Dunántúli Protestáns Lap – 20. évfolyam – 1909.

VI. Könyvismertetés - Protestáns irodalom.

közalapi tőkekamat segélyt, amit az egyház iskolaépítésre kapott. 5000 koronát kért minimálisan s 3000 koro- át kapott. Becsületesen annyit kért csak, amennyire égetően szüksége volt, s azt sem kapta mog. Holott némely e;iy ház, amennyit kér, annyit kap. Pedig tán nincs is oly égető szüksége arra, mint volt Jókának és nincs is oly sok baja, mint Jókának. Mert ott a lelkésznek eló'bb adósságokat fizetni, pénztárt rendezni, egyházi teher­viselést igazságos alapra fektetni, írujd kérni, könyörögni, buzdítani, gyűjtögetni, takarítani, filléreket összehordani kellett, hogy létesülhessen e már tovább halaszthatatlan építkezés. Mely — úgy halljuk — valami 10.000 koronába került. Szép összeg, de elég szép és praktikus az épület is. Dicséri a tervezőt a a végrehajtót. Tudniillik, az egy­ház vezetőségét és Holzl József szempczi építőmestert. Az épületet különben a pozsonyi m. kir. államépítészeti hivatal is felülvizsgálatatta az egyház kérése folytán, s az is kifogástalannak találta. A vizsgálat és számfejtés összesen 50 koronába került külön, mit szintén az egyház pénztára fedezett. Maga az ünnepély lefolyása különben a következő­kép történt : Délelőtt 10 órakor alkalmi istenitisztelet volt a templomban, hol a szép számban össze jött hivek előtt, akik között kisebb mérvben más vallásúak is voltak, Boross Kálmán kamocsai református lelkész a Példa­beszéd 3: 13 —18. versei alapján igazán kedves egyházi beszédet tartott, mely mindeneknek épülésére szolgál­hatott s szolgált is bizonuyal. A templomból kijövet az egész hallgatóság a templom előtti térségen összegyűlve, a két vidéki s helyi lelkész vezetése alatt szép rendben, a külsőleg is feldíszített új iskolaépület elé vonult. A lelkészi kar előtt fehér ruhás leányok között a hel^i lelkész 7 éves kis leánya vitte virágokkal és nemzeti sziuű szalagokkal ékesített tálcán az új iskolai épület főbejárójának kulcsát, kitől azt ott Galambos László rétéi református lelkész átvévén, meg­kapó, talpra esett rövid beszéd kiséretében azt a helyi lelkésznek átnyújtotta. Ki arra Ján. jel. 19:5. verséből kiindulva, hasonló szellemű, rövid beszédkével válaszolva, az épületet az Atya, Fiú és Szentlélek egy Isten nevé­ben felnyitotta s felh'vta a közönséget a bevonulásra. Elhelyezkedés után mindenkit meglepett az iskola egyszerű, mindamellett szépen, Ízlésesen feldíszített volta, melynek végében felállított emelvényen a három lelkész helyet foglalván, jobbról az énekesek, balról az iskolás gyermekek, szemben a szép pzámú s be nem férő hallgatóság, kezdetét vette az ünnepélyes aktus. — A 37. dicséret eléneklése u'án Galambos László rétéi lelkész beszélt szépen és meggyőzően, szólva a tanítói hivatás nehézségeiről s az iskola fontosságáról. Buzgó könyörgés s áldás, végűi a Himnusz eléneklése zárta be az ünnepélyes cselekményt. Mefy után az új tanácsterembe vonult az egyházi elöljáróság s a hallgatóság érdeklődő része presbiteri díszgyülésre. Hol a helyi lelkész rövid, szívhez szóló szavai, buzdítása és köszönetnyilvánítása után az ünnepélyes nap emlékére megfelelő tartalmú, rövid, de azt kimerítő jegyzőkönyv vé fetett fel, melyet a jelenlevők kQzűl számosan aláirtak, Délután 1 órakor a helyi lelkész házánál szükebb­körű barátságos lakoma volt, hol ismét „mindenkinek szive vágyván jó beszédet mondani" azokban, s a kedves emlékű csevegésekben szintén nem volt hiány. Ugyanitt olvastatott fel a meg nem jelenhetett esperes írásbeli üdvözlete is, melyet mindenki kellő módon honorált. Délután 4 órakor az új iskolahelyiségben üunepélyes formában kezdetét vette a jótékouycélú táncvigalom, mely példás rendben a helyi lelkész személyes vezetése mellett reggeli 4 óráig tartott. A táncvigalmon — úgy halljuk — valami 46-80 K felülfizetés történt. Meg nem jelent kegyes adakozók pedig 56"— K-t küldtek. Nettó haszon a kegyes célra, tudniillik az iskola belső berendezésére valami 100' — K lett. * * * A kellemes nap emlékét csak egy lehangoló körül­mény zavarta bizonyos mérvben, tuduiillik a helyi lelkész kedves nejének betegsége, aki bár már akkor lábbadozó volt, mégis oly szívvel-lélekkel nem vehetett részt az egész napi ünnepségekben, mint amily buzgón arra készülgetett. De hát hiába, úgy van, hogy „az Ur utai, nem a mi utaink, gondolatai, nem a mi gondolataink". Mindamellett gondozó s irányító kezeinek nyomai, bárha tán nehezére esett is neki, mindenütt kitűntek, s hiányos­ság nem volt semmiben. És úgy véljük, mindenki jó hangulatban és emlékkel távozott, — épp úgy, mint e sorok irója. Ki a jókai szentegyháznak szívből kivánja, hogy vivát, crescat, floreat, időtlen időkig ! . . . Mátyusföldí. Protestáns irodalom. Magyar érmek. Meghatározta és leírta Borsos István, főgimnáziumi tanár. — Pápa, a főiskolai könyv­nyomda betűivel, 1909. — A pápai református főiskola éremgyüjteményének leirásából megjelent az első füzet 138 lapon. — Bevezetésül közli a tudós szerző az érern­gyüjtemény történetét; ennek végén így számol be ide vágó munkájáról : Mihelyt e gyűjtemény gondozását reám bizták, mindjárt föltett szándékom volt, hogy a sok érmet pontosan meghatározva s a sok helyről összegyűlt anyagot egységes magyar, római és külföldi érem­sorozatokba egyesítve, olyan gyűjteménnyé teszem, mely nemcsak érdekes látnivaló lesz azok számára, akik a főiskolai könyvtárat meglátogatják, hanem egyúttal hasznos szemléltető és taneszköz a történelem és klasszika filológia tanításánál. Mivel azonban első sor­ban a könyvtár rendezését kellett elvégeznem s azután is időm nagy részét a gyorsan fejlődő intézmény rend-

Next

/
Oldalképek
Tartalom