Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-10 / 2. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 21 22 más embert, de az akkor nem úgy ült ott, mint püspök, mint szuperintendens, mint rabbinus, hanem úgy ült ott, mint kinevezett vagy meg­választott pairje az országnak. Még egy példát említek meg; meglehet, hogy itt-ott visszatetszésre talál, de nem tehetek róla, ez meggyőződésem. Annyiszor említtetett már az egyházi javak elvétele; egy helyt elvet­ték, nem adtak helyébe semmit, más helyt elvet­ték és a, státus vállalta magára az egyház költ­ségeit. En ezt oly lépésnek tartom, mely nem vezet az én főcélom felé, hogy t. i. a státus csak annyiban avatkozzék az egyház dolgaiba, amennyire szükséges; ez oly lépés, amely ettől visszafelé vezet. Azt hiszem tehát, nem azt kell kimondani, hogy az egyházi javak elvétetnek, hanem meg kell külöraböztetni, hogy mik az egyház valóságos tulajdonai, és mik a státus tulajdonai a maga kulturális céljaira; és ha ez meg lesz külömböztetve és a status a magáét megtartja és használja a kultúrái célokra, a má­siknak elvételét azért is károsnak tartanám, mert a státusnak kellene födözni a kultusz költségeit, ami megint messze vezetne attól, amit akarok, még pedig visszafelé vezetne. (Folyt köv.) Balta Endre csetényi ref. lelkész. A dunántúli református lelt eszi hivataloknak. Annak a munkának, melyre az O. R. L. E. vál­lalkozott, egyik nem kicsinvlendő része a szociális te­vékenység, az a gazdasági munka, melyet a M. K. B. Sz. vállalt magára. E munka az az Archimedesi pont, melyből egyházi és társadalmi bajaink legnagyobbikát, a szegénységet meg lehet szüntetni. Ismeretes előttünk a háztartási kiadás fontossága, mely ha valami módon megtakarítással jár, mindenesetre nagy előny egy család életében; hiszen tudjuk azt, hogy a háztartás költségei a mai viszonyok között csaknem teljes jövedelmünket megemésztik, pedig még azonkívül ott van az adó, a gyermeknevelés, cselédtartás ; terhes gond mellett is teljes képtelenség azon jövedelemből, melyet egy kongruás pap élvez, mindent fedezni. Az a szegény kongruás pap kétszeresen szenved, mint ember és igehirdető, kinek biztatni, a reményt fél- Bzinen tartani és ébreszteni kell. Hogy végezhetné mun­káját jó hangulattal, midőn o maga és családja a hajó­törés felé közéig. Kellett tehát és kell kedves testvéreim oly módot és eszközt feltalálnunk, mely némileg csökkentené házi kiadásunkat, s ezenkívül oly alapot is hozhatna létre, melyből tanuló gyermekeinket segélyezhetnénk. És ez ime: a „Magyar Közös Bevásárló Szövetkezet“, mely­nek célja olcsóbb és jobb minőségű cikkek beszerzése. Már egy ízben tettem, de szükségesnek látom ismét felkérni lelkésztestvéreimet, hogy akik a M. K. B. Sz. kitöltendő iveit kezünkbe vettük: tegyünk vala­mit ; szervezzük s alakítsuk meg e társulatot s a szer­vező gyűléseken aláirt tagok névjegyzékét hitelesítve az öt felügyelő bizottsági tag által, akár Sonkádra, akár Nagyölvedre, kérem, küldjék be. Ha netalán a szervezésnél fennakadás történne, kérem az illető lelkészi hivatal jelentését, én kész va­gyok úgy a teljes útbaigazítást, valamint a felvilágo­sítást megadni. Megjegyezni kivánom, hogy a kereskedőkkeli szer­ződés ott helyben is megköthető azokkal, kik a kívánt percentet megadják, mely üzletvezetői felett a megvá­lasztott öttagú felügyelő bizottság őrködik. Felkérem tehát ez uj-év beálltával lelkésztestvé­reim, adjon ki-ki életjelt magáról, szervezi-e, vagy nem ! ! És miért ? Ezt' annyival inkább kérem a legrövidebb idő alatt, mivel én is, mint igazgatósági tag, szabály­rendeletünk értelmében kötelezettség alatt állok ez egyházkerület részéről jelentésemet megadni Kocsis József ügyvezetőmnek. Ismét kérve-kérem tehát lelkésztársaimtól a fent­­jelzett jelentéseket miheztartás végett. Pólya Lajos ref. lelkész, igazgatósági tag. Zsilinszky Mihály levele a Budapesti Napló szerkesztőjéhez.* Tisztelt Szerkesztő Ur ! Ne vegye rósz néven, hogy szives felhívására mind­­ezideig nem válaszoltam. Nem lehet fogalma arról a te­mérdek levélről, mely naponta érkezik hozzám az ország különböző részeiből, s melynek nyugodt átolvasása is órákba kerül. A válaszolás fizikai lehetetlenség. Mindenki szeretné tudni, mi az oka, hogy a kormány nem akarja megerő­síteni a VallásegyeDlőségi szövetség alapszabályait? Erre azonban én kielégítő választ nem tudok adni, mivel gróf Andrássy és Apponyi miniszter uraknak szán­dékát nem ismerem. Azzal pedig nem akarom őket gya­núsítani, hogy egy komoly irányú társulattal szemben ha­talmi játékot engednének meg maguknak. Katholikus vallásu barátaim ugyan azzal akarnak reám hatni, hogy ime a kath. népszövetség alapszabályai­nak megerősítése előtt is merészelt gyűléseket tartani, miért nem tehetnék ezt meg a felekezeti különbség nél­kül szövetkező honpolgárok is ? Erre csak azt válaszol­hatom, hogy a mai világban a régi latin közmondás igaz­*Ő excellenciája lapunkhoz is megküldvén e levelet, szives készséggel közöljük. Kívánatosnak, szükségesnek látszik, hogy a protestáns lelkészek élénk figyelemmel kí­sérjék a „Ne temere“ hatását ; mindazokat a kísérleteket, amelyekkel ennek nyomában népünk áttérésére, vagy leg­alább a házasságkötéseknél a gyermekek átigérésére bírni több-kevesebb erőszakoskodással megpróbálják. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom