Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-03 / 27. szám
27. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 211. oldal. viselésbe vetett bizalmán, előre örültem, mennyire hathatok majd pünkösdi beszédemmel a hálatelt szívekre, s bizonyára mily szép számmal élnek majd az úrvacsorával! Hiszen az egész bűnbánati héten zúgolódást, békételenkedést, káromlást nem hallott az ember, bizonyára minden embert betölt majd a Szentlélek. Ünnepi várakozásomban csalódtam. Pünkösd előtti pénteken este duhaj korteshad lepte el községemet és ott részégeskedett, dorbézolt felváltva öt községemben, a jelölttel élén, Pünkösd szombatjának estéjéig, A hálás nép megvadult a „parasztot“ az urak, tisztviselők és a nyugdíj ellen lázító beszédtől. A Justh párti jelölt —, aki típusa a kikeresztelkedett zsidóból fajmagyarrá vedlett, osztályelleni izgatásból élő pesti fiskálisoknak, — elhallgatva mindazt, ami reá nézve káros volna, többek közt az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtását, lázított minden ellen, ami az állami rendet biztosítja. A nép felbőszült, oda lett a bűnbánati hét* nek csendje, békéje és piros Pünkösdnek hajnalára a korcsmák mámoros, megzavart lelkű embereket ontottak ki magukból az utcára. Másnap azután alig néhány férfiú lézengett az úrasztala körűi! Hiába tündökölt Istennek áldott napja, hiába volt a gyönyörű virulás, meg lön rontva az ünnep, az Áhítat és Béke! Pünkösd szombatján egyik községemben istenitiszteletet tartottam. A régi időben óriási jégverés dúlt ezen község határában és ezt a napot kegyelettel tartotta meg a nép évről-évre istenitisztelettel. Daoára, hogy ezen körülményt a községbiró tudatta a jelölttel, az mégis az istenitisztelet tartama alatt berobogott a községbe, én pedig tanítómmal s az elöljárósággal ősi szokás szerint a kurátor házánál ebédeltem, csendesen beszélgetvén az egyház és község ügyeiről. A jelölt, aki bizonyára azt várta, hogy hivatalosan, testületileg, mintegy processzióval az istenitiszteletről egyenesen az Ő TISZTELETÉRE a korosraaház udvarára vonulunk, távollétünk miatt a kezükben még zsoltárjukat tartogató hivek előtt a választók „férgeseinek“ jelentett ki és minősített bennünket. Hát nincs már ezekben a mandátumra törtető intelligens (?) urakban egy szikrányi vallás iránti tisztelet, egy csöpnyi tapintat, hanem csak ünneprontásra való igyekezet? Hát minden szabadon megy már itt, kezdve a lélekvásárlástól a korcsma-udvari nyilt lázadásig?! Okuláeúl megjegyzem, hogy ezen jelölt mellé csatlakozott a kerület valamennyi plébánosa és a kálvinista nép megy utánnuk jó részben, mert hát „eéljen az 48“, de csak 20 koronánál kezdődő napidíj esetében. Plébánosok a Justh-párt mellett és 48-as szélső radikális eszmék szolgálatában, ki hitte volna ezt ezelőtt csak félévvel is ? (Mekkora őszinteség lehet ebben ?! Szerk.) Igazán úgy látszik, hogy midőn földünk az üstökösön keresztül robogott, csóvájának érintésére farkasokból bárányok, csuhásokból vörös szociálisták és a vizekből borok levének ! •jí »í» íj* A ORLE közgyűlésére mindig úgy készülődünk, mint egy szép ünnepnapra. Összejövünk messze vidékről, örvendünk egymásnak, megteljesedünk Szentlélekkel. Óvakodjunk ezen szép ünnepnek a megrontásától ! Megdöbbenéssel vesszük észre több paptársammal, hogy ezen egyesületbe a politika kezd befuródni, A tél végén kihallgatás Khuen-Hédervárynál, a tavaszon már Jnsthpárti szimpátiák ! Tudtunkkal a református papság még eddig semmi együttes állásfoglalásra nem vállalkozott a választójog kérdésében ; a ORLE pedig, amely kellene, hogy a református papok egységes érzületét fejezze ki: az általános, titkos választói jog mellett nyíltan lándzsát tör. Holott papságunknak tylnyomó Villámgyorsan felfedezték: Mi bánt'? . . . És pótolni kezdték a nagy Hiányt . . . Ölbe vettek . . . Simogatták Arcom, Hogy szűnjék meg szivemmel A harcom. Szelíd szavuk . . . ajkuk édes Csókja, Szivemet a bútól meg is Óvta. Csodás módon összenőtt a Lelkünk, ‘ Rövid időn, jó barátok Lettünk! . . . És ez, nemcsak velem ment így Végbe . . . Volt ilyenben mindnyájunknak Része. ők oktattak, ők neveltek Minket, Tőlük nyertük a sok lelki Kincset. Méltók tehát, százszor méltók Rája, Hogy azt mondja ma mindnyájunk Szája : Pályánk vezér-csillagai: Nénik, Háláinkra számíthattok Végig! . . . Mert hogy Pápán oklevelet Nyerjünk : Ezért együtt küzdöttetek Velünk . . . A szivünkből ki nem alvó Hála, Legyen érte . . . megérdemelt Pálma! . . . Magyaregres, 1910. évi május hó 5.-én. Jávory Nándor, református lelkész.
