Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-21 / 12. szám
189 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 190 Nézzünk szembe mindenikkel! Nem hivatalos egyház alatt értik ma a hi vek azon seregét, mely küzd, harcol (de ez csak szélmalom harc), fizet és gesztenyét kapar ki — mások számára Hivatalos egyház alatt pedig értik a hívek azon kisebb seregét, mely részben a maga, részben a mások küzdelmei folytán már győzedelmeskedett, érvényesült, paríroz az államnak, intézkedik a nem hivatalos egyház felett. Nézzünk csak néhányat a közel múlt eseményeiből. Kérvényeket tárgyaltak a zsinati törvényhozás termében. A nem hivatalos egyház intézett kérvényeket a hivataloshoz az egyházi teherviselés *aránylagossá, azaz igazságossá tétele tárgyában. A végső elkeseredés talán erősebb kifejezéseket csalt a kérvényezők tollára, mint aminőhöz a hivatalos egyház szokva volt, s az eredmény az lett, hogy demagógoknak deklaráltak bennünket, a kérvények pedig irattárba helyeztettek. Igen, mert hisz a személyaddnak mindenkire szegényre, gazdagra — egyenlő volta s a vagyoni adónak teljes progresszivitása elejtetett . . . Ott van a lelkészi nyugdíjintézet. Kinek kellett ez ? Kívánták talán a gyülekezetek, a presbitériumok, avagy a lelkészek ? A gyülekezetek, a presbitériumok nem, de a lelkészek — sajnos - igen ! Akarta és keresztülhajtotta a hivatalos egyház. A javaslatot készíttette a konvent. Letette ugyan a kerületekhez, de a rövidre szabott idő miatt az egyházmegyék már nem foglalkozhattak vele mindenütt, a presbitériumok pedig egyáltalán nem. Pedig ez volna talán az alap, ha zsinatpresbiteri rendszer szerint kormányozzuk magunkat. Lehetetlennek is tartottuk, hogy az a szörnyűséges javaslat törvénnyé váljék. És keresztül ment. Ekkor ocsúdott fel csak a nem hivatalos egyház. Lelkészkörök, kongresszusok, sőt egyházmegyék és kerületek is a törvény elviselhetetlen terheit könnyíteni célzó javaslatokat tettek és intézkedéseket kértek a konventtői, illetve kérték a zsinatnak e tárgybani újra összehivását. Ugyan melyik lett meghallgatva ? Nem tudok ilyent. A zsinat ugyan nem hi vatott össze, de a konvent — a törvény megváltoztatásával, tehát jogkörét túllépve — tett könnyítéseket. Megengedte p. o. — törvény ellenére, —- hogy aki akarja, ne a szolgálati ideje kezdetétől, hanem 1908 jan. 1-től számíttassa éveit, tehát ettől fizesse a járulékokat. S ha itt-ott egyházmegyék, kerületek nem könyörültek volna rajtunk a teher egy részének átvételével, ma ököllel törülhetnénk szemünket. Mig evangélikus atyánkfiái felényi befizetéssel átlag magasabb nyugdíjat nyújtva, özvegyeiknek, árváiknak pedig mégegyszerannyinál is többet biztosítva, mint mi. alapítják meg nyugdíjintézetüket. Az Országos Református Lelkészegyesület megalakult. Mint az alapszabályok 2-ik és 3-ik §-ából kitűnik, az egyesületnek csupa kifogástalan és teljesen közérdekű céljai vannak, melyekért harcolva az eredmény érdekében, a hivatalos egyházat is megkeresi. S miként bánt vele a hivatalos egyház ? Eleinte tudom ást sem vett róla. Legfeljebb elitélőleg. Itt-ott nyugtalan elemeknek, demagógoknak neveztek bennünket, kik a hivatalos egyház tekintélye rovására (?) akarunk szervezkedni. Majd mikor a minisztérum által a hivatalos egyházhoz áttett alapszabályainkat ennek kívánsága szerint módosítottuk és megerősítés végett újra a belügyminisztérium elé terjesztettük, ez a vallásügyi miniszterhez tette át, aki, jóllehet az állampolgárok egyesülésetekintetében intézkedési joga egyáltalán nincsen, alapszabályaink megerősítését a hivatalos egyház, a konvent hatáskörébe utalta. A konvent pedig ahelyett, hogy illetékesség hiányában az egyedül illetékes faktorhoz,, a belügyminiszterhez utasította volna az ügyet: belement az érdemben való elintézésbe, midőn alapszabályainkat egy 10 es bizottságnak adta ki javaslattételre a jóváhagyást illetőleg. Tudjuk, hogy mi a cél ? Megfosztani a lelkészeket a minden polgárokat megillető szabad egyesüléstől, alárendelni az Őrlet az egyházhatóságoknak, tehát a hivatalos egyháznak, s ezzel megbénítani annak működését. De ebből semmi sem lesz ! Abból, hogy az Orle a lelkészeknek az egyházbatóságoktól teljesen függetlentársadalmi szervezkedése, nem engedünk semmit? S ha, mint társadalmi egyesület, szabadok és függetlenek nem lehetünk : rabszolgák sem leszünk ! De hát mi az oka mindennek ? Mi okozza azt, hogy ott fenn nem akarnak megérteni bennünket ? Miként lehetséges az, hogy a hivatalos egyház nem tud harmóniába jutni a nem hivatalos egyházzal ? Az okot keresve lehetetlen mást találni, minthogy a mi eredetileg demokratikus szervezetű kálvinista egyházunk letért a helyes Ösvényről, midőn a zsinatpresbiteri alapot részben kirúgva maga alól, megalkotta a presbitériumokban egyáltalán nem gyökerező határozatképes konventet. (ÁriAs hatalom adatott ezzel a konvent kezébe. Az egyetemes egyházat az állammal szemben képviseli. Az egyetemes egyházat érdeklő ügyekben végérvényesen határoz. Bírósági ügyekben a legfelsőbb fórum. Az a testület, melynek legfeljebb csak adminisztratív hatáskörének kellene lenni, ma a legfőbb végrehajtó hatalom. Az a testület, melynek világi tagjait a politikában való érvényesülés is gyakran izgatván, az egyház érdekei szenvednek miatta nem egyszer kárt. Ez a győzedelmeskedő, illetve hivatalos egyház. Úgy rémlik előttem, hogy a mi demokratikus kálvinista egyházunk századokon át tudott egzisztálni konvent nélkül is. Sőt a rettenetes üldöztetések idején mintha tudott volna erőt is fejteni ki, védelmezni magát s megállani, mint a Sión hegye. Hitben, áldozatkészségben pedig mintha ma is példát vehetnénk tőle. Igen ! De akkor a hívők serege mintegy ember harcolt a hit páncéljával, a remény zászlójával s a szeretet fegyverével vallásáért, egyházáért; küzdöttek mindnyájan egyért és egy mindnyájáért; számbavették a legkisebb porszemet is és ez a számbavétel a legkisebb porszemben is erőt és kálvinista öntudatot fejlesztett ki. Ma pedig némely dolgokban meg sem kérdeznek
