Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-24 / 17. szám
17. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 141. oldal. lelkipásztor 25-éves magasztos működését. Áldását kérte a királyra, a hazára, az ünnepekre és a község minden lakójára. Miklós Géza székesfehérvári lelkész magas szárnyalású beszéde mély hatást tett úgy az ünnepekre, mint az egész közönségre. Majd Kallós Béla tanító átnyújtotta az ünnepeknek az egyház tagjai ajándékát egy gyönyörű kötésű bibliát, egy szép beszéd kíséretében. Utána Kuta8sy Ferenc meghatottságtól remegő hangon mondott köszönetét. Szerényen el akarta magáról hárítani felsorolt érdemeit. A munka — úgy mond — mindenkinek kötelessége, azért nem érdemel jutalmat. Arányául, ezüstöm nincsen, de amim van, azt adok, oda adom a szereteteraet és munkásságomat, amig az Isten erőt és egészséget ad. Kéri az Istent, hogy sok olyan tanítót adjon az embereknek, mint Kallós Béla, aki vallásra, bölcsességre és hazaszeretetre tanítja a fiatalságot. A templomból a vendégsereg az ünnepelt vendégszerető házához vonult. Csak hamar megérkezett Andráskovits József, az ottani uradalom intézője néhány községi elöljáróval és meghívta Kutassyt, a községi elöljáróság által a községházában tartandó diszgyülésre. Az ünnepelt az egész közönség kíséretében a községházára ment, ahol Tóth János községi biró rövid szavakkal nyitotta meg a gyűlést. Majd Perl Jenő községi jegyző igen meleg, elismerő szavakkal méltatta az ünnepelt érdemeit. A község képviselőtestülete — úgy mond — folyó évi március hó 17. én tartott közgyűlése alkalmával, Tóth János községi biró indítványára egyhangúlag elhatározta azt, hogy mai napot, amidőn nagy tiszteletű úr lelkészi működésének húszon ötödik évfordulója van, Tácz község képviselőtestülete is megünnepli . . . stb. A nagyhatású beszéd után az egész közönség elénekelte a Himnust. Délután 1 órakor 300 terítékes bankett volt 'az elemi iskola egyik termében. A felköszöntők során Sziics Dezső csajági esperes-lelkész sikerült humoros toasztot mondott. Utána Bakó Imre városhidvégi lelkész mondott lelkes köszöntőt, kiemelve azt a szép egyetértést, ami a táozi lakosság különböző vallásfelekezetei között fenn áll, amiben a vezetőségnek van a legnagyobb érdeme és azért poharát a jegyző és a képviselőtestület egészségére ürítette. Szabó Kálmán soponyai lelkész az ünnepeltre, dr. Kenessey Gyula az ünnepeltre és a hölgyekre, Tóth Károly polgárdi lelkész és Segesdy Miklós balatonfüredi esperes-lelkész az ünepeltre, mig Miklós Géza székesfehérvári lelkész gróf Zichy János gazdatisztjére: Andráskovics Józsefre mondott köszöntőt, mint akinek az ünnep rendezésében legnagyobb része volt. Itt említjük meg, hogy az ünnep sikerén első sorban Andráskovics József uradalmi intéző, Perl Jenő községi jegyző és Kallós Béla tanító munkálkodtak. Ebéd közben érkezett meg Zichy János kultuszminiszternek az ünnepelthez intézett levele. A levél tartalma a következő : Nagytiszteletü Uram ! Kérem, fogadja lelkipásztori jubileumára szívből fakadt őszinte jókivánataimat. Adja Isten, hogy még hosszú ideig friss egészségben tölthesse be nemes tisztét és vezethesse az igazi keresztyéni szeretet szellemében a reá bizot nyájat, hozzám is oly közel álló táczi híveit ezek valódi lelki épülésére. Kérem, fogadja ismételten is gratulációmat, igaz tisztelettel Budapest, 1910 április 2.-án Zichy János. Felolvasták ezenkívül Antal Gábor dunántúli ref. püspök és Németh István dunántúli ref egyházkerületi főjegyző üdvözlő levelét is. A banket olyan kitűnő hangulatban folyt le, hogy annak végeztével a fiatalság táncra perdült. Este a község lakossága fáklyásmenetet rendezett a jubiláló lelkésznek. A fáklyások Andráskovios József vezetésével a papiak elé vonultak, ahol ismételten Andráskovics üdvözölte Kutassyt a község lakossága nevében. Az egyháznak az államtól való elválasztása Básel város-kantonban. Irta : Székely István. I. Március 5.-én és 6.-án Bázel város-kanton polgársága 7413 szavazattal 1036 ellenében elfogadta a kormányzótanácsnak (minisztérium) az egyháznak az államtól való elválasztására vonatkozó javaslatát, amelyet a nagytanács törvényjavaslat gyanánt terjesztett a népgyülés elé. (Meg kell jegyeznem, — amint külömben ez majd a oikk folyamán kitűnik —, hogy ez az elválasztás koránt sem olyan súlyos az egyházra nézve, mint pld. a franciaországi volt; sőt a református egyház felfogása szerint ennél kedvezőbben soha sem történhetett volna meg.) Ez a törvényjavaslat az 1889. évi december hó 2-iki alkotmány részleges, vagyis a 19. §. átdolgozását illette, amely azon egyházak kiadásainak államilag való fedezésére vonatkozott, amely egyházak az államtól kapták demokratikus szervezetüket. Ezen egyházak, a református és az úgynevezett keresztyén katholikus egyház, aztán az alkotmány értelmében meg is kapták a maguk évi segélyét az államtól; amely példáúl 1905. évben a református egyházra nézve 218.000 frankot, a keresztyén katholikus egyházra nézve pedig 22.000 frankot jelentett. A római katholikus egyház, mint amelynek a szervezete a „modern“ államéval ellenkezik, az alkotmány érteimé
