Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-24 / 17. szám
142. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. ben nem részesült, mert nem részesülhetett segélyben. A ref. egyháznak az állam által való segélyeztetése eredetileg már az 1840-es években kezdődött, amikor is az állam átvéve az egyház vagyonát, ennek a jövedelmét egyházi és iskolai szükségletek fedezésére fordította. A „ Kulturkampf“ után a református egyház mellett a római katholikus egyházból kivált keresztyén katholikus egyházat is segélyezte az ‘állam. Természetesen nem a református egyházi vagyonból, hanem állami jövedelemből. Ez az eljárás — amint később kitűnik —■ hiba volt az állam részéről, méltánytalánság a római katholikus egyház iránt, bár az alkotmányban gyökerezett. Akartak is e hibás állapoton sokféle képpen javítani ; de a tanácskozások eredménye az lett, hogy az állam csak általa szervezett egyházat segélyez. S mivel a római katholikus egyház kijelentette, hogy az állami szervezésnek nem veti, mert nem vetheti magát alá, hanem önálló gyülekezet akar maradni: nem is kapott mindez ideig egyéb segélyt az államtól, mint egy templomnak az ingyenes használatát. Mikor 1889. évben az alkotmányt átdolgozták, minden a régiben maradt. II. 1906. évben a római katholikus egyház elnöke kérvényt adott be az egyháznak évi 40.000 frankkal való segélyezése tárgyában. Ezen, a korábbi kijelentésével ellentétben levő kérését azzal indokolta meg a római katholikus egyház, hogy azóta tagjainak száma megháromszorozódott (bevándorlás folytán), ügy, hogy most 37.000 tagja van, akiknek gondozása üj erők beállítását, új kiadások fedezését teszi szükségessé. A hivek szegénységük miatt nem tudnak a kiadások fedezésére elégséges adót fizetni. Szükségessé teszi a kérésnek a megadását az állam érdeke és a méltányosság is. Hogy t. i. egyfelől jó lelki gondozásban részesíthesse az egyház a római katholikus állampolgárokat, másfelől méltánytalan az, hogy római katholikus alatt valók hozzájáruljanak az adójukkal másvallású keresztyén egyházak segélyezéséhez, míg a római katholikus egyház nem részesül ebben az áldásban. A kormányzó-tanács a kérésre azt válaszolta, hogy — mivel a római katholikus egyház maga jelentette ki, hogy önálló, független akar maradni, hogy segély fejében nem hajlandó lemondani a vallásáról — az alkotmány világos rendelkezése szerint nem segélyezhető. A lehetőség azonban most sincs elzárva előtte : változtatni a helyzetén. A római katholikus állampolgárok nem kizárólag más egyházak segélyezésére fizetik az állami adójukat, hanem általános állami adóképpen, amiből az állam az általa szervezett egyházakat segélyezi. Sociáldemokrata oldalról pedig azt az indítványt adták be, hogy az egyházat az államtól teljesen el kell választani, mert az alkotmány 19. §-a nem felel meg az igazságnak és méltányosságnak. A kormányzó-tanács megígérte, hogy vizsgálat tárgyává teszi mind a két indítványt. S ezzel aztán megindult az a mozgalom, amelynek a végső mozzanata a március 5-iki és 6-iki népszavazás volt. Egész terjedelmében nem tudom, de a cikk keretei sem engedik meg, annak a nagyszabású munkának a rajzát adni, amelyet a kormányzó tanács 1906. év óta végzett e két indítvány megvizsgálása tárgyában. Mindig szilárdabbá lett az a felfogás, hogy a helyzeten csak az egyháznak az államtól való elválasztása segíthet, az egyházak egyszersmindenkori segélyezésével együtt. Hogy azonban ez megtörténhessék, meg kellett az alkotmány vonatkozó részét változtatni. Ebben a szellemben készített a kormányzó-tanács tervezetet, amelynek értelmében az egyház el lesz választva az államtól, de ennek a fennhatósága mégis biztosítva marad az egyházakkal szemben; s végül az egyházak segélyezve is lesznek. Ez a segélyezés a református egyházra nézve azon egyházi vagyon vissza adását jelenti, a melyet az állam egykor átvett a maga kezelésébe ; a többi egyházakra nézve pedig bizonyos, egyszersmindenkori segélyt. Ezt a tervezetet, amely a népszavazás folytán törvénnyé lett, a következő fordításban adom. III. 19. §. A kanton református és keresztijén katholikus egyházának nyilvánosság jogi személyisége van. Ügyeiket maguk intézik, alkotmányukhoz és általános határozataikhoz — kivéve a tisztán egyházi rendelkezéseket — szükségük van a kormányzó tanács jóváhagyására. Ez a jóváhagyás csak akkor adható meg, La az egyházi szervezet demokratikus alapon nyugszik, és különösen, ha a törvényhozó testület, az egyházi elöljárók éa a lelkészek választása a szavazatra jogosított tagok által történik; ha az illető egyház a kanton minden lakosát, ha csak határozottan ki nem lép, tagnak ismeri el ; és ha a kisebbség igényeinek megfelelő tér lesz biztosítva; és ha a szövetségi és kantom alkotmány rendelkezései és kivitele elé akadályt nem gördítenek. A református és keresztyén katholikus egyház maga kezeli a vagyonát a kormányzó-tanács ellenőrzése alatt. Jogosítva van egyházi adót szedni a tagjaitól. Adókivetéseit köteles a kormányzó tanács jóváhagyásának alávetni. Az állami jóváhagyás és felügyelet megadásának, feltételeinek, hatáskörének és formáinak a közebbi meghatározása állami törvény által történik a fenti határozatokon belül. 19. §. a) Minden más egyház a magánjog alapjain áll. A szövetségi és kantoni alkotmány határozatainak a joga fenn van tartva. 19. §. b) A nyilvános kórházakban, menhelyekben, fogházakban, árva- és javító-intézetekben teljesített lelkészi szolgálat díjazásán kivfíl sajátlagos egyházi célokat állami és községi vagyonból nem szabad támogatni.
