31. szám
250. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. Amint azt Wernle professzor helyesen megjegyzi, a különféle államok evangélikusainak története akkoriban egész más, mint az újabb időben ; ahol egy tag szenvedett, ott valóban az egész közösség együtt szenvedett, vagy kellett együtt szenvednie, amidőn Kálvinra került a sor. Kálvint még a következők jellemzik : Először is úgy tekintette magát, mint aki elismeri az augsburgi eonfessiót. Regeneburgban a katholikusok csupán csak az augsburgi confessió híveivel óhajtottak tárgyalni. Kálvin habozás nélkül aláírta ezt, „szívesen és örömmel“, amint ezt később elismerte. Pedig az augsburgi confessió (1540.), az evangélikus hitrendszer túlságos tág körével, amint azt alkotója : Melanohton és az ő barátai értették és követték is, egészen ellentmondott az ő kívánságának és törekvésének. „Ama hitvallási iratban, amelyet minden hivő olyan nagyra becsül, nincs egyetlen szócska sem, amely a mi tanításunknak ellene mondana. És ha egyik-másik kifejezése ellen mégis kétség merül fel — jegyzi meg mintegy helyreigazításúl —, úgy nincs hivatottabb döntő biró, mint maga a szerző, aki jámborsága és tanultsága miatt olyan kiváló tiszteletben áll. Hozzá fordultam én és az ő válaszából a legvilágosabban kitűnt, hogy mi tökéletesen egyetértünk.“ Másodszor, igen fájt neki, hogy az úri szent vacsora, amelynek pedig az első összekötő kapocsnak kellene lenni a keresztyének közt, valósággal Páris almája lesz, amely minden közösséget megsemmisít. Annyival is inkább fájt neki a dolog, hogy a viszálykodó pártok, dacára a formulázás különféleségéuek, mégis egyek a hitvallásban: hogy t. i., amidőn hivő lélekkel élvezzük a sakramentomot, az Úr teste és vérének valóban részeseivé leszünk. A „hogyan“ kérdésére a legelső sorban nem is volna szükség. — Folytatása következik. — Amerikai levéL ni. rész. — Irta : Kuthy Zoltán, new-yorkí ref. lelkész, a magyarországi ref. egyház amerikai esperese. Nem hallani a kerekek csatogását ; nines munkára hivó fütyülés kora reggel ; nem állanak az ajtóban társzekerek, hogy a gyártmányt elszállítsák; nincsen füst s mégis gyárépületek azok a hatalmas paloták, amelyeket Amerikában s különösen New-Yorkban minden utcában láthatunk. Azok, akik benne dolgoznak, majdnem valamennyien 14 éven alóliak. Nem tartoznak munkás-szövetséghez és nem is sztrájkolnak. Minden reggel 9 órakor mennek a munkába s délután 3 órakor már a munkát abba hagyják. A gyárak üzeme abból áll, hogy azt a nyers anyagot, amelyet Európa, Ázsia és Afrika összes nemzetei kis darabokban Amerikába küldenek, finomított, teljesen kidolgozott amerikai gyártmánnyá alakítsák át. E gyárak — az amerikai elemi iskolák. Hét esztendőre van szükség, míg teljesen fel lehet dolgozni egy-egy kicsi kis darab anyagot, de amikor készen van, azzá válik, amit pénzért sem lehet megvenni : művelt amerikai polgárrá. Ha kinyitják előttünk e gyárak ajtajait, talán méltatlankodva mondanánk, hogy hiszen nem gyárépületben vagyunk, hanem egy amerikai nyilvános elemi iskolában (Public School). De egy cseppet sem lehetünk zavarban. Ismerek New-Yorkban, a lakásomhoz közel olyan elemi iskolát, amelyben kezdetben huszonhárom különféle nemzetiségű gyermek tanul és amire kikerülnek az iskolából, valamennyien egy nyelven beszélnek : angolul s valamennyien egy zászlóra esküsznek : a csillagos amerikai lobogóra. Fiuk és leányok Németországból, Olaszországból, Schweizból, Egyptomból, Németországból, Spanyolországból, Lengyelországból, Ausztriából, Chinából, Szerbiából, Skótországból, Romániából, Magyarországból, Írországból, Angliából, Venezuelából, Nyugat- Indiából, Braziliából, Canadából és még más öt országrészből találhatók ebben az egy iskolában. Mikor az iskola ajtajához érnek, csak az anyanyelvűket értik. Mikor elhagyják az iskolát, nemcsak angolul tudnak irni és beszélni, s nemcsak általános nagy műveltségre tesznek szert, hanem a mi mindennél több, kimondhatlan mély, szinte áhítatos hazafias érzés plántálódik be kicsiny sziveikbe s Amerikát oda nem adnák az egész világért. Az Egyesült Államokon kívül nincsen ország, amely ily iskolát tudna produkálni s a cosmopolita New- Yorkon kívül nincs a világon több oly város, amelynek az iskoláiban a tanulók eme polyglott vegvüléke feltalálható lenne. Ezek az iskolák tehát valóságos gyárak, amelyek „amerikai polgár“-okát termeink, a szó teljes és igazi Ji lí J • | 1 I Szervet Mihály harminc levele Kálvin Jánoshoz, /VIOM IP Ptll ÍTIPP’ » a genfiek prédikátorához. Fordította: Veress * f ^ ^ * Jenő. Ára 1 korona 40 fillér. — Kálvin János: A tridenti zsinat határozatainak cáfolata. Fordította: Rábold Gusztáv. Ára 2 korona 40 fillér. Kapható: Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápán, Fő-utca 21. sz. a. Református egyház-irodalmi munkák állandó nagy raktára. Telefon: 9. szám.
