Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-14 / 7. szám
105 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 106 tllen mi kaphatók nem leszünk soha. Mert, ha egyszer «z útról is letévednénk, vétkeznénk a Krisztus ellen, vétkeznénk önmagunk ellen és helyrehozhatatlan hibát követnénk el hazánk ellen. A mi állami zászlónk a három szinü lobogó, amely alatt minden felekezet az ország törvényeinek megtartása mellett békességben, boldogságban élhet, és nem imádjuk a fehér lobogót, amely mellett a nemzeti szin csak alárendelt Bzerepet élvez. Továbbá, mi bizva vallásilag szent elveinkben és bizva jogaink érvényesítését illetőleg hazánk tÖvényhozási bölcsességében, nem menekülünk elkeseredésünkben a nemzetfaló nemzetiségiek köpenye alá. amelyek holmi kongregációk szent igéivel és jelszavaival szolgálják titkon a hazaellenes tanokat, amelyekért a kiérikalizmu8 álszenteskedő arccal lelkesedni mer. Minden magyar ember és minden protestáns jól jegyezze meg ezt. Nem tagadjuk, hogy a szirén hangoknak már eddig is több protestáns felült. Sőt a legutóbbi Orsz. Ref. Egyesület hódmezővásárhelyi gyűlésén egyik felolvasás ily jellegű igéit bírálat nélkül hagyták. Valószínűleg a legnemesebb jóhiszeműség uralkodott a lelkeken, azért történt így. Mi hisszük, hogy előbb, vagy utóbb lehull a hályog a szemekről és minden liberálisan gondolkodó, bármely felekezetű jó magyar ember befogja látni, hogy az Alkotmány közös táncra hivása egy a protestántizmus tévedésbe ejtésével eg}' az igazi krisztusi emberszeretet megcsúfolásával; egy a haza boldogságának foldulásával. Itt eszembe jut Mázi Engelbert, a kassai tankerületi főigazgató nyilotkozata, amelyet a kath. tanári egyesület múlt évi gyűlésén tett. így szólt : Uraim, itt a kath. restauratio (értsd: klerikalizmus) ideje. Legyünk rajta. És beszédét azzal végezte, hogy bárcsak minden, más felekezetű, hasonló egyesület is szövetkeznék velők a közös célra. Hát talán megőrültünk volna, hogy magunk ellen egyesüljünk ? Sok a kapaszkodó közöttünk is ugyan; de a milliók zöme lépre menni nem fog. Az még tiszta és jól lát. Dr. Székely Isván urat, a Pázmány-Egyelem tudós tanárát üdvözöljük kétes értékű beszédjéért is; de addig mig a magyar klerikalizmus exponált lapja, az Alkotmány tudatosan szégyenli e tudós professzorát a 'Tudományos^Egyetem tanárjának elismerni, az egész beszéd hivatalos interpretatióval együtt nem egyéb sima vádaskodásnál fölfelé és sima gimpli-fogásnál lefelé. A lóláb lóláb marad mindig ! Gy. Gy. A hit- és erkölcstan tanítása népiskolai uj tantervűnk nyomán. (Folytatás.) Uj tantervűnkben a cél a hit- és erkölcstan tanításánál nem közönségesen van meghatározva s nem is olyan könnyű annak megközelítése, mint az egyelőre látszik. Nevelői Jézus Krisztusban való hittől áthatva, buzgó, áldozatkész egyháztagokat egyházunknak, polgárokat a hazának, szép, dicső, de nehéz feladat. Mindazonáltal, talán éppen azért mert nehéz, tőlünk várja az egyház, hogy a célt az uj tanterv segélyével és keretében meg fogjuk közelíteni. Hanem akárhogy kerülgetném is, felmerül egy kérdés : lehet-e vallásosságra, erkölcsösségre valakit megtanítani ? Nem és nem, mert ez érzület és kedély, lelki életünk folyamának a dolga. Hát hit- és erkölcstant tanítani lehet-e? Lehet. A hit- és erkölcs, emberek által megállapított igazságait, melyek a Jézus tudományára való hivatkozással és különböző felfogás szerint állapíttattak meg, mind meg lehet tanítani, de ezzel még csak annyit értünk el, hogy tanítványaink tudják, de cs^k tudják a hit- és erkölcstant. Vagy más szóval ez az a bizonyos „zengő érc és pengő cimbalom“. De hogy az egyház szempontjából ezzel elég van-e téve a feladatnak, elértük-e a célt, melyet uj tantervűnk oly szépen, oly meggyőzőleg elibénk tűzött, az már más kérdés, . .. A hit első sorbán — szerény nézetem szerint — érzelem és kedély dolga ; az erkölcs, a jellemesség, lelkűnknek magasabb, a keresztyénség tanai nyomán kifejlett s folyton fejlődő világnézet, felfogás, meggyőződés. Abszolút erkölcsösség ép úgy nincs, mint nincs abszolút igazság. Ezekre elsősorban ránevelni lehet csak az emberiség apróját az iskolában, nagyját a templomban s a társadalmi tevékenységben. Ezekre nézve tehát a népiskola alapvető munkát végez s a tanítás, a vallásos iratok, biblia, hittan, erkölcstan, mint nevelési eszközök segélyével a vallásos és jó erkölcsökben való nevelődés folyamatát alapozza meg, azért amennyire lehetséges, amennyire tömeges nítási rendszerünk megengedi, a tanítás minden fokozatánál a növendék korához, egyéniségéhez, felfogási és érzületi képességéhez alkalmazkodik. Nagyon is túl 10 a célon, aki az kívánja, hogy a népiskola e tekintintetben bevégzett, teljes munkát végezzen. Ez lehetetlen. Nagyon elég, ha az alapozási munkálatokat jól végzi el. A jó és szilárd alapra biztosan építhet az egyháztársadalmi tevékenység és a templom. Ezekhez képest megpróbáltam feldolgozni, lehetőleg röviden, néhány hit- és erkölcstani óra, illetőleg félóra anyagát. Bizonyára több jóakarattal, mint tudással és tehetséggel. Gyöngeségeit e munkálatnak mentse ki ügybuzgóságom, mely szívesen foglalkozik ezeu igazáu fontos és aktuális kérdéssel ezután is.
