Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-17 / 29. szám

232. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. A világi hatóság vagy az állam a maga követeléseivel még könnyebben boldogul. Bár megjegyzendő, hogy a törvény még azok ki­­elégíthetése végett sem enged végrehajtást vezetni a törvényben felsorolt ingóságok ellen. Ha nem hajthatja be az adót, hivatalosan reá táblázza az ingatlanokra. S mikor már több, akkor a kényszerűség ereje, vagy a menekülni nem­tudás kifizetteti a hátralékossal a tartozást. Az egyházi hatóságot azonban a fentiekben gyökeredző bizonyos félelmen kívül a tartozás­nak az ingatlanokra való reá tábláztatásánál szokásos hosszadalmasabb eljárás is vissza­riasztja. így hát ott vagyunk, ahol voltunk. És így aztán megeshetik, hogy pld. egy 2000 koronás évi budgettel dolgozó református gyülekezet, melynek kasszájába az említett összeg fele­részben az egyházi adóteher-csökkentési állam­segély-alapból, másik fele a hivek zsebéből folyandó be, a csőd szélére jut rövidesen, mert a hivek buzgóságának forrásait a novella oly erősen bedugaszolja, hogy azt a dugót sem predikálásod a hiv sáfárról vagy a talentumokról, sem a presbiteri avagy közgyűlésen való agitálásod és érvelésed vagy buzdításod ki nem pattantja. Unisono azt felelik, minek fizessünk, ha nem muszáj. Álljon fenn az egyház, ahogy tud. Igen helyes lenne, ha a konvent oda hatna, hogy amint e törvény, tudniillik az 1908 : XLI. törvénycikk kiegészítője a régebbi végrehajtási eljárásról szóló törvény, t. i. az 1881 : CX. törvénycikknek, úgy alkottatnék törvényhozási utón egy másik novella, lényegileg csak a2on tartalommal, hogy az idézett törvénycikk keretébe csak a magánjogi követelések tartoznak, illetve ezek vétetnek ki, a végrehajtási eljárás alól, míg a közterhek, köztartozások, melyek vala­kire törvényesen kirovatnak, nem. így nem jönne ellenkezésbe az egyházi törvény a világi­val. Addig azonban, míg ez evidens baj orvosolva nem lesz, mint Benedek Sándor kir. közigazgatási biró — egyházunk buzgó hive — a Protestáns Egyház és Iskola cimü lap egyik folyó évi számában Írja, sokat fognak vitatkozni egyházi hatóságaink e kérdés felett. De szerintem minden vita hiába való. Mert tényekkel, törvény­nyel állunk szemben. Amit más nem szanálhat, mint törvényes intézkedés. Azért hát: „Videant consules, ne quid ecclesia detrimenti capiat!“ Jóka, 1910 július 10. Üdvös eredmények* Irta: Szűcs József, az alsóörsí A római Borromüus-enciklika miatt támadt nagy mozgalom nem szalmaláng volt. Még tart, erősbödik és üdvös eredményeket hoz létre a német protestáns világban. Megemlékeztünk az evangélikus szövetség erőteljes, komoly feleletéről, a német evangélikus egyházak választ­mányának határozott, visszautasító nyilatkozatáról. Az evangélikus szövetség még egy újabb nyilatkozatot is bocsátót ki, melyben a Vatikán helyreigazító és vissza­vonó intézkedéseit éppen nem tekinti megfelelő elégtétel­nek a német reformációval és nemzettel szemben. Mert a pápának ilyes nyilatkozata : „sajnálattal értesültem erről a mozgalomról“, még nem biztosíték arra nézve, hogy „távol állott tőle Németország nem-katholikus népének és fejedelmeinek megsértése“. A közzé tett sértések miatt kellett volna sajnálkoznia és nem a nyomuk­ban támadt mozgalom miatt. Ám az eset csak egy hat­hatós lecke és intés: nem kell Németországban elő­mozdítani az ultramontán törekvéseket, mert befészkeli magát az az irányzat, mely a polgárok békéjét bár­református egyházközség lelkésze. mikor feldúlni képes, mely ellen hathatósan védekezni parancsol ez az újabb eset is. A ritka egyértelmű állásfoglalásban különben legelső volt Poroszország, Bajorország, Braunschweig, Szász­ország, továbbá Baden, Württemberg, Hessen sem maradt emezek mögött. A katholikus szász király pedig levelet intézett a pápához, s egyenes és határozott viselkedése folytán mindenütt, ahol csak teheti, hódo­lattal veszi Őt körűi a drezdai lakosság. A német protestánsok szövetsége is így válaszol a többek közt: „Míg a centrum párt a türelmet Írja zászlajára, a római szék gyalázza a múltat, melyből az egész protestáns művelt világ eredetét vette, mely­nek áldásaiban a katholikus népek is részesülnek, piszkolja a német népet, melynek kebelében a kath. egyház oly jogokat és szabadságot élvez, mint más országban talán sehol.“ Számtalan városi és vidéki egyházközség tart és tart tiltakozó gyűléseket. Kisebb-nagyobb egyházi köz­gyűlések bocsátották és bocsátják ki nyilatkozataikat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom