Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-28 / 48. szám
833 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 834 közalapi tőkekamat segélyt, amit az egyház iskolaépítésre kapott. 5000 koronát kért minimálisan s 3000 koronát kapott. Becsületesen annyit kért csak, amennyire égetően szüksége volt, s azt sem kapta mog. Holott némely egy ház, amennyit kér, annyit kap. Pedig tán nincs is oly égető szüksége arra, mint volt Jókának és nincs is oly sok baja, mint Jókának. Mert ott a lelkésznek előbb adósságokat fizetni, pénztárt rendezni, egyházi teherviselést igazságos alapra fektetni, majd kérni, könyörögni, buzdítani, gyűjtögetni, takarítani, filléreket összehordani kellett, hogy létesülhessen e már tovább halaszthatatlan építkezés. Mely — úgy halljuk — valami 10.000 koronába került. Szép összeg, de elég szép és praktikus az épület is. Dicséri a tervezőt 3 a végrehajtót. Tudniillik, az egyház vezetőségét és Holzl József szempczi építőmestert. Az épületet különbeu a pozsonyi m. kir. államépítészeti hivatal is felülvizsgáltatta az egyház kérése folytán, s az is kifogástalannak találta. A vizsgálat és számfejtés összesen 50 koronába került külön, mit szintén az egyház pénztára fedezett. Maga az ünnepély lefolyása különben a következőkép történt : Délelőtt 10 órakor alkalmi istenitisztelet volt a templomban, hol a szép számban össze jött hívek előtt, akik között kisebb mérvben más vallásuak is voltak, Boross Kálmán kamocsai református lelkész a Példabeszéd 3: 13 —18. versei alapján igazán kedves egyházi beszédet tartott, mely mindeneknek épülésére szolgálhatott s szolgált is bizonnyal. A templomból kijövet az egész hallgatóság a templom előtti térségen összegyűlve, a két vidéki s helyi lelkész vezetése alatt szép rendben, a külsőleg is feldíszített új iskolaépület elé vonult. A lelkészi kar előtt fehér ruhás leányok között a heljd lelkész 7 éves kis leánya vitte virágokkal és nemzeti színű szalagokkal ékesített tálcán az új iskolai épület főbejárójának kulcsát, kitől azt ott Galambos László rétéi református lelkész átvevén, megkapó, talpra esett rövid beszéd kíséretében azt a helyi lelkésznek átnyújtotta. Ki arra Ján. jel. 19:5. verséből kiindulva, hasonló szellemű, rövid beszédkével válaszolva, az épületet az Atya, Fiú és Szentlélek egy Isten nevében felnyitotta s felhívta a közönséget a bevonulásra. Elhelyezkedés után mindenkit meglepett az iskola egyszerű, mindamellett szépen, Ízlésesen feldíszített volta, Protestáns Magyar érmek. Meghatározta és leírta Borsos István, főgimnáziumi tanár. — Pápa, a főiskolai könyvnyomda betűivel, 1909. — A pápai református főiskola éremgyüjteményének leírásából megjelent az első füzet 138 lapon. — Bevezetésül közli a tudós szerző az éremgyűjtemény történetét; ennek végén így számol be ide vágó munkájáról : Mihelyt e gyűjtemény gondozását reám bizták, mindjárt föltett szándékom volt, hogy a sok érmet melynek végében felállított emelvényen a három lelkész helyet foglalván, jobbról az énekesek, balról az iskolás gyermekek, szemben a szép számú s be nem férő hallgatóság, kezdetét vette az ünnepélyes aktus. — A 37. dicséret eléneklése u"án Galambos László rétéi lelkész beszélt szépen és meggyőzően, szólva a tanítói hivatás nehézségeiről s az iskola fontosságáról. Buzgó könyörgés s áldás, végűi a Himnusz eléneklése zárta be az ünnepélyes cselekményt. Mely után az új tanácsterembe vonult az egyházi elöljáróság s a hallgatóság érdeklődő része presbiteri díszgyülésre. Hol a helyi lelkész rövid, szivhez szóló szavai, buzdítása és köszönetnyilvánítása után az ünnepélyes nap emlékére megfelelő tartalmú, rövid, de azt kimerítő jegyzőkönyv védetett fel, melyet a jelenlevők kpzűl számosán aláírtak, Délután 1 órakor a helyi lelkész házánál szükebbkörű barátságos lakoma volt, hol ismét „mindenkinek szive vágyván jó beszédet mondani“ azokban, s a kedves emlékű csevegésekben szintén nem volt hiány. Ugyanitt olvastatott fel a meg nem jelenhetett esperes Írásbeli üdvözlete is, melyet mindenki kellő módon honorált. Délután 4 órakor az új iskolahelyiségben ünnepélyes formában kezdetét vette a jótékouycélú tánc vigalom, mely példás rendben a helyi lelkész személyes vezetése mellett reggeli 4 óráig tartott. A táncvigalmon — úgy halljuk — valami 46'80 K felül fizetés történt. Meg nem jelent kegyes adakozók pedig 56'— K-t küldtek. Nettó haszon a kegyes célra, tudniillik az iskola belső berendezésére valami L00*— K lett. * * * A kellemes nap emlékét csak egy lehangoló körülmény zavarta bizonyos mérvben, tudniillik a helyi lelkész kedves nejének betegsége, aki bár már akkor lábbadozó volt, mégis oly szivvel-lélekkel nem vehetett részt az egész napi ünnepségekben, mint amily buzgón arra készülgetett. De hát hiába, úgy van, hogy „az Ur utai, nem a mi utaiuk, gondolatai, nem a mi gondolataink“. Mindamellett gondozó s irányító kezeinek nyomai, bárha tán nehezére esett is neki, mindenütt kitűntek, s hiányosság nem volt semmiben. És úgy véljük, mindenki jó hangulatban és emlékkel távozott, — épp úgy, mint e sorok írója. Ki a jókai szeutegyháznak szívből kívánja, hogy vivat, crescat, floreat, időtlen időkig ! . . . Mátyásföldi. irodalom. pontosan meghatározva s a sok helyről összegyűlt anyagot egységes magyar, római és külföldi éremsorozatokba egyesítve, olyan gyűjteménnyé teszem, mely nemcsak érdekes látnivaló lesz azok számára, akik a főiskolai könyvtárat meglátogatják, hanem egyúttal hasznos szemléltető és taneszköz a történelem és klasszika filológia tanításánál. Mivel azonban első sorban a könyvtár rendezését kellett elvégeznem s azután is időm nagy részét a gyorsan fejlődő intézmény rend-
