Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-31 / 31. szám

31. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 251. oldal. jelentésében. A bevándorolt szülők szinte égnek a vágytól, hogy gyermekeiket itt iskoláztassák. Ok ugyanis nem tudnak, vagy csak nagyon keveset, angolul s a szülők az angol nyelvet a gyermekeiktől akarják elsajátítani. A gyermekek minden reggel, mikor a tanítás kezdetét veszi, amerikai nemzeti dalokat énekelnek és ugyan­ekkor van a „flag salute“, vagyis minden reggel meg kell hajtaniok magukat az amerikai zászló előtt és annak szalutálnak. Csak abban az egy, előbb említett iskolákban, minden hét évben 500 idegen nemzetiségű gyermek alakul át gondolkozásban, érzésben és éselek­­vésben — amerikaivá, akik mély és örökös áhítattal csüngnek a csillagsávos amerikai zászlón. Ha kérdezzük őket, ez a válaszuk • — „Igen, az én szüleim Ausztriából, vagy Orosz­országból, vagy Magyarországból jöttek, de én amerikai vagyok !“ Magyar nemzeti szempontból kétségbe kellene esnünk, ha nem lennének a magyarságnak világító tornyai Amerikában. Ezek — az egyházak, különösképpen a magyarországi református egyház amerikai egyház­­községei, amelyek leginkább a népesebb magyarlakta telepeken vannak szervezve. Amerikában kiválóan nemzetnevelő hatása van a magyar református egyháznak. T. i. a magyarországi egyházhoz tartozó egyháznak, amely ébrentartja a ki­vándorló szülők és gyermekek lelkében a szülőföldhöz való vonzódást, nem úgy, mint a presbiteriánusok, akik abban találják örömüket, ha szidhatják és gyaláz­­hatják a szerintük „koldus“ Magyarországot. Nemzetnevelő hatása van az egyházainkkal kapcso­latos mindenféle intézménynek, ifjúsági-, betegsegélyző- Ó8 társalgó egyleteinknek, sőt még azoknak az össze­jöveteleknek, ünnepélyeknek és világi mulatságoknak is, amelyeket néha-néha egyházi célokra rendezünk. Iskoláink is vannak. Ezek azonban nem minden­napi nyilvános, hanem csak szombat-vasárnapi és nyári szünidei-, továbbá vasárnapi iskolák. De ez az idő is elég arra, hogy gyermekeink általános magyar ismeretre tegyenek szert; hogy megismerjék hitvallásunkat, meg­tanulják a főbb és szokottabb énekeinket, megtanulja­nak Írni, olvasni magyarul és a mi fő: a hazafias érzésük úgy alakuljon, hogy ne szégyeljék, hanem legyenek büszkék arra, hogy — magyarok. Emlékezem, hogy a vasárnapi iskolámban nem egy elamerikaiasodott gyermek volt olyan, akivel hetekig kellett foglalkoznom csak azért, hogy helyesen tudja kimondani a konfirmációs káté egyes kifejezéseit. Az volna az ideális állapot, ha minden egyház­­községünkben egy tevékeny, a munkától vissza nem rettenő, szorgalmas káulortanítónk működhetnék ; akit nem az arany csillogása és a dollár szerelme csalogatna át az Óceánon, hanem a hivatásának mélységes szere­­tete. Csalódott embereknek nem lehet kedvök a munkára s munkájuknak sem lehet meg a kívánt gyümölcse. Mert ha látja, hogy nem mind arany, ami fénylik, Amerikában sem, munka helyett búnak ereszti a fejét s alig várja, hogy Magyarországba visszahivattassék. Nem is egy-két próba-évig, hanem legalább is három­négy évig kellene minden tanítónak egy amerikai magyar egyházközségben működnie. Hihetetlen ered­ményt lehetne elérni gyermekeink vallásos és nemzeti nevelése körül. Néhány egyházközségünk iskolájában egy-két évig kísérleteztünk ugyan, de nem a leg nagyobb eredménnyel. Némely okokon kívül az ered­ménytelenség legnagyobb oka az is volt, hogy nincse­nek megfelelő iskolatermeink és angol tanítónk sincsen. Az amerikai iskolák pedig valóságos paloták, a modern kor minden kigondolható kényelmével berendezve, sőt az amerikai iskolának már a külső képe is magával ragadja a gyermek lelkét. S angolul »muszáj“ tanítani még a mi magyar iskoláinkban is. Iskola-ügyünk gyökeres és sürgős átalakításra vár tehát Amerikában, ügy tudom, hogy a konventi elnök­­ség épp most foglalkozik ezzel a nagyfontosságu dolog­gal. Remélhető, hogy az eddigi kísérletezés után ez az ügy valamiképpen a legjobb mederbe fog terelődni. Ha ez sikerül, úgy a magyarországi református egyház kétszeres örömmel állapíthatja meg, hogy Amerikában nem munkálkodott, aminthogy most sem munkálkodik hiába ! Külföldi szemle* Irta: Szűcs József, az alsóörsí református egyházközség lelkésze. (Szociáldemokrácia és vallás.) Londonnak egyik leg- ben. Nyolc napig minden este vallásos összejöveteleket szegényebb és legsűrűbben lakott városrészében május tartottak a munkás-osztály vezetői, s több mint ezer elején vallásos „munkások hete“ volt a szó szoros érteimé- | főnyi munkássereg előtt fejtegették, hogy mi jelentő-Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divat­cikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálási

Next

/
Oldalképek
Tartalom